Ősiség, Nemzettudat, Hagyomány, Ős-Tudás, Szakrális hierarchia, Harcos és Táltos, Női- és Férfi minőség, Szkíta erkölcs és a hasonló témákat jártuk már itt körbe, gyakran nem is egyszer.
Ezek a legfontosabb kulcs-szavak abban, hogy megérthessük,
kik vagyunk mi: MAGYAROK és, hogy
kik vagyunk mi EMBEREK.
Ezeknek a fogalmaknak a kibontása, megértése mind-mind egy „kirakós-játék” darabkái azoknak, akik keresnek és úton járnak. Azoknak, akik ráeszméltek arra, hogy az a világ, amiben az emberiség nagy része „vakon” él, az valamiért nem az igazi a számukra.
Felébred bennük valamiféle „Ős-sejtés”, ami keresésre sarkallja őket.
Ennek a keresésnek az első lépéseihez – éppúgy, mint minden ősünknek- meg kell tennünk bizonyos szellemi utat is. Ezek a „keresések” és „utak” leginkább belső utak. A kinti „valóság” és a benti „lelki sugallat” közötti létrát (hétfokú létrát) mindenkinek magának kell bejárnia.
Ez nem egyszerű, nem kikövezett és nem is veszélytelen út. De egyszer, valamelyik Földre-születésünkkor, ha itt az ideje, mindnyájunknak végig kell járnunk. Valamelyik inkarnációjában az ember mindenképpen beavatódik. Jobban mondva, a lélek felismeri a valódi önmagát. Minden születés nehéz, a lélekben újjászületés sem egyszerű.
Ezért fontos a lélek minőség emelése.
Ez egy misztikus út, egy misztérium része: „magyarázat nélküli jelenség, átélt rejtélyes hatás, amelynek oka, értelme ismeretlen összefüggés. A misztérium megtapasztalása után az ember úgy érzi, hogy más lett, mint a többi emberek. Megváltozik a lélekminősége, a sejtésből megtapasztalás általi Tudás lesz.
A lélek halhatatlan és örök, bennünk levő Isteni Fény, ami a testtel való azonosulással homályosodhat (karmát szerez). Sokszor megjárjuk a születés és halál körforgását, sok testet kapunk, melyektől meg kell válnunk, mivel mulandóak. Csak akkor hagyhatjuk el ezt a Földi körforgást, ha valamelyik testben az eredeti Fényébe tudjuk visszaállítani a lelkünket. Ekkor át tudunk jutni a halált és leszületést szabályozó hétszintes „köztes lét” szűrőjén, és visszajutunk a „MÉNÚRSÁGBA”.
A Lélek-minőség emelése elengedhetetlen. A lélekminőség megjelenése észlelhető a szeretetben, a bölcsességben, az őszinteségben, a félelem-mentességben, a bátorságban… A morálban.
Ezért volt a Szkíta erkölcs. Ezért különböztették meg a sumerok a Naparcúakat és a feketefejűeket.
/A sumerok feketefejűeknek nevezték azokat, akik nem fogadták el az Égi Bölcsesség irányítását és az alapvető sumer erkölcsrendet./
A MAGYARSÁG feladata visszatalálni a Hagyományhoz és az Ős-Tudáshoz, és visszavezetni az emberiséget is erre az útra. A „keskeny ösvényre”.
Sokan azt mondják, hogy „az út zárva van”.
Sokan más útra próbálnak rábeszélni.
Sőt, azt mondják, hogy nincs is út!
De a belső úton járáshoz nem kell közvetítő, idegenvezető, megmondó ember…
Csak Te.
Magyarnak lenni lélekminőséget jelent.
Ezért legyél MAGYAR!
A Mágusok, Táltosok, Pálosok ezen az úton jártak.
Nem egy álomvilágban, fantáziavilágban éltek, hanem Tudásuk volt odaátról, Túlról, és itt a Földi létben szerettek volna emberibb, jobb, igazabb életet biztosítani embertársaiknak az Égi Rendet követve, ahelyett a sok szenvedéssel járó, sátáni világrend helyett, amiben most is élünk.
Állj a kapu őrzői elé!
Kérj bebocsátást ezekkel a szavakkal:
„Én vagyok a Fény, nincs bennem sötétség.”
Ha ellenkeznek, és ezt biztosan megteszik, parancsolj nekik a következő szavakkal:
„Én vagyok a Fény,
számomra nincs akadály.”
