Oroszország végzett a Nyugattal. A válás majdnem befejeződött. Az elmúlt néhány napban Oroszország összes legfelsőbb vezetője ugyanazt mondta nekünk: „A Nyugat most a mi szabályaink szerint fog játszani.
Önök eldönthetik, hogy Oroszország olyan csekkeket ír, amelyeket nem tud kifizetni, de ahogy Szergej Lavrov külügyminiszter a BBC-nek elmondta: „Nem érdekel minket a „Nyugat véleménye”. Lavrov mindig is az udvariasságot és a diszkréciót testesítette meg az európai médiával kapcsolatban.
Nyílt ellenségessége a BBC kérdezőjével szemben nemcsak tapintható volt, de nehéz volt ellentmondani is. Így folytatta: “Azt hiszem, nincs többé mozgástér” – válaszolta Lavrov. “Mert [Boris] Johnson miniszterelnök és [Liz] Truss külügyminiszter is nyilvánosan azt mondja: “Le kell győznünk Oroszországot, térdre kell kényszerítenünk Oroszországot.” Szóval hajrá, csináld.
Az orosz vezetők soha nem beszélnek ilyen közvetlen kifejezésekkel. Majdnem olyan, mintha Lavrov Dennis Miller komikus szavait idézte volna, aki azt mondta: “Gyere, és ugorj.”
Nézze meg, hová visz.
Oroszország tudja, hogy a Nyugat a kötélen van. Szükségünk van arra, amit termelnek, és most elhatározták, hogy meghatározzák a szabályokat, hogy ki és milyen áron kapja meg. Tudja, hogy az európai vezetők Klaus Schwab által működtetett bábok. És tudja, hogy Davosnak mostantól nincs befolyása Oroszország lépéseire.
Ez elvezet Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatójának kijelentéseihez, aki a Szentpétervári Gazdasági Befektetési Fórumon (SPEIF) beszélt a hallgatóság előtt, és aki az imént a legdurvább kifejezésekkel írta le a helyzetet. „A pénzes játék névértéke véget ért, mert ez a rendszer nem szabályozza az erőforrás-utánpótlást. … Termékünk, szabályaink. Nem olyan szabályok szerint játszunk, amelyeket nem mi alkottunk.”
Miller nyilatkozatát Oroszország minden színházában elvi nyilatkozatnak kell tekinteni. Ez nem csak a földgázra vagy az olajra vonatkozik. Minden aggodalomra ad okot: mostantól minden orosz kapcsolat a Nyugattal az ő feltételein fog alapulni, és nem a nyugatién.
Ez egyértelműen a második világháború utáni korszak legnagyobb geopolitikai középső ujja.
Miller világosan lefekteti az új áruközpontú monetáris rendszer szabályait, amely azon alapul, amit a Credit Suisse munkatársa, Poszar Zoltán „külső pénznek”, árucikkeknek, aranynak, még a bitcoinnak is nevez, nem pedig a „hazai pénznek” az adósságokkal való szembeszökő nyugati felhasználásán alapú fiat valuta és hitel a régi gyarmatosító gyakorlatok állandósítására, jóval a lejárati dátumuk után.
Az alapproblémát egy márciusi cikkben fejtettem ki, miután Oroszország aranyhoz kötötte a rubelt.
„A jelenlegi „hazai pénz” normát, köznyelven dollártartalék normának hívják, valójában „Milton Friedman rémálmának” szoktam nevezni. Nem más, mint az adósságalapú, versenyszerűen leértékelt és felfújt jogcímek rendszere, amely addig iszogatja mások turmixát, amíg ki nem ürül az összes pohár”.
Miller minden bizonnyal az, aki most már tele pohárral.
A megjegyzések azután érkeztek, hogy a Gazprom megkezdte a Nordstream 1 gázvezetéken keresztül Európába irányuló gázáramlás megszakítását, azt állítva, hogy a megjavított gázturbinák a fasiszta Kanadában ragadtak, és a szankciók miatt nem tudták visszaadni a Siemensnek.
Németország és Kanada most próbál megoldást találni a szankciók megkerülésére, hogy visszaadják ezeket a turbinákat.
Miller ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy több gázt szállít Kínának (januártól – májusig 67% növekedés éves összevetésben), mert Oroszországnak érdeke az energiastabilitás biztosítása barátainak, miközben ellenségei éhen halhatnak.
A Reuters jelentése szerint „az orosz Gazprom vállalat 67%-kal növelte Kínába irányuló gázszállításait az idei év első öt hónapjában – mondta csütörtökön Alekszej Miller, a cég vezérigazgatója. …
Szintén szerdán folytatta második telefonbeszélgetését Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök az ukrajnai háború kezdete óta. Hszi azt mondta Putyinnak, hogy Kína “továbbra is hajlandó támogatást felajánlani (Oroszországnak) olyan alapvető érdekekkel és főbb aggályokkal kapcsolatos kérdésekben, mint a szuverenitás és a biztonság”, a CCTV közszolgálati műsorszolgáltató idézte szerint.
Az európai biztosok arroganciája nem szűnik meg ámulatba ejteni. Ezek az emberek gyakorlatilag hadat üzennek Oroszországnak, majd döbbenten cselekszenek (mármint megdöbbenve!), hogy Oroszország így bánik velük.
Ugyanazon a napon, amikor az Európai Bizottság négy tagja – Franciaország, Olaszország, Németország és Románia – jóváhagyta Ukrajna tagfelvételi kérelmének felgyorsítását, a francia Emmanuel Macron felszólította Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy üljön tárgyalóasztalhoz Oroszországgal.
Még ha Zelenszkij meg is tenné ezeket a nyitányokat Oroszországgal kapcsolatban, a feltételekkel kapcsolatos nyilvános nyilatkozatai alapján egyáltalán nem lenne esély arra, hogy Oroszország beleegyezzen a tárgyalásokba.
Jelenleg azt gondolom, hogy Oroszország folytatja az ukrán hadsereg szétzúzását, elfoglalja a kívánt területeket, és önkormányzati választásokat tart a meghódított területeken, hogy azok független államokká váljanak, vagy Oroszország részévé váljanak.
Valószínűleg ez most is így lesz, mivel Oroszország most orosz útleveleket ad ki az Ukrajnától elvett területeken, amelyeket az EU természetesen nem hajlandó elismerni mindaddig, amíg senkit sem érdekel, mit gondol.
A szabályok gyorsan változnak.
Ha előre haladunk, fennáll annak a veszélye, hogy amit Oroszország elindított, az olyasmihez vezet, amit senki sem akar figyelembe venni. Természetesen a Nyugat úgy segítette elő ezt a helyzetet, hogy Putyin kezét kényszerítette Ukrajna lerohanására, így nem biztos, hogy aktuális az a kérdés, hogy ki a hibás mindezek következményeiért.
Remélhetőleg a nyugatról érkező pletykákat, miszerint a szankciók túl messzire mentek, és a legrosszabb amerikai és brit neokonok siránkozását már nem veszik komolyan azok, akiknek az ujjuk közel van az indítási kódokhoz.
Ha igen, akkor ezeket az új szabályokat csak sok határ átrajzolása, új szövetségek létrehozása és egy másik világrend kialakítása után fogadják el kelletlenül.
Ma reggel Putyin elnök kijelentette, hogy a régi világrend halott.
Beszédét, amelyben kifejtette, hogyan követett el öngyilkosságot a Nyugat, hogy teljesítse a Davos-övezet kívánságait, a következő határozott kijelentéssel fejezte be:
„Oroszország hatalmas szuverén országként lép be az elkövetkező korszakba. A jövőben adódó hatalmas új lehetőségeket kétségtelenül kihasználjuk. És még erősebbek leszünk.”
Putin
Putyinnak ebben a kérdésben igaza van. Oroszország napról napra erősödik. A Nyugat mindent megtett, hogy elpusztítsa Oroszországot, és kudarcot vallott. Világosan azonosította Európa és az Egyesült Államok problémáinak valódi felelőseit: alávetette magát az oligarchák egy osztályának, akik fel vannak hatalmazva arra, hogy uralják a világot.
Amikor a háború elkezdődött, arról írtam, hogy szerintem Putyin szándékai voltak. Akkor ez csak találgatás volt:
Oroszország az összes kártyát birtokolta az ukrajnai tárgyalásokon, mi pedig meggondolatlanul sértő és amatőr propaganda politikát folytattunk, nem voltunk hajlandóak elhinni, hogy Oroszország nem fogja kitartani. …
Azzal, hogy csapatokat küldött a földre, repülőgépeket a levegőben és rakétákat küldött az országban lévő összes ukrán katonai létesítménybe, Oroszország felforgatta az Egyesült Államok és Európa „jogállamiság” érvét. …
A játék megváltozott, mert megváltoztak a szabályok. Ez már nem a retorikai karbirkózás és az erényes nyilatkozatok játéka.
Ma ez tény. Amikor Putyin belépett Ukrajnába, a végső cél az volt, hogy Oroszországot a Nyugat egyenrangú félként kezelje, és hogy kivonja a Délt az általa „vazalizmusnak” nevezett területből. Putyint azért gyűlölik, mert megértette, hogy kétféle ország létezik, a „szuverének” és a „vazallusok”.
Élete munkája, hogy Oroszországot a Nyugattól felszabadított „szuverén” állammá tegye.
Oroszország szemszögéből Ukrajnában végrehajtott hadműveletük a függetlenség kinyilvánítása volt a második világháború utáni korszak régi „szabályalapú rendje” alól. Indokolt vagy sem, most egy új korszakban vagyunk.
A kérdés most az, hogy hányan maradnak életben.
írta: Kuti Károly
a csak illusztrációként szolgáló címlapkép forrása: aranykorhajnalan.hu
