EGYENSÚLY és IGAZSÁG

Az ember nagyon ragaszkodik ahhoz, amiben hisz. Nem az igazságot keresi, hanem az egyensúly valamilyen formáját, és a hite elemeire alapozva egy nagyjából egységes világot épít maga köré, amitől megnyugszik, és amihez azután körömszakadtáig ragaszkodik.

Laurent Gounelle

Például, sokaknak a természet beszél arról a harmóniáról, amire tulajdonképpen minden ember vágyik.

A természet rendje jelenti azt a romlatlan világot, amelybe minden ember szeretne visszakerülni. (…) A természetben mindennek megvan a maga helye, csodálatos egyensúly ez, amit az ember csak felborítani képes.

Korzenszky Richárd

Azonban ez is csak egy olyan dolog, amihez az ember a megnyugvása miatt ragaszkodik. Hiszen a valóságban, a felszín alatt nem ez a harmónia zajlik, hanem az, amiről Weöres Sándor a „De profundis” című versében az alábbi sötét, de igaz sorokat írta:

Bárhonnan is lettem, Földre-űzve

Jót aligha vártam, mégse hittem,
hogy ily nyomor zsúfolódik itten;

Éber-álom félhomálya rajtunk,
így vesződjük mocsár-mélyi harcunk,
honnan nincs kiút:
hisz egymáson élősködve élünk,
más halálán életet cserélünk:
a Föld rendje ez.
Testvér itt a kő, fa, állat, ember,
testvért eszem lucskos gyötrelemmel
s testvérem megesz
Kóbor macska szívja csibe vérét:
ennek halálkínját, annak éhét
egyben szenvedem.

Isten fénye közt is e siralmat
mindig jajgatom.

(„Ahány vallás van, mind ezt a keserves létet álmodja örökkévalónak”.)

Ragaszkodunk a világképünkhöz, mert kapaszkodókra van szükségünk, hogy megtaláljuk az egyensúlyt ebben a világban. Az egyensúly a boldogság.

A boldogság pedig az, ha az ember az életét a maga egészében értelmesnek látja.

Ezért az sem zavarja a legtöbb embert, ha ez a bizonyos „boldogság”, csupán

az élet értelmével kapcsolatos személyes téveszméink összehangolása az uralkodó kollektív téveszmékkel.

Yuval Noah Harari

Ezért fontos az egyensúly mellett az IGAZSÁG.

A Világegyetem általunk ismert részében nagymértékű igazságtalanság áll fenn; a jók gyakorta szenvednek, a gonoszak pedig élnek és virulnak, s sokszor nem is tudjuk, melyik arcpirítóbb. Ha viszont a Világegyetem egésze igazságos, akkor fel kell tételeznünk egy túlvilági életet, amely kárpótol a földi szenvedésekért és helyreállítja az egyensúlyt.

Bertrand Russell

Az embernek a Földi létezésben a Lélek (tiszta tudat, önvaló) – Szellem (elme, gondolkodás) – Test (anyag) egyensúlyát kellene megtalálnia, ez lenne az a bizonyos „keskeny út”. A „lelki béke”. EMBERNEK lenni az embertelenségben. De ehhez tudnunk kellene az Igazat arról, hogy kik is vagyunk, mi a valódi múltunk… stb. A „lelki béke”. EMBERNEK lenni az embertelenségben. De ehhez tudnunk kellene az Igazat arról, hogy kik is vagyunk, mi a valódi múltunk… stb.

A „keskeny út” (Igaz Út) az Igazság megkeresésével megtalált „egyensúly” (Lelki béke).

De a legtöbb ember „ragaszkodik ahhoz, amiben hisz. Nem az igazságot keresi, hanem az egyensúly valamilyen formáját, és a hite elemeire alapozva egy nagyjából egységes világot épít maga köré, amitől megnyugszik, és amihez azután körömszakadtáig ragaszkodik.”

Az igazság ki nem mondása az első lépés a hazugság ingoványa felé. Az első lépés után jönnek az újabb, egyre gyorsabb, egyre kuszább és tehetetlenebb lépések. Nehéz lesz megállni. Végül az ember megbotlik, és elesik. Könyékig, nyakig süpped a mocsárba. Elmerül. Az orrluka is eltűnik. A látóhatár csipkéjével együtt.

Ignacy Karpowicz

A hit általi egyensúly helyett az Igazság Tudását kellene megtalálnunk. Ez nehéz egy hazug és hazugságra épülő világban. Nem hiába mondta Nimród vére, a Magori Mágus, Jézus a Föld jelenlegi uráról:

Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.

Tehát ne az egyensúlyt keressük legelsőnek, hanem az Igazságot.

Az Igazság keresése egy hazug világ egyensúlyát mindenképpen megbontja.

Minden nagy igazság kezdetben istenkáromlás volt.

George Bernard Shaw

Napjainkban is nagy kérdés, hogy vajon igaz-e az, hogy a történelem nem mindenkinek, és nem mindenhol ugyanúgy van elmesélve, mint kellene. Ez azt jelenti, hogy mind hazánkban, mind más országokban mindig is a győztes rendszerek hatalma alatti oktatás az, ami meghatározta azt, hogy mit tanulnak meg a fiatalok a történelemből. Vagyis a történelemtudásunk, a látleletünk a múltról, mind-mind attól is függenek, hogy kik rendelkeznek hatalommal az emberek és az oktatás felett.

Mi a helyzet akkor, amikor egyes történelmi eredmények attól függően kerülnek más-más megvilágításba, hogy milyen időket élünk, vagy éppen milyen oktatási rendszer uralkodik az adott országban? A győztesek mondják meg, hogyan volt a történelem?

Igazuk van annak jogán, csak mert nyertek, és hatalmat szereztek? Vagy lehet igaza azon információknak is, melyek néha ezekkel szembe mennek, és az igazság egy másik szeletét kínálják számunkra?

A győztesek mindig is úgy forgatták a történelem folyamán a lapjaikat, hogy az nekik jó legyen. Ez a fajta „szűrő” mindig kiválóan működöt, és nagy hatásfokkal hallgatták (és hallgattatták!) el a nekik nem tetsző dolgokat, és kiemelték azokat a momentumokat, melyek az adott nézeteket, és a hatalmat dicsőítették, vagy tüntették fel jobb fényben.

Vannak olyan vélemények, miszerint akármi történik a világban, egy nagy volumenű esemény elmesélése soha nem lehet tárgyilagos. Mindenki – minden nemzet, csoport – más értékrendszer szerint meséli el, adja tovább, és csak ezek hatalmán, vagy érvényesítő képességén múlik, hogy aztán melyik fészkeli be magát a köztudatba, vagy kerül bele az oktatásba is.

Nekünk, Magyaroknak, ezért is fontos az IGAZSÁG keresése, bármilyen érdekeket sértünk is vele, bárkinek is sértjük a téves hitrendszere által „körömszakadtáig” is védett „egyensúlyát”.

Aki lelkiismerete szavára hallgat, azt soha el nem némítja, az soha az igaz útról le nem tér. Az ember tévedhet, lehet önző, pártos, részrehajló; az írott malaszt, a szabályok lehetnek tévesek és a változó viszonyok, körülmények folytán elavulhatnak. Ami néhány századdal, avagy ezredévvel ezelőtt helyes és szükséges volt, az ma lehet helytelen és káros. Egyetlen tanítás, egyetlen törvény van, amely örökké igaz marad, amely az adott körülményekhez alkalmazkodik: az élő lelkiismeret, amely sohasem avul el, mint az írás és sohasem téved, sohasem pártos, mint az ember.

A lelkiismeret, isteni szózat, és aki erre hallgat, bűnös sohasem lesz.”


Téves, káros, avagy bűnös erkölcsi felfogás csak ott keletkezhet, ahol az erkölcsi alapokat már nem a lelkiismeret, hanem csakis bizonyos írott törvények, megcsontosodott vagy elavult hagyományok, tanok képezik, amelyek még hozzá gyakran önző érdekek által hozathattak létre. Ahol tehát az élő, tiszta lelkiismeret kultusza lehanyatlott, avagy meg is szűnt, illetve ahol az abszolút lelkiismeretet az érdekek elhallgattatták, elnyomták.


Ha megszokjuk mindig lelkiismeretünk szavára hallgatni, úgy nem csak javulandunk, de életünk is nyugodtabb, megelégedettebb lesz.

Ez a tiszta lelkiismeret boldogsága. Tiszta lelkiismeret nélkül nincsen lelki egyensúly; lelki egyensúly nélkül nincsen boldogság. Őseink az abszolút lelkiismeretnek a viszonylagos fölötti győzelmét, valamint a tévedésekből, bűnökből való kiemelkedést hirdették, Napisten szavát. Vagyis, amit a Lelkiismeret Aranytükre mond, az az Édesatyánk, a Napisten tanítása. Ha NAPATYÁNK, a Lelkiismeret Aranytükre szavát követjük: a helyes útról le sohasem térendünk, nem „tévedünk el” s az életben boldogok, nyugodtak és megelégedettek leszünk. Ez volt magyar őseink erkölcsi és vallási fölfogásának legfőbb alapja, amit ma is követendő példának kell tekintenünk.

A MAGYAR ŐSISÉG AZ IGAZ ÚT.

Járjunk emelt fővel rajta HARCOSKÉNT ÉS TÁLTOSKÉNT!

A világ őrületéből, amit Ármány és a hazugságaiba süllyedt emberek okoznak, az egyetlen kiút a visszatérés a HAGYOMÁNYHOZ és az ŐS TUDÁSHOZ. Minden más rossz.

A kulcs: a TURUL NEMZETSÉG, a Magyarok „Égi származása”.

„Íme, én, nevesembiztos ősök tudásának őre, szólok BOLDOGASSZONY nevében”:

Ezek a nemzetségek éppen azért voltak „tiszták”, mert magukat a mennyekből (a sarkcsillagról, az égből, az égen keresztül) eredeztették. Vagyis, legősibb ősük halhatatlan, a halhatatlanok csarnokában – idő felett – örökké élő. Ez adta egy tiszta nemzetségnek a szellemi (és fizikai) erőt.

Keressük félelem nélkül NEMZETÜNK IGAZSÁGÁT, a valódi származásunkat, hogy visszanyerhessük tisztaságunkat, szellemi-, és fizikai erőnket!

Ha ezt tesszük, mi MAGYAROK, akkor méltókká válunk Harcos és Táltos őseinkhez, és az Oltalmazónk, minden titok dicső Nagyasszonya, Napbaöltözött Nagyboldogasszonyunk vigyázó két szeme óvni fog minket, Napatyánk fényében!

Címke , , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .