Thot volt az a félisten, aki az atlantisziak tudását, örökségét átmenekítette Egyiptomba. Ennek a tudásnak a lényege az volt, hogy a fizikai síkra leszületett, az anyagba sűrűsödött lélek hogyan tudja magát tökéletesíteni, és ezáltal hogyan érheti el azt a szintet, amikor kilépve a reinkarnációs körforgásból, már egy magasabb síkra, dimenzióba kerülhet.
A teremtményeknek az a dolguk, hogy gyűjtsék a megtapasztalásokat, fejlődjenek és elérjék a tökéletesség állapotát. Tulajdonképpen minden léleknek az a vágya, hogy hasonlóvá váljon az ő Atyjához, Teremtőjéhez, a létrehozójához. A lelkek ezért születnek le, ezért vállalják el életfeladataikat.
A feladat többszörösen nehezített (de ettől szép 🙂 ), hiszen itt, a fizikai síkon, az ún. megnyilvánult létben van egy olyan dolog, ami a meg nem nyilvánult létben nem ismert fogalom, ez pedig az egó.
Leszületéskor a lélekhez szellem is társul. A szellem, azaz intellektus az, ahova az életünk során begyűjtött megtapasztalásaink kerülnek. Ahogyan gyűjti a szellem a megtapasztalásokat, érik őt számára jó és rossz hatások és ezek által kifejlődik az egója. Az egó nem más, mint a mentális immunrendszer, aminek az a feladata, hogy megvédje a teremtmények intellektusát a negatív dolgokkal szemben. A gond ott kezdődik, amikor az egónk önálló életre kel. Ez az a mechanizmus, ami által az egónk szépen-lassan belekeveredik egy hibás gondolkodásba, hibás vezérlésbe és elfelejti az eredeti feladatát. Így aztán a következő leszületéseknél szinte már tudatlanul születünk bele a fizikai világba és önkéntelenül követjük az adott kornak és az adott világnak a játékszabályait. Ez az az útvesztő, labirintus amiből a léleknek ki kellene keverednie ahhoz, hogy visszanyerje az emlékezetét, és az irányítást az életünk felett.
A lélek leghőbb vágya az, hogy saját magát tökéletesítse és eljusson abba a tökéletes állapotba amilyenné annak idején a teremtője őt megteremtette amikor még nem öltött testet. Vagyis hasonlatossá váljon a Teremtőhöz.
Az atlantisziak eljutottak eddig a felismerésig, és ők már a gyakorlatba is átültették ezt a tudást.
Ez volt az a tudást, amit később többek között az egyiptomiak is megörököltek és ez volt az a tudás aminek a nyomán, Thot irányítása alatt, a saját kultúrájukat és a saját társadalmukat felépítették. De másképpen kellett megoldaniuk a dolgokat, mint ahogyan ezt az atlantisziak tették, mert az atlantisziak sokkal magasabb rezgésű, finomabb energiájú lények voltak. Ők ún. félanyagi testben léteztek, ezáltal bizonyos rezgéseket sokkal könnyebben tudtak befogadni. Kristályok, fél drágakövek segítségével fogták be az égbolt, a kozmosz energiáit és ezek által töltekezve emelték a saját rezgésszámukat, míg elérték a tökéletes állapotot.
Mivel az egyiptomiak fizikai testben voltak, ezért nekik az ásványok, kristályok nem voltak elegendőek ahhoz, hogy az ő durvább, alacsonyabb rezgésű testük képes legyen ezáltal fejlődni, ezért kellett nekik piramisokat, hatalmas templomokat és nagyon-nagy obeliszkeket építeniük. Ezek az építmények a méreteik, az elhelyezkedésük, az építésükkor felhasznált anyagok, illetve a szakrális geometria ismerete alapján történő megtervezésük és felépítésük okán képesek voltak bevonzani az égboltnak, a kozmosznak, az univerzumnak a energiáit és képesek voltak ezeket az energiákat transzformálni, vagyis olyan rezgésszámra átalakítani, amit az emberi test még képes elbírni és amit képes aztán a saját fejlődésére felhasználni.
Az egyiptomiak megismerték az aurát, az energia központokat, megismerték ezeknek a hatásait a testre, a testünk sejtjeire és az idegrendszerünkre és úgy állították össze a tanulásuk, fejlődésük útját, hogy az az energia amit a piramisok, templomok, obeliszkek árasztanak magukból, az aurájukat és bizonyos csakrájukat töltse (az egyiptomi templomok a mai napig árasztják magukból ezeket az energiákat).
Azt mondták, hogy a test a fizikai létezéshez kell, de ezen kívül a létezés még hét másik síkon is zajlik. A nyolcadik sík nem befolyásolható, nem elérhető emberként, illetve csak a megvilágosodott, tudatára ébredt ember számára elérhető. Az egyiptomiak energiákkal is „táplálták” magukat, tudatosan töltekeztek, és ezáltal tudtak ők túllépni az anyagi valóságnak a síkjain és ezért láttak a dolgok mögé és ezért tapasztalhattak meg olyan dolgokat, amit mások nem.
forrás: Internet