/ „A mesélőtől ne várjuk el, hogy tudományosan igazolja állítását! Egy jó mesemondó a vesénkbe lát…” /
Kedves gyerekek, akik így „kiződítettétek ezt a térképet”!
mesés vesés
A „Zsebtévé” mesecsatornáján most következnek a kedvenceitek: Móka Miki, Hakapeszi Maki, Ákombákom, Sehallselát Dömötör, Gyagyás Tódi és a többiek! Fogadják szeretettel a mai mesét azok is, „akiket nem tekert le még a fészbúk, és akiknek a tartalmait nem buzerálták”, bár „számukra óriási kognitív disszonancia lehet, hogy hamarosan lehull a lepel, és valódi, igazi adatok látnak napvilágot”. A hiba nem a mi készülékünkben van. Ez egy zsebtévé, bárki zsebre tudja tenni, ha akarja… Amúgy meg jobb az eufória, mint az EU-fólia, ha meséskönyvekről van szó… De kezdjük az elején, ahogyan egy szuverén, nemzeti mesétől joggal elvárhatjuk:
Mese, mese, mátka, pillangós madárka. Ingó-bingó rózsa, kell egy whisky-szóda! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, szakálla volt gender. Felmászott egy házra, leesett a sárba. Aztán csak élt éldegélt csendben, tovább. Gyakran mondogatta, hogy neki már „az élet nem habostorta”. No de akkor mi? „Kinek, mit intézett a kormánya”…
„Az állatok fogynak, véres a zászló… Ez az élet, Babolcsai néni! Fellőnék minden bunkót az űrbe, ott mindent értene…” Ez lenne az igazi magyar zűrprogram lényege…
A „dicsőséges tavaszi hadjárat” fotelharcosait tarkón lőtte a „revolversajtó” vaktölténye.
”Ez a parancs, érik a narancs. Aki hülye, az is marad! Kicsi az ország nagy a bánat, mindenki álljon vigyázba. Még, még, még, még, még, ennyi nem elég!” A „közönségszavazás” elmúlt, a gyász még egyeseknél nem. De sokan szeretnék, hogy végre „legyen tánc, meg zárcsökkentés”! Zajlik az élet, „az éjjel soha nem érhet véget”, ez „még a Holdról is látszik”. „Csapásokat adunk és csapásokat kapunk.” Elvetettük a Sulykot, ám ő nem akarja… Tamburás gyerekek mentek a Parlamentbe. Szerencsére „zsoltibácsi” már nem volt ott… Hol volt, hol nem volt… „Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte, és ez az icike-picike mind megette!”
Egész úton hazafelé, azon gondolkodám, hogy a (mester)terv mitől ment füstbe. Ákombákom és a Sehallselát Dömötörök lassan bennem is kognitív disszonanciát okoztak. Cigány gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja, síppal, dobbal, nádihegedűvel… de semmiképpen nem tamburával… Szóljatok a köpcösnek, majd ő megoldja, dakota eljárásrend szerint, teli rüszttel…
Adj király katonát! Szakíts, ha bírsz! „Miénk a Vár, tiétek a lekvár!” A karmelita fantomja még kísért, de „visszanyomni a palackot a szellembe” nem egyszerű…
A „királyi trónszéken” a bajszos, dulifuli-forgó-morgó kacorkirályt végre Hófehérkére cserélték. Változnak az évszakok, jobb idők, szebb napok… Az örömóda után, érdeklődés hiányában mégsem énekelte el Fásy Zsülike édes kicsi szívem a „börtön ablakában” kezdetű dalt. A hírek szerint egy film forgatására készül nagy szaktudásával Rákay Philippínóval közösen a nemzeti pornózásról, melyben Kovi és Vad Kati (művésznevén: Michelle Wilde) lesznek a főszereplők, de egyes jelenetekbe beugrik még mellékszereplőként Curtis is. Közösen erősítik majd bennünk a Nemzeti Fényt. Minden a helyére kerül: por az orrba, kard a hüvelybe. Szeretkezz, ne háborúzz!
Helyette Tóth Gabi és Győzike közös előadásában szólt a Hatvanpusztai félkész mezőgazdasági épület szivarszobájából élőben az „esik eső szép csendesen csepereg” című kesergő betyárnóta, valahogy így:
„Esik eső, szép csendesen csepereg,
Orbán Viktor Pityingernél kesereg:
Rogán Tóni bort hozzon az asztalra,
Lázár Jánost állítsa ki strázsára!
Orbán Viktor strázsája én nem leszek
Amott jönnek már az EU-s ügyészek!
Orbán Viktor sem vette ezt tréfára
Felkapott a legcsíkosabb zebrára.
Zebra, zebra viszi, viszi messzire
Egyenest a választások mélyére
A zebra lába megbotlott sok gyökérben
Így dobták el Orbán Viktort örökre.”
A törpék viszont kivonultak, lementek a bányába dolgozni, ahol csak a vakondok éneke hallatszik, semmi örömóda, csak a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, meg a nyolc óra bűnvadászat. Nélküled… Se veled, se nélküled, de teérted. Te érted? Vagy kérted? Közben a bányában egyre mélyebbre süllyednek. Hej, hó! Hej, hó! Víg dalt dalolni jó: „a párttal, a néppel egy az utunk”! A vakondjáratokban Kárpátiát dúdolgatva kergetik a megszeppent „kisgrofókat”, miközben a „nagyferók” körömreszelővel próbálják Völner-Schadl lábáról levágni a nyomkövető bilincset. Még mindig háborús vészhelyzet van, de akkor a Gazsi hogyan szerelhetett le a Csádi Misszióból ilyen erőltetett menetben, a Bárdosi Sanyi-féle divatkatonákkal együtt? A Haza minden előtt… Béke poraitokra! „Legyetek bátorak!”
Ez idő alatt vakcina-tüskefehér Karikó visszatért. A vírus nem vész el, csak átalakul. Jön a hanta, megy a handa-banda. Kész a nemzeti leltár: „adadaadadada”… „Semmi nem lesz elfelejtve: minden fel lesz jegyezve, és minden el lesz rendezve.” Ezalatt az orosz drónok és a brüsszeli klónok repülőrajtot vettek. „A nemzetközi helyzet fokozódik.” A bot a küllők között most fék és ellensúly akar lenni. Ellenzékből kormány, kormányból ellenzék, a fene sem érti már ezt. Valószínűleg politikailag nem vagyunk elég képzettek. De jóból is megárt a sok, nemhogy a rosszból… Úgy gondolom, hogy „átkozottul hosszú lesz a nyár. Nem történt még ilyen sohasem…” Vajon a „börtön ablakába tényleg soha nem süt be a Nap”? Ki tudja? A puding próbája az evés… Szerintem a habostortával is hasonló a helyzet. Hamarosan meglátjuk.
„Véget ért a móka mára, zárul Miki mókatára. De ha tetszett, nemsokára visszavárhatsz, Jóska, Eszter, Gergő, Tamás, Zsolti, Fercsi, Jancsi, Viktor, Klára, s valahány név a naptárba’. Eljövök még hozzátok, viszont látásra pajtások!” Akarom mondani: polgárok!
Mert Hakapeszi ha kap, eszi!
Itt a vége, fuss el végre!
– a „fogadós” –