(A mesélőtől ne várjuk el, hogy tudományosan igazolja állítását!)
Íme, én, „nevesembiztos”, az ősök titkos tudásának őre szólok:
Hogyan lehet valaki félisten?
Úgy, hogy az egyik szülő isten, a másik pedig ember.
(Szinte mindig az apa az Isten, az anya pedig ember.)
Hogyan lehet valaki 2/3 részben isten?
Úgy, hogy az egyik szülő isten, a másik félisten.
Ez azért is fontos kérdés, mert Gilgamesről tudjuk, hogy 2/3 részben volt isten.
Azt is tudjuk, hogy a sumerok szerint Ő volt a Föld első királya:
Tanácsba gyűltek Enlil és az istenek, Istár, az isteni úrnő, köztük trónolt. A királyság, az Országok fölötti, nem volt még emberé, istenek osztoztak meg az uralmon. Földieknek király-urává az istenek Gilgamest tették…
Mi viszont azt is tudjuk, hogy Nimród ősapánk volt a Föld első királya, a Nagy Vadász, Óriás és Mágus.
Noé dédunokája volt. (Noé fia: Khám, Khám fia: Kus, Kus fia: Nimród.)
A Vízözön történetét a sumérok sokkal régebben lejegyezték, mint a Biblia. Ott nem Noénak hívták a bárkakészítőt, hanem UTNAPISTIM volt a neve.
(NAPISTEN ÚTJA, NAPISTEN ÚTJÁN JÁRÓ)
Miután megmenekült az özönvíztől:
ENLIL ISTEN (ÉL, BAÁL) megérintette UTNAPISTIM (ZIUSZUDRA, NOÉ) homlokát (TOBOZMIRIGY) és örök élettel jutalmazta! Miután elvitték a Távolba, ANU (FŐISTEN) és ENLIL (ÉL, BAÁL) “életet adott neki, az istenek sorába emelte” UTNAPISTIMET.
GILGAMES: (NIMRÓD) URUK királya, a föld első királya, 2/3 részben isten, 1/3 részben ember,
aki mindent látott, egészen a világ végéig, aki ismerte az írástudók minden bölcsességét, titkát, aki látta a rejtett misztériumokat, és aki hírt hozott az özönvíz előtti időkről…
GILGAMES EPOSZ: „Titokba avatlak be! Rejtett tudásába az isteneknek!” – mondja Utnapistim (NOÉ), s elbeszéli a Vízözön igaz történetét, Gilgamesnek (NIMRÓD-nak).
NIMRÓD (Gilgames) Úr és Uruk királya: A hagyomány szerint a mágikus tudás Nimród révén került be az özönvíz utáni emberiség világörökségébe. „A mágikus művészetek Nimródtól erednek.”
Nimród tehát elment Utnapistimhez, a dédapjához, akit ekkorra már „örök élettel jutalmaztak, az istenek sorába emeltek”.
Így ő lett a KILENCEDIK ISTENŐS a bibliai SÉT nemzetségéből. (KILENC HUN ISTEN volt!)
HOL TALÁLTA MEG NIMRÓD (aki 2/3 részben volt „csak” isten) a dédapját?
(Az még érdekesebb kérdés lenne, hogy hogyan, de tudjuk, hogy mágus volt…)
Mikor az istenek az embert alkották, halálra szánták az emberiséget, az Életet a maguk kezében tartják. Nem volt itt soha átkelés, soha eddig senki át nem gázolta a tengert. Csak SAMAS (UTU) – NAP ISTEN (Inanna IKERTESTVÉRE! – jusson eszünkbe a rábaköziek „IKER-ÖRVÉNYE!!!) – gázolta át, a hős. Nehéz az átkelés, nehéz az út oda, mély a halál vize, elzárja az utat. Fiatal erős ifjúként indult, gyenge öregként ért a halhatatlan UTNAPISTIM elé. Soha még egyetlen halandónak sem sikerült átkelnie a halál vizén.
UTNAPISTIM: – „Legyőzhetetlen a halál.”
GILGAMES: – „Hát te hogy tettél szert az örök életre?”
Ekkor mondja el UTNAPISTIM (NOÉ) az özönvíz legendáját és Titkát dédunokájának, GILGAMESNEK (NIMRÓDNAK).
Gilgamesnek 7 éjjel kellett volna virrasztania, de elaludt, aztán az élet füvét ellopta egy kígyó!
Miért NIMRÓDRA bízta UTNAPISTIM a TITKOKAT?
UTNAPISTIM: „A teste fehér volt, mint a hó és vörös, mint a rózsabimbó, és a fején a haja fürtjei fehérek, mint a gyapjú és a szeme világos. Amikor kinyitotta a szemét, megvilágította a házat, mint a Nap, és az egész ház tündökölt. Azután felkelt a bába kezei között, kinyitotta a száját, és beszélt az Erényesség Urával.”
NIMRÓD: „Mikor megszületik, a teste világít. A főpap keze leszárad, amikor meg akarja kardjával ölni a kisdedet.”
MINDKETTEN, ahogyan a Bibliai név szerinti SÉT nemzetségből mindenki Utnapistimig, Fénylátó és Fényt sugárzó volt. Úgy, ahogyan az összes többi NAPGYERMEK: Zarathustra, Buda [Buddha], Jézus és Mani /mágus átlényegülés/. ŐK mind a mi Hun-Szkíta-Magyar népünk NAP-gyermekei, az őshit szerint ISTEN FIAI voltak, és akik ÖRÖKSÉGKÉNT hozták és hozzák a Földre az isteni „titkokat”, a Nagy Istentől kapott őstudást.
Nem véletlenül nevezték a zsidók Jézust Nimród véréből származó magori mágusnak. Ezért rettegett Kajafás: „„Ha az ő emléke megmarad, az Ő NÉPE MAGÁRA TALÁL!”
JÉZUS „színeváltozása”:„szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a Nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a Fény.” (Mindez a Tábor-hegyen történt (bika hegye), ahol „véletlenül” a barlangban rovás van vésve, amit a Jeruzsálem királyával, II. Andrással éppen „véletlenül” ide jött pálos szerzetesek hagytak hátra.)
EZÉRT ÜLDÖZIK A FEKETEFEJŰEK A NAPARCÚAKAT!
INNEN VAN A MAGYAROK ISTENI SZÁRMAZÁSA. A MI ŐSÜNK NAPATYÁNK (Turul) és NAPBAÖLTÖZÖTT NAGYBOLDOGASSZONYUNK (Csodaszarvas, Esthajnalcsillag).
Ezért tartották számon az isteni származást, vérvonalat és a szakrális hierarchiát.
Mivel az emberiség, a különböző emberfajok összekeveredtek. A neandervölgyi összekeveredett a Homo sapienssel. (Káin nemzetsége összekeveredett Sét nemzetségével.)
Minden ősi kultúra tudta ezt a „titkot”.
A görögök úgy tartották, hogy Ephiméteusz titán (Prométheusz testvére) elvette Pandorát, akit Héra és Hephaisztosz sárból készített (neandervölgyi). Ekkor kinyílt Pandora „szelencéje” és egy csomó baj áradt az emberiségre.
A sumerok ezt úgy mesélték, hogy Gilgames legjobb barátja Enkidu szőrös volt, nem tudott beszélni és az állatokkal legelt (neander-völgyi). Papnőkkel csábították el.
A Biblia szerint ez volt Káin (neander-völgyi) és SÉT nemzetségének összekeveredése, a „Bűn eláradása” a Földön. Ezért jött az özönvíz. Ezért a keveredésért „bűnösnek” születünk eleve…
A fehér bőrszínt és az immunrendszerünket is a neander-völgyiektől „kaptuk”.
Viszont, a két KÜLÖNBÖZŐ EMBERI FAJ keveredése mást is okozott, amit a biológia tudomány le is ír „határfajok keveredésének” következményei címszó alatt: hímsterilitás, óriásnövés, hatujjúság, az életkor 120 év lett… De a legnagyobb baj az agyszerkezet megváltozása, és az emiatti tobozmirigy „bezáródása”, jobban mondva: elzáródás volt.
Ezek a változások a keveredés mértékétől függően történtek meg.
És a mai napig ez így van.
SÉT nemzetsége volt az ISTENI nemzetség. (Ábel halála után „adta az Úr Évának SÉTET!!!)
Azért volt ISTENI NEMZETSÉG, mert a neandervölgyivel való keveredés előtt történt még egy keveredés, amiről megint csak nem nagyon szeret senki sem beszélni:
SÉT NEMZETSÉGE ÖSSZEKEVEREDETT AZ ISTEN FIAIVAL!
FÉLISTENEK SZÜLETTEK! (Nefilimek, óriások)
„…amikor „óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik”.
A legtöbb fordításban óriások szerepelnek. Ám a Biblia nem ezt mondja. Nem „óriásokat” említ, hanem a „Nefilim” szót használja, ami azt jelenti, „Akik alászálltak”, „az Elohim fiai” (nem „Isten fiai”), akik a mennyből a Földre jöttek.”
„Lőn pedig, hogy a Földlakók sokasodni kezdének a Föld színén, és leányaik születének. És láták az Elohim fiai A Földlakók leányait, hogy megfelelőek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala. A Nefilimek valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Elohim fiai bémenének az Ádámnak leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik.”
Sumer: Azok (anunnakik), válaszolva neki, ezt mondták: „Mindannyian megesküdünk; és fogadalommal kössük magunkat közös átkok alá, hogy ezen a terven nem változtatunk, hanem véghez visszük azt.”
A bibliai Nefilim azaz az Elohim fiai, akik akkoriban a földön éltek, a sumér Anunnaki megfelelői („Akik a mennyből a Földre jöttek”); a Biblia elmagyarázza, hogy a Nefilim „Anáknak fiai” (héber szó a sumer Anunnakikra). Tehát az Özönvíz előtti időkben a fiatal Anunnaki férfiak elkezdtek szexuális kapcsolatot létesíteni a fiatal földi nőkkel, és mivel megfelelőek, azaz kompatibilisek voltak, gyermekeik is születtek, akik félig halandóak, félig „isteniek” lettek: ők voltak a „félistenek”.
„Egy kevéssé ismert sumér szöveg talán segít megvilágítani a kérdést. E. Chiera „mítosz-táblaként” említi (a Sumerian Religious Texts / Sumér vallási iratok című munkájában).
A szöveg egy fiatal isten, Martu történetét beszéli el, aki arról panaszkodott, hogy nincs felesége. Kiderül, hogy a földi nőkkel való házasságkötés nem volt ritka, és bűnnek sem minősült, ha engedéllyel történt, és nem a nő beleegyezése nélkül: Városomban vannak barátaim akik megnősültek. Vannak társaik, akik megnősültek. Városomban, nem úgy, mint a barátaim, én nem nősültem meg; nincs feleségem, nincsenek gyermekeim. A város neve, amiről Martu beszélt, Ninab volt, „a nagy, lakott Föld városa”. A sumér szöveg elmagyarázza, hogy a régmúlt során amikor „Ninab városa létezett, Shed-tab nem létezett; a szent tiara létezett, a szent korona nem létezett.” Más szavakkal, a papság létezett, de a királyság még nem. De ebben az időben „együttélés létezett… gyermekek születése létezett.”
És akkor térjünk vissza újra UTNAPISTIMHEZ, Noéhoz, akinek ugyebár fénylett a teste és a kilencedik istenős volt:
„Felmerül a kérdés, hogy az Özönvíz hőse (a sumér szövegekben Ziuszudra, az akkád forrásokban Utnapistim) félisten volt-e. A tudósok régóta úgy vélekednek, hogy Énok könyvének forrásai között kellett lennie egy Noé könyve című írásnak. Sok korai írás utalt a létezésére, de végül az igazolta a feltevést, hogy Noé könyvének töredékeit Jerikótól nem messze megtalálták a Holt-tengeri tekercsek között a Kumrán térség barlangjaiban. A könyv ide tartozó részletei szerint Lámekh felesége, Bath-Énós fiúgyermeknek adott életet. Amikor Noé megszületett, olyan furcsa csecsemő volt, hogy Lámekh gyanakodni kezdett. A teste fehér volt mint a hó és vörös, mint a rózsabimbó, és a fején a haja fürtjei fehérek mint a gyapjú és a szeme világos. Amikor kinyitotta a szemét, megvilágította a házat, mint a nap, és az egész ház tündökölt. Azután felkelt a bába kezei között, kinyitotta a száját, és beszélt az Erényesség Urával. Ezért Lámekh döbbenetében atyjának, Metusélahnak így panaszkodott: Különös fiat nemzettem, más mint az Emberek és nem hasonlatos hozzájuk, hanem Isten fiaihoz hasonlít a Mennyekben. A természete más, nem olyan, mint a miénk. Úgy tűnik, nem tőlem fogant, hanem az angyaloktól.”
„Ezért Lámekh gyanította, hogy egy Figyelőtől fogant, az „Isten fiai” valamelyikétől. Lámekh továbbra is hitetlenkedve apjához, Metusélahhoz fordult egy kéréssel: keresse fel apját, Énokh-t, akit magukkal vittek a Szentek, és kérje meg, hogy Énokh a Szentektől kérdezze meg az apaság ügyét. Metusélah meg is találta Énokhot „a világ végén”, és elbeszélte neki Noé rejtélyét és Lámekh kérését. Énokh így felelt: Atyám, Járed idejében „a Mennyek Angyalai között voltak, akik tilalmat szegtek és földi nőkkel egyesültek, feleséget vettek maguknak közülük, és gyermeket nemzettek nekik”; de megnyugodhat Lámekh, „mert aki született, az igazán az ő fia”. Noé furcsa vonásai és különös tehetsége azért van, mert Isten különleges küldetést szán neki, és ő az ómen, hogy „közeleg az Özönvíz, és egy évig nagy pusztítás lesz”, de Noé és családja meg fog menekülni. Énokh azt mondta, hogy ő ezt onnan tudja, hogy a „mennyei táblák” megjósolják.
Noé könyvének héber-arámi töredéke, amit a Holt-tengeri tekercsek között találtak, leírja, hogy Lámekh, amint meglátta különös fiát, kérdőre vonta feleségét, Bath-Énóst („Énós Lánya/ivadéka”). T.H. Gaster (The Dead Sea Scriptures) és H. Dupont-Sommer (The Essene Writings from Qumran) fordításában a töredék második oszlopa azzal kezdődik, hogy amikor Noét meglátja, Lámekh így szól:
Szívemben azt gondoltam, hogy a fogantatás az egyik Figyelőtől volt, az egyik Szenttől… És a szívem megváltozott bennem a gyermek miatt. Azután én, Lámekh, sietve Bath-Énóshoz mentem, a feleségemhez, és így szóltam hozzá: tégy esküt a Magasságosra, a Fenséges Úrra, a Mindenség Királyára a Mennyek Fiainak uralkodójára, hogy az igazat mondod arról, hogy…
De ha az eredeti héber-arámi szöveget vizsgáljuk, akkor látjuk, hogy ahol a modern fordításban a „Figyelők” szerepel, (mint a fordításokban általában), ott az eredeti szövegben a Nefilim szó áll. (A „Figyelők” félrefordítás, mielőtt a héber-arámi szöveget megtalálták, a görög változatnak volt köszönhető. Ezt a görög-egyiptomi fordítók írták Alexandriában, és ők a kifejezést azonosnak tartották az egyiptomi „istennel” melyre a szó NeTeR, azaz „Őrző”. A szó kötődik az ókori Sumer, vagy pontosabban Shumer nevéhez, melynek jelentése: „az Őrzők földje”).
Lámekh gyanakodva kérdőre vonta feleségét, Bath-Énóst, és követelte, hogy esküdjön meg, hogy igazat mond. Bath-Énósh így felelt: „Gondolj esendő érzéseimre! Igen ijesztő, ami történt.” Lámekhet összezavarta a válasz, és újra felszólította feleségét, hogy „esküdjön és igazat szóljon”. Az asszony újra „esendő érzéseire” hivatkozik, majd mégis megesküszik „a Szentséges Legnagyobbra, a Mennyek Urára”, és azt mondja férjének, hogy „tőled volt e fogantatás, te ültetted a gyümölcsöt, nem idegentől van és nem is egy Figyelőtől”. A történet további részéből tudjuk, hogy Lámekh kétségei megmaradtak a megerősítés ellenére. Talán elgondolkodott, miféle „esendő érzésekre” hivatkozik Bath-Énós. Mégsem mondott igazat?
Mint már leírtuk, Lámekh az apja, Metusélah segítségét kérte, majd Énokhhoz fordultak, hogy megoldódjon a rejtély. A pszeudoepigráf források megnyugtató választ adnak Noé származását illetően, és elmagyarázzák, hogy Noé furcsa vonásai és különös tehetsége azért van, mert ő lesz az emberiség megmentője. Számunkra viszont nyitva marad a kérdés, mivel a sumér verzió szerint az Özönvíz történetének hőse nagy valószínűséggel félisten volt.
A fenti forrásokból kiderül, hogy a szexuális viszonyok, mint Isteni Találkozások, Énokh apjának, Járednek idejében kezdődtek. Már a név is különleges, mert számos forrás szerint a gyökere, Yrd héberül azt jelenti, „leereszkedni”, és emlékeztet arra, amikor az istenek fiai terveket szőve leereszkedtek Hermon hegyére.”
Nos, talán így már jobban érthető napjaink őrülete és a „kevert fajúság” problémája, amiről senki sem tehet, aki a Földre születik, hiszen a lélek-aminek a létezését is tagadják – mindenkiben halhatatlan, de más-más karmikus teherrel „sújtott”.
De ettől még tény, hogy egyáltalán nem vagyunk egyformák, és nagyon is nem mindegy – sajnos – hogy kiben milyen és hány ezer évre visszavezethető genetikai különbségek vannak. Ez az emberiség jelen állapotának legfőbb oka.
A mai egységes genetikájúnak hazudott Homo sapiens sapiens egyedeiben van neander-völgyi örökség, Sét nemzetségéből örökség és az isten fiaitól származó örökség. Ki tudja, hogy kiben mennyi, ki-milyen mértékben keveredett másokkal.
Ez egy veszélyes tudás.
Hogyan lehetne feloldani?
Úgy, hogy nem a testi különbségeket kell nézni, hisz az csak anyag és múlandó, hanem a lélekminőséget javítani minden leszületésünkbe, mígnem kinyílik az „elrejtett” tobozmirigy és megint „félistenek” lehetünk.
Na, erről a „tobozmirigy-nyitásról” szólnának a misztériumok „titkos” tanításai, módszerei, de a sátáni erők ezt mindenáron gátolják. Mi is lenne velük, a hatalmukkal, ha mindenki megtalálná a valódi önmagát?
Ebben az önmagunkra találásban segítenének azok, akikben – vérvonal által, testi jegyek által, pl. hatujjúság- megmaradt a tudás és a képesség.
„Végezetül teremték az embert, s arra rá is faragának, mert HÉT ÁG-on próbálkoztak, de abból csak HÁROM ÁG-on tekeredett HOZZÁJUK MÉLTÓ TEREMTMÉNY.”„NÉGY ÁG-ON FELEMÁS LÖN, FÉL MEG HARMAD ÚTON ISTENORCÁJÚ, EMBER MEG BAROM KÖZÖTT ÉS AZOK BÉKEVEREDTEK AZ EMBEREKBE.”
Ezért volt a parancs a SZAKRÁLIS HIERARCHIÁRA:
„HATALMAT ADUNK NEKTEK E FÖLDÖN, – A FÉLIG-MEDDIG EMBEREK HOZZÁTOK IGAZODJANAK, HOZZÁTOK, KIK SEJTETEK, ÉREZTEK, ÉSZLELTEK ÉS TUDTOK!
EZEKET MEGELŐZŐ EMBER-ERÉNY NINCSEN ISTEN-TŐL.
AMAZOK LÁBATOK TAPOSTA ÖSVÉNYEKET JÁRJANAK, HOGY BENNÜK IS TEREBÉLYESEDHESSÉK ISTENSÉGÜNK CSIRÁJA.”
Azonban a feketefejűek a „FÉLIG-MEDDIG EMBEREK” megtévesztésével és segítségével nem ezt az utat tapossák. Ezért nem „terebélyesedik ki az emberiségben az Istenségük csírája”.
A sátáni erők tűzzel–vassal irtották a táltosainkat és a Turul Nemzetséget, Nimród ősapánk és a SÉT nemzetség vérvonalát, hogy ne szállhasson le a Földre megint az Égi Királyság.
Adatott nekik hatalom. Még egy kis időre.
AZTÁN ELJÖN ÚJRA NÉPÉHEZ A FÉNYKÜLDÖTT és véget vet az őrületnek.
A világ szellemi-, spirituális megújulása Magyarországról, a Turul Nemzetség vérvonalából fog elindulni.
NIMRÓD hollói ha leszállnak, visszatér a hegy gyomrából NIMRÓD ŐSAPÁNK.
„EGY ELJÖVENDŐ SÖTÉT KORBAN A HEGY OLDALA MEG FOG NYÍLNI, S INNEN TÖR ELŐ MAJD NIMRÓD, CSUPA FÉNYTESTŰ HARCOSOKBÓL ÁLLÓ SEREGÉVEL.”
Egy ember jön az erdőn keresztül,
s megáll a szélén csendesen
Paták dobbannak, szárnyak suhannak,
ezüst csillog a nyergeken
Egy hang szól hozzád az idő mélyéből
Távoli dörgés, vihar közeleg
Eljönnek újra igazságot tenni
Ősi földjükre a hun istenek.
