holnap “iskola”

Megszülettünk és a szerető, féltő, gondoskodó édesanyánknak elhittük, hogy jót akar nekünk: vigyázz, forró, az áram megráz, hideg van, kell sál, sapka, ezt a gyógyszert be kell venned, hogy meggyógyulj, délután jövök érted…

Elhittük, hogy amit mond, az helyes, igaz, mert szeret minket. Rábíztuk az életünket édesanyánkra. Sokszor esett nehezünkre, mikor kiderült, hogy a doktorbácsi fájdalmat okoz, vagy ha keserű orvosságot vagy kúpot kaptunk, de bíztunk édesanyánk tudásában, mert hittük, hogy jót akar nekünk – mert tudtuk, hogy szeret.

A hit és bizalom volt az alapja annak, hogy beletörődtünk, óvodába kell menni és jó lesz nekünk anya nélkül is a többi gyerekkel, idegen óvónénivel, akiről rögtön éreztük, hogy ő viszont nem szeret minket. Itt történt meg az első nagy csalódás.

Elhittük, hogy muszáj, hogy jó lesz, és kiderült, hogy a gyerekek nem olyanok, mint mi, hogy az óvónéni nemcsak hogy nem szeret úgy, mint az édesanyánk, de nem is igazságos, és a sok hideg parancsszótól mi sem tudjuk őt megszeretni.

Édesanyánk mellett biztonságban éreztük magunkat, az óvodában kicsit elidegenedve, magányosan. Nem értettük, hogy ha jobb anyával, miért nem lehetünk Vele. De elhittük, hogy ez a helyes, mert ez a rendje. Csak hát ez nekünk nem volt jó!

Aztán elkezdtünk hinni az óvónéninek is. Sőt, kerestük a kegyeit, hogy ránk is mosolyogjon, ne csak a Lacikára. Teljesítettük minden utasítását, vegye észre, hogy mi is milyen szerethetőek vagyunk. De mégsem kaptuk meg azt, amit édesanyánktól, aki aztán este kicsit fáradtabb volt, mint régen, kevesebbet játszottunk, nem maradt elég ideje ránk. Kezdett fájni az élet, de sebaj, nemsokára mehetünk iskolába, mert már nagycsoportosok vagyunk, és megfeleltünk az iskolaérettségi teszten.

Mondták, hogy milyen jó lesz az iskolában, majd meglátjuk! De jó, akkor mi is olyan okosak leszünk, mint a felnőttek! Mindent tudni fogunk, és mi is dirigálhatunk másnak, nekünk meg nem kell állandóan engedelmeskednünk.
Nagyon büszkén léptünk az iskolába.

Az első döbbenet az volt, amikor megláttuk, hogy szinte minden iskolás nagyobb nálunk. Nincs itt semmiféle dicsőség, megint kiszolgáltatottak leszünk. Mi voltunk a ranglétra legalján. Se anya, se óvónéni és mindenki meg van szeppenve. Pedig azt hittük, mindjárt miénk a világ.

Aztán elkezdtünk hinni a tanítónéninek.
Muszáj volt engedelmeskedni, mert különben megszégyenített. Folyamatosan értékeltek minket. Ha nem voltunk elég okosak, elég ügyesek, akkor alacsony pontszámot kaptunk. Rájöttünk, hogy engedelmességgel, magolással, szorgalommal jobb értékelést kapunk.
Muszáj volt elhinnünk a tananyag tartalmát, hogy meg tudjuk tanulni.
Nem gondolkodtunk azon, hogy igaz-e Pitagorasz tétele, Newton törvénye, vagy valóban volt-e honfoglalás, gömbölyű-e a Föld, vannak-e vírusok…
A tudomány képviselője, a tanár erről beszélt az órán, a tankönyvben le van írva, tehát ez evidencia. Elhittük, megtanultuk.

Tudtuk, hogy hol a helyünk az értékelési skálán. Erről minden nap kaptunk visszajelzést, minden évben megerősítést bizonyítvány formájában. Ennyit értünk a hit integrálásának piacán, az iskolában. Az iskolázott ember értékes. Többet ér. Több pénzt fog keresni, tehát tanulj, fiam! És mi tanultunk. Kérdezés nélkül!

Ma a legiskolázottabb emberek a legirányíthatóbbak.

Mert megtanultak hinni a tudománynak, a tekintélynek. A társadalmi ranglétrán pedig nem lehet érvényesülni kételkedéssel, ellentmondással. Minden felettesnek igaza van! Ha nincs, akkor is!
Elhittünk mindent, eszünkbe nem jutott volna, hogy bármit megkérdőjelezzünk.
Most úgy omlik össze a külvilág, ahogy elménkben dőlnek meg az eddigi tabuk, hitrendszerek.

Ok-okozat.
Egy embernek az évek múlásával többször is megváltozhatnak a hitrendszerei, minél tapasztaltabb, annál több a bizonyosság.
A hit tárgyának igazsága a bizonyosság, tehát addig ne kövessünk másokat, amíg nincs saját tapasztalatunk egy bizonyos témáról!
És a legfontosabb:
ha nincs eszközünk, lehetőségünk ellenőrizni, tapasztalni,
akkor MINDIG hallgassunk a szívünkre!

Veronika Maár 🌿

új (exo-)egyház szervezése?

Hasonló címmel már írtam több helyre, több bejegyzést, pl. a korábbi honlapunkon is. Most újra késztetést éreztem.Az alábbiakban olvasható bejegyzéseket a Telegram ‘Magyar Cobra Csoport” elnevezésű gyülekezetben tettem. A megszólalásom oka ott, a magyarok, a magyarság szerepének előző napi, erős degradálása volt. A kiindulási alap pedig Czékus Viki COBRA idézete… tovább olvasom …

ENÚMA ELIS

ENÚMA ELIS („amikor fönt…”) „Az emberiség egész történelmét végigkíséri valamiféle – nem emberi – entitás árnyéka.” Tudjuk, hogy a „történelmet a győztesek írják” és, hogy „jaj a legyőzötteknek”. Sokan mégsem kételkednek az elébük „tálalt” történelmi „tények” láttán. A közelmúltunk történelme pedig rávilágíthatna, hogy mennyire könnyen becsapható az emberiség. Egy emberöltő… tovább olvasom …

JÉZUS-EGYSÉG – LÉLEGZET MEDITÁCIÓ

Képzelj el engem kedves barátom, egy aranylóan ragyogó fénygömbként, aki most itt áll veled szemtől szembe. Ragyogó arany fénygömb vesz körül bennünket. Ebben a békés, nyugodt, szent térben együtt lélegzünk, az Élet levegőjét szívjuk magunkba. Arra hívlak, hogy lassan és kényelmesen lélegezz velem együtt. Hagyd, hogy lélegzetünk összeolvadjon. Egyszerűen csak… tovább olvasom …

KENYÉRTÖRÉS

Az utóbbi néhány írásomban gyakran előkerült az Igfon erdő. Gondolhatnánk azt is, hogy nyilván azért, mert az Érmellék a szívem csücske. De, ha egy kicsit figyelmesebben olvassuk a történeteket, egy kérdés kezd motoszkálni a fejünkben: Mit csináltak a Turul hercegek itt? (Zolta, Imre, Géza, László…) Az írások szerint vadásztak. Elfogadható… tovább olvasom …

PANEM ET CIRCENSES

„Kenyeret és cirkuszt a népnek”.Néró, római császár e jelmondata olyannyira pompásan bevált egykoron, hogy ma még az ókori arénák fénykorát is sokszorosan meghaladó módon alkalmazzák.(Sport, fesztiválok, kampányok, vetélkedők, tv műsorok…) A lényeg régen (és most is ugyanúgy) az volt, hogy a nép figyelmét ingyen-gabonával, lakomákkal, illetve cirkuszi játékokkal kell elterelni… tovább olvasom …

„SZENT ÁRULÓ”

AMIKOR EGY SPIRITUÁLIS GONDOLKODÓ AZT MONDJA MAGÁRÓL, HOGY LÁTÓ, MINDEN, AMIT LÁT, ÉRZÉKEL, AZ EMBERI ELME FELETTI VILÁGOKBÓL ÁTMEGY AZ Ő ELME TUDATOSSÁGA (EGO) SZŰRŐJÉN, TANULTSÁGA, HITRENDSZERE, VALLÁSA SZERINT. Balian: Mit ér Jeruzsálem?Saladin: Semmit… És mindent! Mit érne, ha valaki pontosan tudná, hogy az összezavart, elhazudott és átírogatott történelmünkben István… tovább olvasom …

a méhlepény szerepe

Szüléskor természetes az lenne, ha az újszülött legalább egy órával a születés utánig az anya mellkasán maradna. A köldökzsinór 50-60 centiméter hosszú, elegendő ahhoz, hogy a baba elérje az anya mellét. És most nem csak az anya és gyermek közötti, egész életre meghatározó pozitív érzésekről beszélek, hanem a méhlepény vérátömlesztéséről… tovább olvasom …

Apa kérlek

Apa, kérlek ma egy percre
Öleld meg az Anyát,
Simogasd meg a bohókán
Összefogott haját.
Nincsen ám baj,
Csak állandó aggódás az ára,
Hogy én megérkeztem
Erre a világra.
Apa, kérlek öleld meg,
Súgd hogy nincs hiába,
Súgd neki hogy amit tesz
Azt nagyon jól csinálja.
Öleld meg ma helyettem is,
Én még kicsi vagyok,
Ölelem ám én is,
De a Tiéd nagyobb.
Mondj ma neki valamit
Amit én nem értek,
Ami csak a Tiétek,
Például hogy “péntek”.
Vagy nem tudom,
Valamit, legyen az is benne,
Hogy látod még a lányt
Akinek anya lett a lelke.
Nem kell ide csoki, virág,
Egy ölelésben minden
Benne van ami a megvett
Kis dolgokban nincs benn.
Nem kell ide ruha, ékszer,
Ne kerüljön pénzbe,
Hogy Tőled újra megtudja:
Ti együtt értek révbe.
Ettől lesz jó nekem is,
Ha Anya ezt megtudja,
És megöleled időnként
Majd újra meg újra.
Szóval Apa kérlek,
Fogadd meg a szavát
Egy gyermeknek és ma
Így öleld meg Anyát.

Mészely Dorka

https://anyageometria.blog/2021/04/21/57/