a Szent Egyesülés

Akár tudatosan, akár nem Mindenki a Szent Egyesülésre vágyik. A vágyakozás azonban még nem elég, mert valójában annak a tüzét, erejét nem bírod el, amíg nem emeled magad hozzá. Ahhoz tudni kell a titkos formulát, az istenit anyagba önteni, a földit istenivé emelni. Addig a földi tapasztalásaid során minden levont… tovább olvasom …

REMÉNYIK SÁNDOR: EGY LÉLEK ÁLLT…

Egy lélek állt az Isten közelébe’S az örök napsugárban reszketettÉs fázva félt,Mert érezte, hogy vonzza már a föld,És keserűn kelt ajkán a “miért”,Mikor az Isten intett neki: “Készülj! Valaki ott lenn meg akar születni,Neked szőtték e színes porhüvelyt:Pici kezeket, pici lábakat;És most hiába, le kell szállanod,Öröktől fogva te vagy kiszemelve,Hogy… tovább olvasom …

A szakrális Nő legnagyobb tanítása

A szakrális Nő legnagyobb tanítása, hogy teljességgel át tudja adni magát a Férfinak akit szeret.

Nem feladni magát, hanem átadni magát!

Ez az átadás tudja meghozni a teljes Egységet, amikor a Nő a teljes bizalom és ráhagyatkozás által beleegyezését adja, hogy a Férfi vezessen, mert ezáltal kiegyenlítődik az energia.
A Férfi vezet, a Nő teremt – ez a legmagasabb aspektusa az Isteni Párok összekapcsolódásának.

Közös teremtés, közös létbehívás = az erő megtestesülése = TELJES EGYSÉG = ÖSSZEOLVADÁS.


Szokolai-Lendvai Katalin

a te lelkednek a másik fele

Egy gyűjtemény következik az ikerlelkek különböző megfogalmazásaiból:

Az Ikerlelked nem más, mint pontosan a te lelkednek a másik fele.
Pontosan ugyanolyan, amilyen te vagy! Hisz valaha ti egyek voltatok.
Több előző életükben is találkoztak, kapcsolódtak, innen a sok-sok felismerés, emlékkép, ősfájdalom és a földöntúli szeretet-szerelem érzése. …Most érett meg az emberiség arra, hogy kiteljesedett ikerlélek kapcsolatban éljen.
Találkozásuk eget rengető energiákat mozgósít Amikor egymásra tekintenek, arra a környezet is mindig felfigyel, érzékelik a kapcsolódás erejét, és ezt vissza is igazolják általában.

Találkozik egy nő és egy férfi, és ez annyira erős érzésekkel jár, hogy olykor azt hiszik, belehalnak… ha csak egy légtérben vannak, már erős energia-örvény járja át a teret, ha meg is vakulnának, akkor is ezer közül felismerik a Másikat… mi ez, ha nem Isten adománya, ajándék?
Ez így túlságosan mesés lenne, ha itt véget is érne a történet.
Nem… itt kezdődik igazán.

Az Út, amelyen az Ikerlelkek járnak, tele vannak csodálatos égi jelekkel, melyek terelgetik őket a helyes irányba. Olykor előfordul, hogy fel szeretnék adni a küzdelmet, elfáradnak, de ilyenkor odafent segítenek. Ekkor beavatkoznak. Jeleket kapnak arra, hogy érdemes menni tovább. Érdemes hinni elsősorban önmagukban, mert a visszajelzések szerint, már másoknak is segítenek az ébredésben.
Ez a feladatuk. Az EGYSÉG megteremtése.
Az Ikerlélek kapcsolódás kulcsszavai: felismerés, felébredés, elengedés, önmegismerés, öngyógyítás, kiteljesedés, szeretet. Egység.

Ha az utad során találkozol az ikerlelkeddel, az okkal történik. Ha el is vesztitek egymást, nem kell félni . Biztonságban vagy, mert ha ebben a földi életben egymásra találtok, akkor nem fogjátok elveszíteni egymást. Hiszen ez benne van a sorstervedben és a legnagyobb fejlődést senki más nem tudja megadni neked csak és kizárólag az ikerlelked.

Akivel az utad során összehoz a Sors, az sosem véletlen. Lehet egy duálpár, lehet sok-sok lélektárs, akiknek mind-mind hálával tartoznak. Ha ők nem lennének, akkor nagy valószínűséggel soha nem találnád meg a másik feled, az Ikerlelkedet.

Forrás: https://szemunktukreben.blog.hu/2018/04/27/lelektars_dualpar_ikerlelek_613


IKERLELKEK

Forrás: http://ebredes-hajnala.hu
/részletek Patricia Joudry Ikerlelkek c. könyvéből/

… Sokan úgy vélik, hogy az emberiség tudati fejlődésében kvantumugrás előtt áll. Aki megvilágosodott, a maga módján készül fel erre. Ráébred: Itt az idő, hogy tudatosítsuk magunkban eredetünket, lehetőségeinket, és felelősséget vállaljunk magunkért ugyanúgy, mint a Föld sorsáért.

Úgy hisszük, az ikerpároknak kulcsszerepük lesz ebben az átalakulásban. Nem véletlen, hogy éppen ebben a korban találnak egymásra tömegesen. Ebben nem csupán a személyes sorsokban van jelentősége, de planétánk életében is.

Az ikerpárok találkozása energiaörvényt kavar, amely fényként villan fel a tömeges tudatlanság sötétjében. Így lesz a kettőből három, márpedig a 3 roppantul nagy hatású szám, olyan erő, amely a világosságot és a végtelenül tiszta Szeretetet képviseli. Ez az energiafajta, amely mindkét iker erőiből merít, több náluk, de az együtt munkálkodó embercsoportok energiáit is meghaladja.

Egyfajta áldozati ajándék, melyet az ikerpár egymásnak ad, hogy azután a köz javára fordítsák.

Képzeljünk magunk elé egy sötétbe borult előadótermet, ahol gyertyalángok gyúlnak. Mindegyik láng egy-egy harmonikus párkapcsolat, két ikerlélek között. Végül, ahogy az ikrek megsokasodnak, a gyertyalángok száma is megszaporodik, és a terembe lassan világosság költözik. Olyan tömérdek energia halmozódik fel a Földön, hogy felgyorsítja a régóta várt tudati áttörést.

Látjuk tehát, hogy az ikerpár keresése nem önzés, hanem egyfajta szolgálat. Az ikerlelkek találkozása, a világ végső reménysége.
Hogyan valósulhat ez meg? A kérdés elintézése végtelenül egyszerű azok számára, akik a mindenség ügyeiért felelősek. Az egész gépezetet Isten első lehelete hozta mozgásba, és a fogaskerék a kozmosz végtelenjében egytől egyig beindulnak, ha megkapják erre a jelet. Tengerek válnak majd szét, hegyek omlanak le, nemzetek dőlnek romokba, hogy utat csináljanak két egymás felé nyúló kéznek, mikor eljön az ideje…

… Az ikerpárok ugyanannak a léleknek a két felét képviselik, ezzel szemben a lélekcsoport tagjai minden belső közösségük ellenére külön lények. Sok rokonlélek áll közel hozzánk, lelki ikertestvérünk azonban csak egy van. Az előbbit a hasonlóság, az utóbbit a teljes egyezés határozza meg. Ám még a hasonlóságok is mélyre hatóak lehetnek. A lélekcsoportot összefűző Szeretet ugyanabból a forrásból fakad mint az ikertestvérek szerelme, mi több, az utóbbit is a lélekcsoport tagjainak hosszan tartó kapcsolata érleli meg. Mikor jelen életünkben találkozunk e csoport tagjaival, és hamarosan rokonszenvünkbe fogadjuk őket, azt találjuk, hogy ez a szimpátia és Szeretet minden addigi érzéstől különbözik. A lélekcsoport tagjai ténylegesen összeillenek, és ez az összhang természetük hasonlóságának folyománya. Meglehet lélekcsoportunkba sok százan, vagy ennél is többen tartoznak legkülönfélébb egyéni alkatokkal…

… Az ikerlelkek mélyen lelkükbe vésték a másik képét, mindegyik rányomta bélyegét a társára. Valamennyi emberi lény szívében hordozza ikertestvére arcmását. Bármilyen elmosódott is, de ott van. A testvérlelkek a világot jelentik egymás számára, és egyetlen teremtett lélek sem elégítheti ki őket ennyire. Azért, mert ezeket a lelkeket Isten egymásnak alkotta, és semmiféle erő nem választja el egymástól, és nem is kell elszakadástól tartaniuk. Az ikrek soha nem hagyják el egymást, és tökéletes bizonyossággal ismerik fel ikerlelküket, s ha megtalálták egymást, soha többé nem válnak el. Az ikerlélek lehet már közel is van, és arra vár, hogy megtegyük az utolsó lépést a fejlődésben. Esetleg mindkét félnél hiányzik a végső egymásra találás előtt. A találkozásra csupán akkor kerül sor, ha magunkban eljutunk odáig.

Lelki ikertestvérünk a tükörképünk, önmagunk fordított mása.

Kiegészítjük egymást, nem egy szempillantás alatt, hanem újfajta fejlődési folyamat részeként. Mindeközben önmagunkban is egyre egyénibbek leszünk.
Az ikrek paradoxona: hogy mialatt a kettő egyesül, egyéniségük is kivirágzik.
A párjára lelt ikerlélek a Teljességet (tökéletes lényt) látja a másikban, és a Szerelem erejénél fogva segít is kibontakoztatni.
Az egymáshoz visszatérő ikerlelkek az egész teremtést arra sarkallják, hogy visszatérjen ősforrásához. Mindeközben tudatában is vannak felelősségüknek, valamennyi magasabb rendű élet felelősségének a többi létező felemelésében. Ezért látunk annyi ikerlelket közös szolgálatban buzgólkodni: tanítani, könyvet írni, csoportfoglalkozásokat vezetni. Bocsássuk meg ezért az ihlet új csúcsait meghódító lelki ikreknek, túlzó, rajongó nyelvhasználatukat. Ez legkifejezettebben a költőknél tapasztalható.

Mindez érthető, hiszen a szerelmesek érzelmei, nem mérhetők hétköznapi mércével, vallásos áhitat hatja át őket. Nem arról van szó, hogy az ikrek valahol az éterben lebegnek. Szerelmük szilárdan áll a valóság talaján kapcsolatuk mélysége jogosítja fel őket e magaslatokra. A lélek birodalma elvarázsolt tartomány a hétköznapi embernek, tökéletesen természetes azonban azoknak, akik e hont lakják: a misztikusoknak, szerelmeseknek, gyermekeknek, angyaloknak. Ez a magyarázata miért van misztikus földöntúli felhangja legtöbbször az iker egymásra találásának.

A sors kegye ez a legmagasabb rendű erők munkálkodása, amely egymás felé vezérli az elváló lelkeket. A kozmikus világtörvény rendelése, hogy a tömeges szétválás az egyéni lelkek egymásra találásával érje el a tetőpontját. A mindenség erői ilyenkor összefognak, hogy előkészítsék ezt a drámai fordulatot. A révbe jutás nagy pillanata ez azoknak, akik jó ideje ezen fáradoznak.
Vegytiszta létezés ez, feltétel nélküli egyesülés avagy állapot. Olyan melynek jellemzése tökéletesen reménytelen gyarló emberi fogalmainkkal.. jelen fogalmunkkal fel sem foghatjuk ezt a gondolati síkot.

A Szeretet “hálója az egész mindenségre ráfeszül”, hogy minden időkben felébredésre ösztönözzön. A Mindenható Szeretetből osztotta a lelkeket, hogy egymáshoz visszatérve tovább növekedjen bennük ez az érzés. Nagy öröm az ikerlelkek egymásra találása, ám mindez csak sápadt visszfénye annak a mennyei elragadtatásnak, amely az ikerlelkekből álló lélekcsoportok újrarendeződését kíséri.

Mind több és több lélekcsoport gyűlik össze, mígnem csillagrendszerekként sokasodnak meg a mindenségben. Közben minden egyes lélek egyre tágul, hogy be tudja fogadni az égi üdvösséget. Az ikerlelkek egymás felé vivő útja, nemegyszer bizony rögös és fáradságos. A lelki ikertestvér felé közelítve szerelmi tapasztalatainkból tanulunk. Ehhez nem feltétlenül van szükség partnerre, saját szeretni tudásunkat is fejleszthetjük.
Ha nyitottak maradunk, valamennyi élményünk, önismeretünk elmélyítését szolgálja.
Aki pedig rátalál önmagára, az a nagy egyesülésre is készen áll…

NE FELEDJÉTEK, HOGY AZ (IKERLÉLEK) AJÁNDÉK, AMELLYEL HATALMAS FELELŐSSÉG JÁR EGYÜTT, HOGY MEG TUDJUNK FELELNI A LEGNAGYOBB KIHÍVÁSNAK, AMI EMBERI LÉNYT CSAK ÉRHET, AMELY AZ ÉG KEGYÉBŐL ÁRAMLIK RÁNK.

Szúfi szöveg

Természetüknél fogva a lelki ikrek képtelenek elválni egymástól, ezért arra kényszerülnek, hogy a lehető leggyorsabban megoldják a konfliktusaikat. Sokat tanulhatunk tőlük, ha követjük példájukat, hisz az ikermodell az emberi kapcsolatok eszményi mintája.
Az ikrek szúfi jelképe két egymásba kalapált gyűrű, melyek középen átfedik egymást, (így hozva létre a hármasságot) és nem lehet szétválasztani. A két karikagyűrű testesíti meg a két személyiséget, akik önmagukban teljesek, bár függenek egymástól. Ők annyira egymásban és egymásért élnek, hogy az átlagnál is mélyebben megszenvedik társuk fájdalmát, melyet tűrhetetlennek éreznek, és mielőbbi megszüntetésére törekednek.
Lelki közösségük alapja, a tökéletes őszinteség.Az ikerlelkek karmája egy örökkévalóságon át összefonódik. Amíg külön élnek, karmájuk ledolgozásával is egymásra találásukat segítik elő.
Az ikerlelkek egyesüléséhez nincs szükség csillogásra, fényes külsőségekre. A lélek ilyenkor valódi, benső fényességet keres.

AZ IKERLELKEK SZERELME KÜLÖNBEN SEM ELSÖPRŐ FÖLDI SZENVEDÉLY, MELYET MINDENEK ELŐTT A TESTI KÍVÁNÁS HATÁROZ MEG. ŐK A LÉLEK KÖZELSÉGÉRE VÁGYNAK.
BÁRMILYEN AKADÁLYBA ÜTKÖZIK AZONBAN AZ IKERPÁR EGYESÜLÉSE, VÉGSŐ SORON SEMMI SEM ÁLLHAT ÚTJÁBA.

Megesik, hogy az ikrek egyesülése, felrobbant egy létező házasságot. Ez azonban minden bizonnyal önsúlya alatt is összeroppant volna. A válás ugyanúgy a gondviselés terveinek része, mint az ikrek találkozása.

Az elengedés, az egymásra találás, a természet rendje. Ez esetben az ikrek találkozása új életciklust indít el, valamennyi érintett fél számára.
Mikor az egyik házastárs félrelép, biztosak lehetünk abban, hogy a házastársak nem ikerlelkek. Csupán az egymáshoz illő két lélek frigye Egyetemes Törvény…

Fokonként egyre többen lesznek ikerlelkek a Földön. Már nem ritkaság az ilyen ikrek tartós szövetsége, melynek megkülönbözető jegyei: a hűség, összhang, boldogság, Szeretet, bizalom. Egy ilyen Szerelem valamennyi férfi és nő beteljesült álma.

Az ikrek kapcsolatában mindkét fél ugyanabban az ütemben fejlődik. Az egyik az egyik területen teljesít, a másik a másikon, miközben mindkettő előrefelé noszogatja a párját. Egymás vezetői. Ha a házasfelek nem illenek össze, mindkettő másik irányban és ütemben fejlődik. Az egyikük kinövi a másikat. A lemaradozó fél igényei ilyenkor gátolja társa spirituális előrejutását. Aki “elől jár”, fel kell mérnie önmagával szembeni kötelezettségeit.

Az egymásra talált ikerlelkekből áradó csillagfény nem tűr meg semmilyen “sötét gonosz erőket.” Amint a lélek kiegészül és ismét teljessé válik, immár olyan erős, és legyőzhetetlen, hogy bármilyen ostromot visszaver. Az ikerlelkek fénye lassan felderíti a világunkat, egy ilyen lázadás természetes reakció a sötétség ellen.

Az ikrek kapcsolatának alapja a közösségük alapvető tudata, a látásmód, a célok, és érzések egysége. Az ikrek nem húzzák-vonják egymást eltérő irányba. Csupán csak rövid időre, ideiglenesen távolodnak el, hiszen önálló egyéniségek. Emberként törnek előre, de nem bicegve, nem fogja egyik vissza a másikat.
Ezért olyan gyors a közös tempó, miután egymásra találtak.

Az ikerlelkek életszemlélete is megegyezik. Végsőkig csiszolódva társteremtőkké válnak. Nem kételkednek abban, hogy oka volt a találkozásuknak. Ez az ok, fokonként világosodik meg előttük. Miközben felkészülnek egymásra, máris ráhangolják a célra az érzékeiket. Egy emberként szentelik magukat a választott hivatásnak, melyre a sors szánta őket. Az ikerlelkek érzésben is egyek. Mély közösségük leginkább Szerelmükben ad hírt magáról, ez a Szerelem azonban jóval több romantikus lobogásnál.

A LÉLEK SZERELME EZ, AMELY AZ EGYÉNEN TÚLLÉPVE AZ EGÉSZET FOGJA ÁT.

Az ikrek önálló egyéniségek, de megosztottságuk eltűnt.
Az ikerlelkek megegyeznek törekvéseikben, szeretni tudásukban, az emberiséggel és a bennük élő magasabb rendű erőkkel szembeni odaadásukkal, Mindketten hisznek az életben, a gondviselés alapvető jóindulatában, hiszen ha nem bíznának, hogyan is készülhetnének arra a jóra, amit egymás számára jelentenek.
Megegyeznek érzékenységükben, szépérzékükben, és a “rossz” elfogadásában. A bajban ugyanazt a lelkierőt és kitartást tanúsítják. Ahogyan egy levél erezete nem változik, ugyanaz lesz életük során az ikerlelkek mintázata is.
Teljesen kiegészítik egymást, ez legvilágosabban életcéljuk megválasztásában nyilvánul meg. Az a tapasztalat, hogy rendszerint ugyanannak a feladatnak a kiegészítő oldalaival foglalatoskodnak. Gyógyítók, zenészek, művészek, írók..
Pl. az egyiknek az írott a másiknak a kimondott szó a fegyvere. Egyiket az esze míg párját az érzelmei mozgatják..
Ugyanonnan jönnek, ezért vonzalmaikban, ellenszenveikben, ízlésükben, szépérzékükben is rokonok. Többnyire hasonló zenei ízlés, humor, kapcsolatteremtő készség, ételek, szórakozás, gondolatvilág, testfelépítés, öltözet, haj, stb..

Amikor eljön az ideje, a körülmények is úgy fordulnak, hogy összehozzák az ikreket. A lelkek egymásra ismerése hihetetlenül nagy pillanat. A szikra ekkor pattan egyikükről a másikra, majd fellobban a láng, s ezután válik a kettéosztott lélek ismét eggyé.
Noha a beteljesedés egyetlen szempillantás műve, lelki nemesedés is megelőzi.

Az ikerlelkek nem úgy tekintenek egymásra, mint más közönséges halandók, soha nem gyarló embernek, hanem makulátlanul tiszta léleknek látják párjukat. Egyszerűen tudják milyen az igazi valója. A világosság mindent eláraszt körülöttük és Szeretetre méltóvá varázsol. Az érzés: Hazaérkeztél, mert magyarázatok nélkül is mindent ért benned, hiszen mindig is ismerted.
Ugyanakkor tudod, hogy ennek a kapcsolatnak célja és értelme van, hogy szolgálatot tegyél embertársaidnak…

Az ikrek lelkéről lepattanó szikrák azonnal együtt szállnak tovább, amint a kapcsolat létrejön. Mégis elképzelhető bizonyos fokú ellenállás, gyakorlati vagy érzelmi okokból. Egy társadalmi megbecsülésnek örvendő házasember érthető módon megzavarodik, amikor váratlanul szembekerül ikre másik felével.

Ilyenkor talán nem hajlandó tudomásul venni a helyzet nagyszerűségét. A lelkek azonban a sors rendeléséből találkoznak, pontosan fejlődésüknek ama szakaszán, amikor az ellentéteknek egyesülniük muszáj. A lélek nem várja ki amíg az akadály elhárul az útból. A küzdelem idején, a mindenség erői valamennyi oldalt felvonultatják. Végül az ikrek közti mágneses vonzás minden akadályt legyőz, és a gondok elsimulnak.

Nem mi döntjük el ő-e az, vagy sem. Lelki ikrünket a kezdetek óta nekünk rendelték a mindenség erői. Ezen sehogyan sem tudunk változtatni. Minden erőfeszítés hasztalan. Nem tudjuk leradírozni, megmásítani. Gondoljunk csak az ujjlenyomatunkra..
Hol találunk hasonlót?…


Egyszer régen megbeszéltük, hogy találkozunk. Egyszer régen egy magasabb világban megbeszéltük, hogy megtaláljuk egymást. Jeleket raktunk egymás életébe, hogy felismerjük egymást. Ilyen jelek a mosolyod, a szemed csillogása, a kacagásod, egy érintés vagy egy szó pl. Szivárvány, ami elindítja Benned, hogy felébredj rám és megtaláljuk egymást.

… Ez is karmikus kötelék, hiszen találkoztunk már sokszor… amikor is nem tudott a két Fél Egésszé válni valamiért…

…Ennek igazán most van itt az ideje, ezért mindenképpen különleges időszak…

a Társak felismerték EGYmást…ez A ” hazaérkezés ” érzése -.. türelem, akiket Odafent egymásnak rendeltek, egymásra fognak találni. De ahhoz egyforma rezgés szükséges… akinek pedig megemelkedett a rezgése és előrébb jár, már nem tud visszafordulni, halad az Útján, de a kezét nyújthatja a Másiknak. Mert Ők mindig csak előre tudnak menni kéz a kézben és akkor újra lehet kapcsolódásuk…

Ez a kapcsolat Ajándék, bármi is legyen a vége…

A bőrödet sok minden melegítheti, de a lelket csak egyvalami. Egy másik lélek. A másik. És amikor lelked megtalálja párját, akkor bújik hozzá, reggeltől estig, estétől reggelig. És melegíti. Akkor is, amikor bőrödön a hideg szél fut végig. És ennél kellemesebb meleg nem létezik. Az Ő lelke.

Hiszen azt a két embert, akiket magasabb erők kötnek össze, semmi nem választhatja el egymástól életük végéig, és még azon is túl.

Nagyon találó itt az ‘ismerős’ szó – mert ha elérkezik az, amire igazán várunk, arra ráismerünk. A szerelemben… de még a szexualitásban is… Az ember haza akar találni a másikban. És erre várakozni kell. A szeretkezés önfeledt élményét megelőzi a várakozás feszítő érzése. Amíg nem vagy az enyém, idegenben járok. Száműzött vagyok! A várakozás feszültségében a jelenünk ellehetetlenül, ‘nem bírjuk tovább’ – és elérkezünk egy olyan pontra, amikor képtelenek vagyunk már várni tovább; átlendülünk a holtponton, és testünkben elárad a régóta vágyott ismerős érzés. Férfi a nőben: hazatalál. És a nő örömében ott van az a kimondatlan érzés, hogy akire sóvárogva várt: hazaérkezett. Ennél pontosabban nem lehet kifejezni a szeretkezés pszicho-szomatikus örömét: – Végre hazajöttél… belém! – Végre itthon vagyok… benned!

– Müller Péter –


Érezte, hogy nagyon hasonlítanak egymásra. Két magányos ember repül a szélben, mint a pitypangmagok, és cipelik egymás kívánságait. Persze, megijedt az érzései miatt. A hite minden morzsájával szemben állt ez az érzés, de hiába próbálta, a szíve mégis gyorsabban kalapált, amikor a bőrük egymáshoz ért, és nem bírta megállni, hogy ne keresse, ha úgy gondolta, a közelben lehet. Nem tudta megakadályozni, hogy megszállja gondolatait. (…) Akkor is a karjai közé keveredett, ha nem tárta ki őket. Hívatlanul állított be, mégis kinyílt előtte minden ajtó, újra meg újra. Vonzotta a jelenléte, vonzották az érzések, amelyeket kiváltott belőle, vonzotta a csend, és vonzották a szavak. Beleszeretett.

– Cecelia Ahern –

Amikor két lélek egymást hívja

Amikor két lélek egymást hívja, az univerzum meghallja a suttogást, és összeesküszik, hogy összehozza őket.
A szellem világában a távolság nem probléma és az idő nem akadály.
Két lélek, akik egymásra találtak, és ketten fogják a kezét, az isteni láttatja a mennyországot
A Föld mozdul, hogy utat készítsen a szerelmüknek.

(Daniel Nielsen)

Mese az ikerlelkekről

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két lélek. Ez a két lélek a gyönyörű és végtelen Isteni Mezők országában lakott. Az Isteni Mezők időtlen boldogságában életek már ezer évek óta és nagyon szerették egymást.

Az Isteni Mezők csodálatos vidék! Végestelen végig víz borítja, és a vízben ameddig a szem ellát és azon túl is szebbnél szebb varázslatos lótuszok nőnek, amik soha nem hervadnak el, mindig illatoznak. A lótuszok levelei olyan magasra nőnek, hogy az ember derékig gázolhat benne. A tágas mezőkön nem hallatszik más csak a mennyei zene hangjai és a lótuszerdő susogása.

A két léleknek ez volt az otthona, sokfelé jártak, de igazán itt érezték a legjobban magukat. Gyakran napokig nem szólaltak meg, csak egymást átölelve álltak a virágok között a vízen, hallgatták a mennyei zenét és szívük egyszerre dobbant.

A két lélek boldog volt itt, mert Isten közelsége fénybe vonta őket. Ha pedig kedvük támadt, akkor messzire utaztak, bejárták a Tejutat keresztül-kasul, mindenféle bolygókon kószáltak. Volt ott kietlen, sötét bolygó, kék színű köddel borított bolygó, ahol az orrukig se láttak, volt szelíd és volt félelmetes bolygó is. Bebarangolták a csillagközi ködöket és megcsodálták az ifjú napok születését. Ha pedig nagyon elfáradtak, akkor visszatértek az Isteni Mező országának időtlen nyugalmába. Szabad lelkek voltak!

Történt egy napon, amikor az egyik kirándulásuk alkalmával éppen egy savtó mellett a napnyugtát figyelték, hogy egy jelenésre lettek figyelmesek. Egy szürke köpenyes csuklyás alakot láttak előtűnni a semmiből, aki feléjük tárta a karját. Mivel az alak megjelenése nyugtalansággal töltötte el a szívüket, ezért gyorsan megfordultak és a gondolatnál is sebesebben iramodtak vissza biztonságos otthonuk lótuszerdeje felé.

Igen ám, de amint megérkeztek, észrevették, hogy a csuklyás alak ide is követte őket. Félelem nem volt bennük, mert ők ismerték Istent és sosem féltek, de nem örültek ennek a zavaró tüneménynek. Nem tudták ki ő és mit akar tőlük. Az alak nem szólt hozzájuk egy szót sem, és egyre közelebb jött. Látszott már, hogy teljesen anyagtalan, mintha a szürke köpenye üres lenne.

Az egyik lélek, aki nagy hatalmú lélek volt, megpróbálta elküldeni a köpönyegest, majd amikor nem járt sikerrel, akkor nyitott egy fényörvényt és abba próbálta beledobni. Próbálkozott mindenfélével, hiszen eddig minden démont, és gonosz lelket le tudott győzni. Csodálkozott is, hogy ezzel itt miért nem boldogul. Amikor látta, hogy mindegyik fortélya haszontalan, felhagyott a küzdelemmel, megállt és megszólította:

  • Ki vagy Te, és miért nem tudlak legyőzni, amikor pedig hatalmam van minden démonok és gonosz lelkek felett?
  • Én a Halál vagyok. Nem tudsz legyőzni, mert én semmi vagyok. És most mennetek kell.

A két lélek most sem félt, mert hiszen ők nem féltek soha, de beléjük hasított az a gondolat, hogy most el kell válniuk. Nem tiltakoztak tovább, mert megértették, hogy vissza kell térniük Isten szolgálatába, mégis fájdalmas volt nekik arra gondolni, hogy el kell szakadniuk egymástól.

A Halál megragadta őket és egy fénytölcsérbe taszította mindkettőjüket. A lelkek egymásra néztek, egy másodperc tört része alatt lepergett előttük minden boldog pillanat, amit együtt átéltek, és egyszerre kiáltották az örvény zúgását túlharsogva:

“Megtalállak! Megtalállak! Megtalállak!”

Nem tudtak többet mondani, mert ekkor már lezárult szemük és egyre gyorsulva zuhantak lefelé, mintha egy pókfonálon ereszkedtek volna alá a feledésen keresztül egy másik világba.
Nem tudták elmondani egymásnak, hogy szeretni fogják örökké egymást. Pedig ezt sokszor mondogatták korábban, amikor egy csodálatos helyen jártak, vagy éppen egymás karjaiban pihentek az otthonukban.

Bárcsak örökké tartana!

Csak rajtunk múlik, hogy örökké tartson, ha mi erősen akarjuk, akkor örökké tarthat, mert Isten megengedi nekünk, mert szeret bennünket, és mi híven szolgáljuk.

Isten végtelenül jó és meg is engedte volna nekik, hogy örökre együtt maradjanak, de mégis másként történt, mert ezen a világon vannak dolgok, amik megváltoznak, más dolgok pedig úgy tűnik, hogy nem változnak, de azok is megváltoznak, csak sokkal lassabban, mert egyedül csak Isten örök.

A világnak, ahová kerültek a tulajdonsága a különbözőség, emiatt új ruhát kellett magukra öletniük, és így már nem hasonlítottak annyira egymásra, mint az Isteni Mezők országában.

Az egyik nőnek, a másik férfinak született és elfelejtették az Isteni Mezők boldogságát.

A kisbaba sokat sírt, mert érezte, hogy hiányzik neki valami, de nem tudta volna már megmondani, hogy mi volt az. Kétségbeesett volt, állandóan fázott, ha végre elaludt, akkor pedig visszatalált a lelke az Isteni Mezőkre és nem akart több felébredni. Nem vett levegőt. Ekkor egy erős és szilárd lélek jött el hozzá és megkérte rá, hogy maradjon itt, és ő itt is maradt a Különbözőség hideg világában.

Teltek az évek és a két ember elfelejtette, hogy keresniük kell valamit. A feledés fátyla hullott rájuk, nem találták meg lelkük hangját, nem hallották Isten szavát sem, nem látták a fényt sem.

Hogyan találkoztak mégis? Véletlenek hosszú sorozatának eredményeként, amit tekinthetünk akár Isten hosszadalmas, aprólékos és végtelenül kegyes cselekedetének is.

Megtörtént hát;
addigi választásaik, döntéseik eredménye és jutalmaképpen vezette őket egy útra Isten szerető keze. A két ember beszélgetett vidáman és önfeledten, a két lélek hallgatott. Hirtelen csönd lett és a csöndben a két lélek megszólalt, igazi nevükön szólították egymást, a két ember pedig némán állt, a bőrükön érezték egymás forró leheletét és csöndesen átölelték egymást. A fiú a lányhoz hajolt és megcsókolta. A varázslat pillanatában felragyogott a vörös fény, amely ködként borult rájuk és a lelkek találkozásakor az idő megállt, és a pillanat besűrűsödött a csókban, amint kívül számukra más nem létezett. Elborította őket a rájuk zúduló emlékezés, de amikor a szemüket kinyitották mindent elfeledtek.

Csak egy gondolatuk maradt, amit szinte egyszerre mondtak ki:
“Bárcsak örökké tartana.”
Ezt mondta egymásnak a két ember, és nem tudták akkor, hogy ezek az örök lélek szavai. Nem voltak elég tiszták és fényesek ahhoz, hogy megérthessék az Igazságot és ezt mondhassák:

“Megtaláltalak. Megtaláltalak. Megtaláltalak.”

Lily Water: Dal

az írás innen származik

Lelki béke ereje

Évek óta foglalkoztat a kérdés: valóban kapcsolat van lelkeink közt, s néha a bizonyság, ami erre ráébreszt az az összehangolódás pillanata? A szinkron maga? Érdekes, hogy különböző kultúrákból érkezve, mind ugyanazon gondolatmenettel keressük a kapcsolatot az eredetünk és a végzetünk között.S mind tudjuk, hogy több van a levegőben annál, mint… tovább olvasom …