DICSŐSÉGES NAGYURAK…

Dicsőséges nagyurak, hátHogy vagytok?Viszket-e ugy egy kicsit aNyakatok?Uj divatu nyakravalóKészül mostSzámotokra… nem cifra, deJó szoros. Tudjátok-e, mennyit kértünkTiteket,Hogy irántunk emberiekLegyetek,Vegyetek be az emberekSorába…Rimánkodott a szegény nép,S hiába. Állatoknak tartottátokA népet;Hát ha most mint állat fizetTinéktek?Ha megrohan, mint vadállatBennetek,S körmét, fogát véretekkelFesti meg? Ki a síkra a kunyhókbólMiljomok!Kaszát, ásót, vasvillákatFogjatok!Az alkalom… tovább olvasom …

A NAP GYERMEKE

Aranyló sugarak simogatják tested,
Fürdesz a napfényben, ahogy mindig tetted.
Ellazulsz, feltöltődsz, kellemes melegtől,
Nem sajnálja fényét semelyik embertől.

Egyformán süt szegényre, ugyanúgy gazdagra,
Arabra, négerre, Svédre és Magyarra.
Egyformán szereti mindegyik gyermekét,
Ugyanúgy melengeti mindegyikük lelkét.

Izzó vörös labda járja égi útját,
Mosolyogva nézte kék bolygónknak múltját.
Látta, mikor a földön élet született,
Amikor apró élőlények leptek el tengereket.

Majd zöldbe borultak sivár kontinensek,
Megszülettek bogarak, állatok, emberek.
Benépesült a Föld, a legszebb Paradicsom,
Kopár bolygók között, törékeny liliom.

ÁLDJAD a napot, mert neki köszönheted életed,
Neki az italodat és neki az ebéded!
ÁLDJAD a napot, mert neki köszönheted a zenét,
Apró pacsirták dalát, hosszúszárnyú bálna énekét!

BECSÜLD a napot a szépért, neki köszönheted örömöd,
Tőle kaptad a boldogságot, tőle származik gyönyöröd!
BECSÜLD a napot a szélért, tested simogató érintéséért,
Csobogó patakért, zúgó folyóért, tenger hullámveréséért!

SZERESD a napot a szerelemért, mert tőle tanultál szeretni,
Tőle tanultál önzetlenséget, vele tanultál meg nevetni!
SZERESD a napot fényéért, mert neki köszönheted létedet,
Szerető sugarai által, bearanyozza életedet!

DICSÉRD a napot, mert legyőz sötétséget,
Mert nagy sötétségben Ő ad reménységet!
DICSÉRD, amiért vonz, amiért el nem ereszt,
Amiért aranysárga lett Szívedben a kereszt!

TISZTELD a napot, mint Édesapádat,
Érezz még sokáig olthatatlan vágyat!
Tested becsülje meg, mit őtőle kapott,
Barátodnak mond szívből: “JÓ NAPOT!”

Mercz Gyula

Jevgenyij Jevtusenko: NAGGYÁ LENNI

Tőle, ki gyógyít, és aki fát vág,és aki az öltönyt varrja nekem,elvárom: remekül tegye dolgát,dolga bármi legyen.Nem, ne legyen közepes, vacak átlagsem a sárcipő, sem a ház.Bűn a középszerűség, akárcsaka hazug szó: elfajulás.Buzdítsa ki-ki magát, haddtenne dicsőt, remeket.Naggyá nem lenni: gyalázat.Mind naggyá legyetek!

holnap “iskola”

Megszülettünk és a szerető, féltő, gondoskodó édesanyánknak elhittük, hogy jót akar nekünk: vigyázz, forró, az áram megráz, hideg van, kell sál, sapka, ezt a gyógyszert be kell venned, hogy meggyógyulj, délután jövök érted…

Elhittük, hogy amit mond, az helyes, igaz, mert szeret minket. Rábíztuk az életünket édesanyánkra. Sokszor esett nehezünkre, mikor kiderült, hogy a doktorbácsi fájdalmat okoz, vagy ha keserű orvosságot vagy kúpot kaptunk, de bíztunk édesanyánk tudásában, mert hittük, hogy jót akar nekünk – mert tudtuk, hogy szeret.

A hit és bizalom volt az alapja annak, hogy beletörődtünk, óvodába kell menni és jó lesz nekünk anya nélkül is a többi gyerekkel, idegen óvónénivel, akiről rögtön éreztük, hogy ő viszont nem szeret minket. Itt történt meg az első nagy csalódás.

Elhittük, hogy muszáj, hogy jó lesz, és kiderült, hogy a gyerekek nem olyanok, mint mi, hogy az óvónéni nemcsak hogy nem szeret úgy, mint az édesanyánk, de nem is igazságos, és a sok hideg parancsszótól mi sem tudjuk őt megszeretni.

Édesanyánk mellett biztonságban éreztük magunkat, az óvodában kicsit elidegenedve, magányosan. Nem értettük, hogy ha jobb anyával, miért nem lehetünk Vele. De elhittük, hogy ez a helyes, mert ez a rendje. Csak hát ez nekünk nem volt jó!

Aztán elkezdtünk hinni az óvónéninek is. Sőt, kerestük a kegyeit, hogy ránk is mosolyogjon, ne csak a Lacikára. Teljesítettük minden utasítását, vegye észre, hogy mi is milyen szerethetőek vagyunk. De mégsem kaptuk meg azt, amit édesanyánktól, aki aztán este kicsit fáradtabb volt, mint régen, kevesebbet játszottunk, nem maradt elég ideje ránk. Kezdett fájni az élet, de sebaj, nemsokára mehetünk iskolába, mert már nagycsoportosok vagyunk, és megfeleltünk az iskolaérettségi teszten.

Mondták, hogy milyen jó lesz az iskolában, majd meglátjuk! De jó, akkor mi is olyan okosak leszünk, mint a felnőttek! Mindent tudni fogunk, és mi is dirigálhatunk másnak, nekünk meg nem kell állandóan engedelmeskednünk.
Nagyon büszkén léptünk az iskolába.

Az első döbbenet az volt, amikor megláttuk, hogy szinte minden iskolás nagyobb nálunk. Nincs itt semmiféle dicsőség, megint kiszolgáltatottak leszünk. Mi voltunk a ranglétra legalján. Se anya, se óvónéni és mindenki meg van szeppenve. Pedig azt hittük, mindjárt miénk a világ.

Aztán elkezdtünk hinni a tanítónéninek.
Muszáj volt engedelmeskedni, mert különben megszégyenített. Folyamatosan értékeltek minket. Ha nem voltunk elég okosak, elég ügyesek, akkor alacsony pontszámot kaptunk. Rájöttünk, hogy engedelmességgel, magolással, szorgalommal jobb értékelést kapunk.
Muszáj volt elhinnünk a tananyag tartalmát, hogy meg tudjuk tanulni.
Nem gondolkodtunk azon, hogy igaz-e Pitagorasz tétele, Newton törvénye, vagy valóban volt-e honfoglalás, gömbölyű-e a Föld, vannak-e vírusok…
A tudomány képviselője, a tanár erről beszélt az órán, a tankönyvben le van írva, tehát ez evidencia. Elhittük, megtanultuk.

Tudtuk, hogy hol a helyünk az értékelési skálán. Erről minden nap kaptunk visszajelzést, minden évben megerősítést bizonyítvány formájában. Ennyit értünk a hit integrálásának piacán, az iskolában. Az iskolázott ember értékes. Többet ér. Több pénzt fog keresni, tehát tanulj, fiam! És mi tanultunk. Kérdezés nélkül!

Ma a legiskolázottabb emberek a legirányíthatóbbak.

Mert megtanultak hinni a tudománynak, a tekintélynek. A társadalmi ranglétrán pedig nem lehet érvényesülni kételkedéssel, ellentmondással. Minden felettesnek igaza van! Ha nincs, akkor is!
Elhittünk mindent, eszünkbe nem jutott volna, hogy bármit megkérdőjelezzünk.
Most úgy omlik össze a külvilág, ahogy elménkben dőlnek meg az eddigi tabuk, hitrendszerek.

Ok-okozat.
Egy embernek az évek múlásával többször is megváltozhatnak a hitrendszerei, minél tapasztaltabb, annál több a bizonyosság.
A hit tárgyának igazsága a bizonyosság, tehát addig ne kövessünk másokat, amíg nincs saját tapasztalatunk egy bizonyos témáról!
És a legfontosabb:
ha nincs eszközünk, lehetőségünk ellenőrizni, tapasztalni,
akkor MINDIG hallgassunk a szívünkre!

Veronika Maár 🌿

az indiánok leigázása óta az egész amerikai történelem egy véres megsemmisítő háború

De most szeretnék valami másra is kitérni. Nevezetesen, arra, hogy ki kiabál, hogy Oroszországot bíróság elé kell állítani, és nemzetek feletti szerveket kell bevonni? Ki ez a fenegyerek vagy idióta? – folytatta.

A főpapot mindenki ismeri. És elég jó munkát végzett abban, hogy a hírhedt “igazi demokrácia” máza alatt káoszt és pusztítást végezzen szerte a világon. Tudja, hogyan kell durván és primitív módon érvényre juttatni az akaratát, pénzzel, gyáva vazallusokkal, sajátosan “szövetségeseknek” nevezett személyekkel és a legjobb minőségű fegyverekkel.

Az indiánok leigázása óta az egész amerikai történelem egy véres megsemmisítő háború.

És most a civil lakosság legbrutálisabb kiirtásáról beszélünk. Ez vált az amerikai politika jellegzetes stílusává. Bárki is van ott hatalmon. A második világháború alatt az USA ilyen módon pusztította el Hirosimát és Nagaszakit – csak azért, hogy igazolja a nukleáris “Manhattan-projekt” hatalmas költségeit.

Az Egyesült Államok továbbra is értelmetlen háborúkat vívott saját országától távol. Szabályok nélkül, és a világközösségre való tekintet nélkül, amely egyáltalán nem “az első az egyenlők között”.

Vietnam és Korea, Jugoszlávia és Irak, Kuba, Afganisztán és Szíria – a lista hosszú, és egyre hosszabb lesz.

A Global Research című folyóiratban megjelent tanulmány szerint Amerika a második világháború vége óta 37 országban több mint 20 millió embert ölt meg. Gondolj bele – több mint 20 MILLIÓ! A cikk szerzője, James A. Lucas jogos kérdést tesz fel: hány “9/11-et” rendezett az Egyesült Államok más országokban? A válasz 10 000-es nagyságrendű.

írja Medvegyev

Amikor Vietnamban voltam, helyi kollégáim emlékeztettek arra, hogy az amerikai háború teljes halálos áldozatainak száma elérte a hárommilliót. Mindannyiuk halála az amerikai bérgyilkosok lelkiismeretén szárad, akik cinikus módon megszálltak egy több ezer kilométerre lévő országot, hogy elérjék birodalmi céljaikat. Egy olyan országot, amely semmilyen módon nem fenyegette őket, nem volt és nem is akart semmilyen katonai szövetség része lenni, és nem volt az USA riválisa a világ színtéren. Így hát sétálni mentek. Az eredmény hárommillió halott vietnami volt! Ki volt a felelős ezért a bűncselekményért? Melyik bíróság ítélte el az USA által ott és máshol kiontott tengernyi vért? Senki! Erre a célra nem hoztak létre nemzetek feletti szervet. És az USA bűnös politikájának áldozatainak száma ma a hitleri rezsim áldozataiéhoz hasonlítható.

Akkor ki fog nekünk bemutató tárgyalást tartani? Azok, akik büntetlenül gyilkolnak embereket és háborús bűnöket követnek el, de az általuk finanszírozott nemzetközi intézmények nem ítélik el őket? Azok, akik olyan szilárdan hisznek a kizárólagosságukban és büntetlenségükben? Azok, akik úgy gondolják, hogy joguk van mások felett ítélkezni, de immunisak minden bíróság előtt?

Oroszországgal ez nem így fog működni

– írja a volt orosz elnök.

Ezzel ők is tisztában vannak. Ezért ugatják a háború mocskos kutyái az undorító ugatásukat. De az USA-nak és értéktelen korcsaiknak emlékezniük kell a Szentírás szavaira: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. (Biblia Mt 7:1-2).
“Eljött haragjuk nagy napja, ugyan ki állhat meg előttük?” (Biblia. Jel 6:17).

– zárta bejegyzését Dmitrij Medvegyev.

OROSZORSZÁG TÖBBÉ NEM FOG OLYAN SZABÁLYOK SZERINT JÁTSZANI, AMELYEKET NEM Ő HOZOTT LÉTRE

Oroszország végzett a Nyugattal. A válás majdnem befejeződött. Az elmúlt néhány napban Oroszország összes legfelsőbb vezetője ugyanazt mondta nekünk: „A Nyugat most a mi szabályaink szerint fog játszani.

Önök eldönthetik, hogy Oroszország olyan csekkeket ír, amelyeket nem tud kifizetni, de ahogy Szergej Lavrov külügyminiszter a BBC-nek elmondta: „Nem érdekel minket a „Nyugat véleménye”. Lavrov mindig is az udvariasságot és a diszkréciót testesítette meg az európai médiával kapcsolatban.

Nyílt ellenségessége a BBC kérdezőjével szemben nemcsak tapintható volt, de nehéz volt ellentmondani is. Így folytatta: “Azt hiszem, nincs többé mozgástér” – válaszolta Lavrov. “Mert [Boris] Johnson miniszterelnök és [Liz] Truss külügyminiszter is nyilvánosan azt mondja: “Le kell győznünk Oroszországot, térdre kell kényszerítenünk Oroszországot.” Szóval hajrá, csináld.

Az orosz vezetők soha nem beszélnek ilyen közvetlen kifejezésekkel. Majdnem olyan, mintha Lavrov Dennis Miller komikus szavait idézte volna, aki azt mondta: “Gyere, és ugorj.”
Nézze meg, hová visz.

Oroszország tudja, hogy a Nyugat a kötélen van. Szükségünk van arra, amit termelnek, és most elhatározták, hogy meghatározzák a szabályokat, hogy ki és milyen áron kapja meg. Tudja, hogy az európai vezetők Klaus Schwab által működtetett bábok. És tudja, hogy Davosnak mostantól nincs befolyása Oroszország lépéseire.

Ez elvezet Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatójának kijelentéseihez, aki a Szentpétervári Gazdasági Befektetési Fórumon (SPEIF) beszélt a hallgatóság előtt, és aki az imént a legdurvább kifejezésekkel írta le a helyzetet. „A pénzes játék névértéke véget ért, mert ez a rendszer nem szabályozza az erőforrás-utánpótlást. … Termékünk, szabályaink. Nem olyan szabályok szerint játszunk, amelyeket nem mi alkottunk.”
Miller nyilatkozatát Oroszország minden színházában elvi nyilatkozatnak kell tekinteni. Ez nem csak a földgázra vagy az olajra vonatkozik. Minden aggodalomra ad okot: mostantól minden orosz kapcsolat a Nyugattal az ő feltételein fog alapulni, és nem a nyugatién.

Ez egyértelműen a második világháború utáni korszak legnagyobb geopolitikai középső ujja.

Miller világosan lefekteti az új áruközpontú monetáris rendszer szabályait, amely azon alapul, amit a Credit Suisse munkatársa, Poszar Zoltán „külső pénznek”, árucikkeknek, aranynak, még a bitcoinnak is nevez, nem pedig a „hazai pénznek” az adósságokkal való szembeszökő nyugati felhasználásán alapú fiat valuta és hitel a régi gyarmatosító gyakorlatok állandósítására, jóval a lejárati dátumuk után.

Az alapproblémát egy márciusi cikkben fejtettem ki, miután Oroszország aranyhoz kötötte a rubelt.

„A jelenlegi „hazai pénz” normát, köznyelven dollártartalék normának hívják, valójában „Milton Friedman rémálmának” szoktam nevezni. Nem más, mint az adósságalapú, versenyszerűen leértékelt és felfújt jogcímek rendszere, amely addig iszogatja mások turmixát, amíg ki nem ürül az összes pohár”.
Miller minden bizonnyal az, aki most már tele pohárral.

A megjegyzések azután érkeztek, hogy a Gazprom megkezdte a Nordstream 1 gázvezetéken keresztül Európába irányuló gázáramlás megszakítását, azt állítva, hogy a megjavított gázturbinák a fasiszta Kanadában ragadtak, és a szankciók miatt nem tudták visszaadni a Siemensnek.
Németország és Kanada most próbál megoldást találni a szankciók megkerülésére, hogy visszaadják ezeket a turbinákat.

Miller ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy több gázt szállít Kínának (januártól – májusig 67% növekedés éves összevetésben), mert Oroszországnak érdeke az energiastabilitás biztosítása barátainak, miközben ellenségei éhen halhatnak.

A Reuters jelentése szerint „az orosz Gazprom vállalat 67%-kal növelte Kínába irányuló gázszállításait az idei év első öt hónapjában – mondta csütörtökön Alekszej Miller, a cég vezérigazgatója. …

Szintén szerdán folytatta második telefonbeszélgetését Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök az ukrajnai háború kezdete óta. Hszi azt mondta Putyinnak, hogy Kína “továbbra is hajlandó támogatást felajánlani (Oroszországnak) olyan alapvető érdekekkel és főbb aggályokkal kapcsolatos kérdésekben, mint a szuverenitás és a biztonság”, a CCTV közszolgálati műsorszolgáltató idézte szerint.

Az európai biztosok arroganciája nem szűnik meg ámulatba ejteni. Ezek az emberek gyakorlatilag hadat üzennek Oroszországnak, majd döbbenten cselekszenek (mármint megdöbbenve!), hogy Oroszország így bánik velük.

Ugyanazon a napon, amikor az Európai Bizottság négy tagja – Franciaország, Olaszország, Németország és Románia – jóváhagyta Ukrajna tagfelvételi kérelmének felgyorsítását, a francia Emmanuel Macron felszólította Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy üljön tárgyalóasztalhoz Oroszországgal.

Még ha Zelenszkij meg is tenné ezeket a nyitányokat Oroszországgal kapcsolatban, a feltételekkel kapcsolatos nyilvános nyilatkozatai alapján egyáltalán nem lenne esély arra, hogy Oroszország beleegyezzen a tárgyalásokba.

Jelenleg azt gondolom, hogy Oroszország folytatja az ukrán hadsereg szétzúzását, elfoglalja a kívánt területeket, és önkormányzati választásokat tart a meghódított területeken, hogy azok független államokká váljanak, vagy Oroszország részévé váljanak.

Valószínűleg ez most is így lesz, mivel Oroszország most orosz útleveleket ad ki az Ukrajnától elvett területeken, amelyeket az EU természetesen nem hajlandó elismerni mindaddig, amíg senkit sem érdekel, mit gondol.

A szabályok gyorsan változnak.

Ha előre haladunk, fennáll annak a veszélye, hogy amit Oroszország elindított, az olyasmihez vezet, amit senki sem akar figyelembe venni. Természetesen a Nyugat úgy segítette elő ezt a helyzetet, hogy Putyin kezét kényszerítette Ukrajna lerohanására, így nem biztos, hogy aktuális az a kérdés, hogy ki a hibás mindezek következményeiért.

Remélhetőleg a nyugatról érkező pletykákat, miszerint a szankciók túl messzire mentek, és a legrosszabb amerikai és brit neokonok siránkozását már nem veszik komolyan azok, akiknek az ujjuk közel van az indítási kódokhoz.

Ha igen, akkor ezeket az új szabályokat csak sok határ átrajzolása, új szövetségek létrehozása és egy másik világrend kialakítása után fogadják el kelletlenül.

Ma reggel Putyin elnök kijelentette, hogy a régi világrend halott.

Beszédét, amelyben kifejtette, hogyan követett el öngyilkosságot a Nyugat, hogy teljesítse a Davos-övezet kívánságait, a következő határozott kijelentéssel fejezte be:

„Oroszország hatalmas szuverén országként lép be az elkövetkező korszakba. A jövőben adódó hatalmas új lehetőségeket kétségtelenül kihasználjuk. És még erősebbek leszünk.”

Putin

Putyinnak ebben a kérdésben igaza van. Oroszország napról napra erősödik. A Nyugat mindent megtett, hogy elpusztítsa Oroszországot, és kudarcot vallott. Világosan azonosította Európa és az Egyesült Államok problémáinak valódi felelőseit: alávetette magát az oligarchák egy osztályának, akik fel vannak hatalmazva arra, hogy uralják a világot.

Amikor a háború elkezdődött, arról írtam, hogy szerintem Putyin szándékai voltak. Akkor ez csak találgatás volt:
Oroszország az összes kártyát birtokolta az ukrajnai tárgyalásokon, mi pedig meggondolatlanul sértő és amatőr propaganda politikát folytattunk, nem voltunk hajlandóak elhinni, hogy Oroszország nem fogja kitartani. …
Azzal, hogy csapatokat küldött a földre, repülőgépeket a levegőben és rakétákat küldött az országban lévő összes ukrán katonai létesítménybe, Oroszország felforgatta az Egyesült Államok és Európa „jogállamiság” érvét. …

A játék megváltozott, mert megváltoztak a szabályok. Ez már nem a retorikai karbirkózás és az erényes nyilatkozatok játéka.

Ma ez tény. Amikor Putyin belépett Ukrajnába, a végső cél az volt, hogy Oroszországot a Nyugat egyenrangú félként kezelje, és hogy kivonja a Délt az általa „vazalizmusnak” nevezett területből. Putyint azért gyűlölik, mert megértette, hogy kétféle ország létezik, a „szuverének” és a „vazallusok”.

Élete munkája, hogy Oroszországot a Nyugattól felszabadított „szuverén” állammá tegye.
Oroszország szemszögéből Ukrajnában végrehajtott hadműveletük a függetlenség kinyilvánítása volt a második világháború utáni korszak régi „szabályalapú rendje” alól. Indokolt vagy sem, most egy új korszakban vagyunk.

A kérdés most az, hogy hányan maradnak életben.

írta: Kuti Károly

a csak illusztrációként szolgáló címlapkép forrása: aranykorhajnalan.hu