a fogadós bejegyzései

Schrödinger macskája / Pavlov kutyája / Bálám szamara

Írta: | |
1 Comment

/”Garázda Lófő” gondolatok/ „Azt hittük, hogy eldőlt a jövőnk, és nem jutott eszünkbe az elutasítás lehetősége. Isten egyszerűen hallgatott, amit mi nem ellenvetésként, hanem hallgatólagos beleegyezésként értelmeztük.” Most pedig „Pavlov kutyája” nyál csorgatva azt figyeli, hogy megdöglött-e „Schrödinger macskája”, míg csak állunk és bámulunk, mint Bálám szamara, miközben egy félelmetes… tovább olvasom … →

IGFON ERDŐ

Írta: | | , ,
1 Comment

Fényes éjjel összegyűlünk,Testvérekként körbeülünk.Tiszta szívvel emlékezünk.Fényes éjjel összegyűlünk. Kis tüzünket a Hold nézi,Múltat jöttünk megidézni,Régi mesét elbeszélni.Kis tüzünket a Hold nézi. Szól egy öreg: regét mondok.Tanúim rá e szent dombok,Lelkemben egy titkot hordok.Szól egy öreg: regét mondok. Kezdi halkan, ahogyan kell,Hallgatjuk könnyes szemmel,Mit hallott csak kevés ember.Kezdi halkan, ahogyan kell:… tovább olvasom … →

„SZELLEMI HARC” – irány a szakrális hierarchia

Írta: | |
1 Comment

/”Garázda Lófő” gondolatok/ Gyengeség az, amikor a ránk zúduló hazugságok súlya alatt kételkedni kezdünk önmagunkban, a világképünkben, az identitásunkban, a legalapvetőbb normáinkban. A kételkedés káoszt szül, a káosz pedig bukáshoz vezet. A legnagyobb bukás pedig a lélek-vesztés. A harc már a kezdetektől fogva a lelkekért zajlik. A káosz és a… tovább olvasom … →

Az őrület világa

Írta: | |
1 Comment

Nem tudom, miért száműztek és zártak ebbe a világbaMelyben az Isten csak egy üldözött pária, halandó árvaAhol remegve botorkál a lélek, míg végül megöli az életÉs a legszebb álmok is csupán csalóka kis lidércfények Ez itt az őrület zárt világa, elmúlt időknek silány másaGyökerestől kitépett, hazug remények földi királyságaÁtok ül… tovább olvasom … →

Odalent a mélyben

Írta: | |
1 Comment

Sírok fölött bolyongok, kárhozott holtak közöttVégtelen temetőben, ahova népem költözöttNyugodni nem tudnak, sem maradni magyarnakEgyedül kóborlok, mert már élni sem akarnak Szemükön szemfedő, szájukban föld, fülük süketMegtörte az új idő lélek-vesztett, szép testüketBárgyú tétlenséggel mind a feltámadást várjákA hazugság szolgái szívüket hét lakattal zárták Ha a magyar nemzet halott, én… tovább olvasom … →

A bolond és a király

Írta: | | ,
Vélemény?

Ősi tájon árva bolond bolyongott búsan,Bőrig ázva, szakadt koldusként, feldúltan.Akik látták, elkerülték őt a sáros határban,Nem hallották, mit motyogott magában. Egyedül kószált itt, már ki tudja, hogy mióta.Hol aludt? Mit evett? Nem tudott senki róla.Csak a Nap és a Hold ismerték szegény párát,Aki vadkörtefa alól nézte a csillagok jártát. Kinevették,… tovább olvasom … →

Nem bölcsebbek, nem tehetségesebbek

Írta: | |
Vélemény?

„Népem egykor nyilazva jött ide –és máig sem szokott le róla,Bár a lovat már rég eladták alóla…” „Ki vette el dalos kedvét e népnek?Ki tette, hogy elnémult benne minden,mi arra volt jó, hogy aszályos évekvihar előtti csendjén átsegítsen?” „Nem bölcsebbek, nem tehetségesebbek,és főképpen nem tisztességesebbeknálunk a minket halkra szégyenítők,kiknek szavától… tovább olvasom … →

A Három Holló

Írta: | | , ,
4 hozzászólás

1.Kedves ismeretlen, ki látod versemet,Engedd, hogy mondandóm érintse lelkedet!Mert a magyar lélek oly fájóan árva,Fényre vágyik, ha sötétségbe van zárva.Leástam ezért a gyászos múlt mélyére,Tűzön át, vízen át, Mohács mezejére.E szörnyű bukással a nemzet mit tehet?Ily veszteséget feldolgozni, hogy lehet? 2.Jó-e, ha feltépjük ezt a fájó sebet,Vagy inkább feledjük e… tovább olvasom … →