STN

(ISTEN, vagy SÁTÁN?)

AZ EMBERISÉG EGÉSZ TÖRTÉNELMÉT VÉGIGKÍSÉRI VALAMIFÉLE –NEM EMBERI- ENTITÁS ÁRNYÉKA.


Akkor kihajították a Mennyből a hatalmas sárkányt. Ez az a régi kígyó, akit Ördögnek, vagy Sátánnak is hívnak, és aki az egész világot becsapja. Angyalaival együtt ledobták a Földre.

(Jelenések 12:9)

A világon minden ember csodálta, és követte a szörnyeteget. Imádták a sárkányt, mert hatalmát átadta a Szörnyetegnek.

(Jelenések 13:4)

Azt is megengedték neki, hogy Isten népe ellen harcoljon, és legyőzze őket. Hatalmat kapott minden törzs, nép, nyelv és nemzet fölött.

Akinek van füle, hallja meg!

Egyértelmű, hogy ki uralkodik még egy rövid ideig a Földön, és az is, hogy hogyan. Látjuk, mégsem hisszük.

A világon őt imádják a megtévesztett (elhitetett) tömegek. Elhitték, hogy ő az ISTEN.

Akkor nézzük meg, hogy ki is ő és gondolkodjunk el azon, hogy vajon Jézus őt tekintette-e a NapAtyának! Ki is az Ószövetség istene, akit imádtatnak az emberiséggel?

Nézzük a tetteit, parancsait a saját hívei írásaiból:

Jahvét kérte Mózes, hogy mutassa meg magát. Jahve mondta: Abba belehalnál. (!)
Mózes erősködött, hogy látni akarja. Jahve megjelent, és rátámadt Mózesre, aki egy bárányt dobott elé, így Jahve azt falta fel, és Mózest nem bántotta.

(Mózes 2. könyve)

JHVH az „Isten” megeszi teremtényét?

Milyen „Isten” öl egyiptomi gyerekeket, vagy engedi, hogy a bételi gyermekeket medvék tépjék szét, mert kigúnyolták Elizeus prófétát?

Milyen „Isten” gyilkoltatja le (népirtás) a népe nagy részét a népe másik részével és milyen „Isten” ad olyan „országot” a híveinek, ahol egyébként már élnek szkíta (kánaáni) népek, akiket le kell emiatt mészárolni?

HA ISTEN VOLNA AZ ATYÁTOK, AKKOR SZERETNÉTEK ENGEM.

Jézus

A SÁTÁN AZ ATYÁTOK, ÉS ATYÁTOK KEDVÉRE IGYEKEZTEK TENNI, AKI KEZDETTŐL FOGVA GYILKOS, NEM TARTOTT KI AZ IGAZSÁGBAN, MERT NINCS BENNE IGAZSÁG. AMIKOR HAZUDIK, MAGÁBÓL MERÍTI, MERT HAZUG, ÉS A HAZUGSÁG ATYJA.

Jézus

Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről a „tízparancsolattal” – amiben eredetileg az volt, hogy „ne gyilkolj”(!) -, a nép „aranyborjút” készített. Ezért a levitákkal legyilkoltatta a nagy részüket ez a „szent” ember. (Kiv 32,25–29).

Mózes testvére, Áron adta az utasítást: „Szedjétek le az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléről és hozzátok ide.” Az egész nép leszedte füléről az aranyfüggőket és Áronhoz vitte. Ő átvette a kezükből, összeolvasztotta és aranyborjút öntött belőle. Azok így kiáltoztak: „Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból.”

Az Úr (JHVH) így szólt Mózeshez: „Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek az útról, amelyet előírtam nekik. Öntött borjút csináltak maguknak, azt imádták.
Még ezt mondta Mózesnek: „Látom jól, hogy keménynyakú nép ez, engedd, hadd gyúljon fel ellenük haragom, hadd töröljem el őket, és téged teszlek nagy néppé.”

Mózes igyekezett kiengesztelni az Urat, az Istent, s így szólt:

„Lohadjon le tehát haragod és vond vissza a csapást, amellyel a népet sújtani akarod. Gondolj Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a szolgáidra, akiknek megesküdtél magadra, és akiknek megígérted: utódaitokat úgy megsokasítom, mint az ég csillagait, s azt az egész földet, amelyről beszéltem, utódaitoknak adom, hogy az övék legyen örökre.” Erre az Úr visszavonta a csapást, amellyel népét megfenyegette.

Mózes ezután elindult visszafelé és lejött a hegyről.

Amikor aztán a tábor közelébe ért, s látta a borjút meg a kartáncot, Mózes haragra gerjedt, elhajította kezéből a táblákat és szétzúzta a hegy lábán. Azután fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe és megitatta vele Izrael fiait. Azután Mózes megkérdezte Áront: „Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnt hoztál rá?” Áron ezt válaszolta: „Ne haragudj, uram! Te magad is tudod, hogy ez a nép mennyire hajlik a rosszra. Én erre megkérdeztem őket: kinek van közületek aranya? Ők idehozták nekem, én a tűzbe vetettem, s ez a borjú lett belőle.”

Mózes a tábor kapujához lépett és ezt kiáltotta: „Aki az Úrral (JHVH) tart, jöjjön hozzám!” A leviták mind odagyűltek hozzá. Mózes ezt mondta nekik: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: mindenki kösse a kardját oldalára. Járjátok be a tábort egyik kaputól a másikig és öljétek meg testvéreiteket, barátaitokat, rokonaitokat is.” A leviták végrehajtották Mózes parancsát, és azon a napon közel háromezer férfi esett el a népből. Ekkor Mózes így szólt: „Ma az Úr papjainak bizonyultatok, egyik a fia árán, a másik a testvére árán, ezért ő ma megáld benneteket.”

Igen, jól látjuk. Megáldotta a gyilkosokat.

„A SÁTÁN AZ ATYÁTOK, ÉS ATYÁTOK KEDVÉRE IGYEKEZTEK TENNI, AKI KEZDETTŐL FOGVA GYILKOS…”

Nincs mit hozzáfűzni…


Mi is volt az „aranyborjúnak” ferdített dolog, amit a „szegény”, fáraó elől menekülők színaranyból tudtak kiönteni? Egy ÁPISZ BIKA.

Ápisz, Ozirisz (sumerban ENKI isten) élő jelképe, az ókori egyiptomi vallás szent bikája, termékenységisten az ókori Egyiptomban, ezért a földműves-ünnepeket az ő tiszteletére rendezték meg. Kapcsolatba hozták a Napistennel is, ez az oka annak, hogy szarvai között ott a napkorong és időnként az ureusz-kígyó is.

Ezért kellett mindenkit legyilkoltatnia annak, akinek a kőtábláiba az volt belevésve, hogy „NE GYILKOLJ” (később lett: ne ölj!) Saját tízparancsolatának az egyik legfontosabb pontját sem tartotta be.

Nézzük KÁNAÁNT!

A Kánaániták békés, szkíta népek voltak. Városuk „Jereuzsálem” Hierosolyma, Sólyomváros volt. Héberül ennek a névnek nincs is semmiféle jelentése. (Erdélyben is volt pl.: Vatasólyma, ahol ott a „hármas halom”, illetve a Magura, ma Szilágysomlyó.)

A kánaáni népek kiirtásának története (az ún. cherem) a bibliai beszámolóból úgy tűnik, hogy Jahve éppen egy etnikai tisztogatást adott parancsba a zsidóknak, amikor a kánaáni népek kiirtására szólította fel őket. Még a csecsemőknek sem kegyelmeztek.

Miért?

A FEHÉR BIKA:

Baál kultikus állata a bika. Baál A Héber Bibliában YHWH (Jahve) legnagyobb ellenfeleként jelenik meg. (NIMRÓDHOZ hasonlóan!)

Baál (ENLIL, ÉL): Kánaánban tisztelt isten, amelynek kultusza a bírák és a királyok korában komolyan veszélyeztette Izráel hitét, a Jahve-vallást.

Kánaán szkíta őslakóinak meggyőződése szerint országuk Baál tulajdona volt. A „honfoglaló” izraelitáknak ki kellett volna irtaniuk az őslakókat, de legalábbis őrizkedniük kellett volna a velük való összekeveredéstől (5Móz 7,1kk). Indokolt volt az aggodalom, hogy a vallási keveredésből majd az a kérdés fog következni, hogy kinek az országa Kánaán, és kit illet meg a tulajdonosnak kijáró istentisztelet: Jahvét vagy Baált?

Akkor a Baál-prófétákat halomra ölték, majd később Jéhú forradalma idején Jezábelt és az egész királyi családot kiirtották. Felszámolták az áldozóhalmokon folyó istentiszteleteket. Baál oltárát lerombolták és az Aséra / ISHARA / INANNA/ ANAHITA Napistennő örökzöld szent fáját kivágták.

Jahve pedig magát tüntette fel ezentúl a Fehér Bikának.

JAHVE – MARDUK – AHRIMÁN – SÁTÁN ugyanaz az entitás.

Marduk isten nevének jelentése: Napisten borja. A szent állata egy fehér bika volt!
(ELLENE HARCOLT NIMRÓD ősapánk!)

És ez csak a jéghegy csúcsa.

Okkal mondta XXIII. János pápa 1962-ben, amikor az Igazság Bibliájának szerkesztésére hívta össze a II. Ökumenikus Vatikáni Zsinatot, hogy a maradi és már kimúlt Ószövetség egy összelopkodott és meghamisított sumer hagyományból származik, ami miatt meg vagyunk kötve egy ósdi judaizmussal.

A beszéde után másnapra már meg is ölték az igazságot kimondó pápát.

Ezért, és még sok más hazugságért:

Mivel pedig Jehovát nem tudom atyámként tisztelni, el sem ismerem. Függetlenül attól, hogy mára az eredeti Egy Igaz Istent lassan mindenkivel elfelejttetik. Aki pedig nagyon emlékezik, azt igen gyakran megölik. Nem ritka eset ez. Tudod, a vérvonal kötelez.

A Jehova által adott szabad akarat meglehetősen korlátozott. Hasonló ez ahhoz, mint mikor némelyek azt mondják. Ami a tied, az az enyém is, ami az enyém, ahhoz pedig neked semmi közöd. Ilyen az a szabad akarat, amit a héberek istene adott a sajátjainak. Valamint a szeretet abszolút hiánya.

Tessék nekem már megmondani, miért nem veszik észre az emberek azt a hihetetlenül egyszerű tényt, hogy nem a Minden fajok felett álló teremtő istent szerettetik velük, hanem azt a lényt, akire az Úr Jézus a János 8. 44-ben azt mondja, hogy “ti a Sátán atya gyermekei vagytok”. Az egyetemes judeokrisztianista egyházhoz semmi közünk nincs.

Mindenkinek van valami feladata. Nekem az a feladat adatott, hogy tanítsam az embereknek az igazságot. Nem pedig azt, amit a judeokrisztianista egyház elvár. Sokaktól megkapja a támogatást, de tőlem egész biztosan nem. Legyen nekik a hitük szerint. Meg nekem, nekünk is. Fölösleges a ködösítés. 2000 év elég volt. Mi nem hittérítők, hanem tanítók vagyunk. A Tanító mindazokat tanítja, akik kíváncsiak rá. Sosem erőszakos. A Tanító tudja, hogy a tudást nem erőszakolhatja rá senkire. Tehát nem félelmetes. Csak az fél, aki nem akarja, hogy tudj. Annak szemében azonban nem szálka, hanem gerenda a Tanító. Most pedig már a Világosságnak kell következnie. Nem elbizonytalanítva az amúgy is beteg emberiséget. Megmondom miért. Nem másért, mint azért, hogy rájöjj arra, hogy nem engedik meg neked az emlékezést. Már rég elvették Tőled Őseid és a nem zsidó Úr Jézus Szeretetét és Tiszteletét. A zsidóét azt szeretheted, de a tied nem. Neked nincs, mondják Ők. Nem lenne baj, ha közülük is egyre többen rájönnének arra, hogy a dolgok nem így működnek.

Bodor Ernő

A történelmünk folyamán mindvégig ádáz harcot vívtunk egy olyan erővel, amelyik nem csak megszentségteleníteni akarja a magyarság szakrális örökségét, hanem a teljes megsemmisítésünkre törekszik.

A világon minden ember csodálta, és követte a szörnyeteget. Imádták a sárkányt, mert hatalmát átadta a Szörnyetegnek. De imádták a Szörnyeteget is, és azt mondták: „Ki olyan hatalmas, mint ez a Szörnyeteg? Ki tudna vele szembeszállni?

Jelenések 13:4

Azután egy hatalmas jelkép tűnt föl az égen: egy asszony, akinek a Nap volt a ruhája, lába alatt a Hold, a fején pedig korona tizenkét csillagból.

Jelenések 12:1

Kajafás: „Ha az ő emléke megmarad, az Ő NÉPE MAGÁRA TALÁL!”


„Beszéltem, Testvéreim – most a szívemben újra csend és béke honol!”

Ne legyen nyugtalan a szívetek!

Legyenek fényesek a nappalaitok és csendesek az éjszakáitok!

-a „fogadós”-

Címke , , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .