Az őrület világa

Nem tudom, miért száműztek és zártak ebbe a világbaMelyben az Isten csak egy üldözött pária, halandó árvaAhol remegve botorkál a lélek, míg végül megöli az életÉs a legszebb álmok is csupán csalóka kis lidércfények Ez itt az őrület zárt világa, elmúlt időknek silány másaGyökerestől kitépett, hazug remények földi királyságaÁtok ül… tovább olvasom …

Odalent a mélyben

Sírok fölött bolyongok, kárhozott holtak közöttVégtelen temetőben, ahova népem költözöttNyugodni nem tudnak, sem maradni magyarnakEgyedül kóborlok, mert már élni sem akarnak Szemükön szemfedő, szájukban föld, fülük süketMegtörte az új idő lélek-vesztett, szép testüketBárgyú tétlenséggel mind a feltámadást várjákA hazugság szolgái szívüket hét lakattal zárták Ha a magyar nemzet halott, én… tovább olvasom …

A bolond és a király

Ősi tájon árva bolond bolyongott búsan,Bőrig ázva, szakadt koldusként, feldúltan.Akik látták, elkerülték őt a sáros határban,Nem hallották, mit motyogott magában. Egyedül kószált itt, már ki tudja, hogy mióta.Hol aludt? Mit evett? Nem tudott senki róla.Csak a Nap és a Hold ismerték szegény párát,Aki vadkörtefa alól nézte a csillagok jártát. Kinevették,… tovább olvasom …

Nem bölcsebbek, nem tehetségesebbek

„Népem egykor nyilazva jött ide –és máig sem szokott le róla,Bár a lovat már rég eladták alóla…” „Ki vette el dalos kedvét e népnek?Ki tette, hogy elnémult benne minden,mi arra volt jó, hogy aszályos évekvihar előtti csendjén átsegítsen?” „Nem bölcsebbek, nem tehetségesebbek,és főképpen nem tisztességesebbeknálunk a minket halkra szégyenítők,kiknek szavától… tovább olvasom …

A Három Holló

1.Kedves ismeretlen, ki látod versemet,Engedd, hogy mondandóm érintse lelkedet!Mert a magyar lélek oly fájóan árva,Fényre vágyik, ha sötétségbe van zárva.Leástam ezért a gyászos múlt mélyére,Tűzön át, vízen át, Mohács mezejére.E szörnyű bukással a nemzet mit tehet?Ily veszteséget feldolgozni, hogy lehet? 2.Jó-e, ha feltépjük ezt a fájó sebet,Vagy inkább feledjük e… tovább olvasom …

JÉZUS A POKOLBAN – a tévhitek jórésze a tudatlanságból fakad

„Egy hitvány világban nincs Isten,És a becsületnek nyoma sincsen.Mérges kígyók lakta fekete földönAz életünk csupán egy sötét börtön.De ne hidd azt, hogy itt van a vég,Tudd, hogy valahol még lámpa ég!” „Valamit rosszul tudni rosszabb, mint nem tudni”és„a megtévedés akkor is megtévedés marad, ha a többség osztozik benne.” „Mindannyian képesek… tovább olvasom …

EPILÓGUS (utószó)

/„Mit tehetnék még értetek, amit eddig nem tettem meg?”/ Lassan elérkezik az idő, hogy a „fogadós” elköszönjön. Tegye mindenki azt, ami a dolga! A „Fogadó” eredetileg egy csillag neve az égen, ahol az úton levő lelkek kicsit megpihenhetnek a hosszú vándorlásuk során. Itt, a Földön folyamatosan nyitnak és bezárnak mindenféle… tovább olvasom …