vers címkével jelölt bejegyzések

A teremtés torz gyümölcse íme megérett
Lássátok feleim, az Isten képmása mivé lett tovább olvasom … →

Megjött a cirkusz, nagy a sátorMa égbe megy a cigány-táborA rabság örökös vándorai őkA tapsvihartól megrészegülők Már áll a zászló és fut a kocsiRajta ül a rettenetes HaragosiPorondmester lett a vén bohócAz orra krumpli, a haja kóc Ócska cirkusz, lyukas a sátorMég az állatidomár sem bátorFélve menetelteti a sok nyulatA… tovább olvasom … →

Íme, a szép lápot bűzös mocsárrá tettékPoshadt vizét láthatja, ki arra járKözepén, hogy nagyobbnak lássák, felfújva testétOtt pöffeszkedik a megvénült varangy-király Ebihal korában még senki sem félt tőleApró és szép volt, akár egy aranyhalDe mára kövér, vén varangy lett belőleAkit buta békák halmoznak el csillogó arannyal Dagadt, ragyás teste tündérrózsán… tovább olvasom … →

Nem dalol a költő, leteszi a kopott lantotKönnyes szemmel néz egy szomorú sírhantotSzomorú sírhanton egy árva kis virágotKetten siratják az elveszett világot Siratják mi meghalt: az igazat, a szépetHelyettük már az őrület vezeti a népetSzáműzött lett nálunk az értelem, a jóságA nemzet elméjét megszállta egy sötét kórság Rajta, rajta, győzzön… tovább olvasom … →

Április, április, szeszélyes és kedvesMagyarország választ, örömében repdesFészkében egy fecskepár felriad a szélbenAz ereszen át valaki most csúszik le éppenNézz az égre,Mondd, hogy fura,Fejünk felett vaskupola…Feküdj hanyatt, egyszer élünkErről többet nem beszélünk.Április közepén várlak, s ha majd négy év múlva látlak,Lehet, hogy megint ugyanúgy megkívánlak,Mint április közepén… Április, április, bolondok… tovább olvasom … →

Évezredes feketefejű kórsággal megátkozottanKevert fajú barbárrá züllött királyi szkíta vérünkLélekkufárok zsinagógájában torz tangót táncolÉs fényre sötétedve gyűlölködik rettegő népünk Szitokszó és a térképen szégyenfolt lett a magyarKi mára már önmagát is undorodva köpi szemenMiközben véres torra készül az új bolsevik hordaTrónjáról a sátán kacag a koldus Magyar Istenen Ó.J.

Lángolj fel még egyszer bennünk vad hun vérünkRettegje újra a magyarok nyilait ez a bukott világLánc helyett kardot hordjon minden testvérünkMég egyszer, utoljára nyíljon ki a síron nőtt virág Ha már veszni kell, vesszünk bátran emelt fővelRemegjen bele a kárhozott sötét sátáni új világMég egyszer, utoljára küzdjünk meg a túlerővelEmelje… tovább olvasom … →

Az őrület tombol, mert gyengePedig már torkán az éles pengeVárából álnok szemmel nézegetRiadtan riogat, folyton fenyeget Elbukott, de ő még nem halottTöbb halálos sebet hiába kapottMost is övé a gyár, iskola, kórházKarmai között korbács és póráz Hazug szavainak rút kígyónyelveÁtokhozó mérgekkel van telveA fülekbe sziszeg, a lelkekbe tépHallatára tapsol a… tovább olvasom … →

Vörös átok hasít húsunkba újra és újraA balsors véres korbácsa tépi testünketBambán bégetve bámulunk a karámon túlraÉs boldogan várjuk közelgő vesztünket Nem mi voltunk, nem mi tettük,Vakon tapsolva észre sem vettük!Nem mi szültük, nem mi hagytuk ott őket,Az ártatlan, árva csecsemőket!Nem mi voltunk, sorsuk volt mostoha!Csak tükörbe néznünk ne kelljen… tovább olvasom … →