Lángot hoztam, nem szikrát.
A szikra itt már nem elég!
Tüzet vetek, mely csontig éget,
Ébressze fel a kín ezt a népet!
Fényt hoztam, szemeket vakítót.
A pislákolás rajtunk nem segít!
Tudást kínálok a vakhit helyett,
Olyan Igét, ami rég elveszett.
Üres falak közé hozok életet,
Üszkös rom helyére magot vetek.
Elkopott, hazug könyvek helyett
Igaz szívet nyújtok, és segítő kezet.
Kardot hordok körbe, mint őseink.
Harcra fel, elgyávult hőseink!
Inkább vesszünk kard által csatában,
Mint térdepelve a saját hazánkban!
Álljatok hát talpra, büszkén, újra!
Világot rengessen üvöltő hangotok!
Mint a láncait letépő tenger,
Olyan legyen a Magyar Ember!
Lángból és fényből lesz a pajzsunk,
Tudás a páncélunk, kardunk Igazság.
Zúzzuk szét végre börtönünk falát,
S visszakapjuk a Szent Magyar Hazát!
Ócs József