Egy megdöbbentő és bátor szellemi reform megrázza európát és a szalon-filozófiába súlytalan és saját tapasztalatokat nélkülöző Christiologiába beledermedt arisztokrácia arra ébred hogy:
A Waldorf-Astoria gyár megnyitja : Az Iskolát.
1919-ben, az első világháborút követő társadalmi és kulturális válság idején Stuttgartban egy radikális pedagógiai kezdeményezés indult el, amely teljes mértékben szembement a korabeli társadalmi és oktatási normákkal ezzel meglehetősen sokkolva a Stuttgarti és Berlini Arisztokrácia köreit. (Ismételten)
Emil Molt, a Waldorf-Astoria cigarettagyár tulajdonosa 1919 áprilisa környékén úgy döntött hogy taníttatni fogja a gyárában dolgozók gyermekeit, és dr. Steinert kérte fel az iskola pedagógiai vezetésére.
Az iskola 1919. szeptember 7-én nyílt meg Stuttgartban, 256 tanulóval és 12 tanárral, akik a doktor vezetésével részt vettek egy két hetes intenzív pedagógiai felkészítésen, mely során megismerték az antropozófiai emberképet, a hétéves fejlődési ciklusokat és a művészeti nevelés módszereit.
Rudolf Steiner munkája
Rudolf Steiner munkája ekkoriban rendkívül provokatívnak számított: szétverte a megszokott társadalmi struktúrákat, szembement a konzervatív akadémikus világ és a politikai hatalmak elvárásaival, és gondolkodás nélkül revideálta a kor erősen elkényelmesedett papok által vezetett katolicista emberképét.
Ellentétben a róla fennmaradt képekkel, amelyek gyakran formális és komfortos személyt sugallnak, Steiner soha nem volt a kényelmes, biztonságos utakra hagyatkozó ember: életét és munkásságát a kihívások, a szellemi függetlenség és a társadalmi normákkal való szembenállás jellemezte.
Az iskola alapelvei Steinerhez méltóan forradalmiak voltak: koedukált, társadalmi háttértől független, egységes iskolai rendszert képviselt, és a tanári kollégium autonómiájára épített. Ez a kornak megfelelően teljesen elképzelhetetlennek számított.
Steiner polgárpukkasztó bátorsággal hirdette, hogy az ember szabad lény, akinek fejlődése nem előre elrendelt, hanem kreatív és individuális folyamat, ezzel alapjaiban rengette meg a hagyományos oktatási gyakorlatot.
Ezen iskola a szellemtudományos emberképen nyugszik melynek tanúsága szerint
- az első hét évben a testi és életerők erősítése a domináns,
- a következő időszakban az érzelmi és szociális készségek fejlesztése válik központi feladattá,
- míg a harmadik ciklusban a tudatos gondolkodás és az énkép kialakulása a legfontosabb (…)
Ennek megfelelően a tanterv a kisgyermekeknél meséket, ritmust és játékot, a felső tagozatban művészeti és drámai elemeket, a serdülőknél pedig logikai, történelmi és filozófiai gondolkodást alkalmazott. (…)
A gyermekeket nem üres lapként értelmezte: saját karmájukat, előző inkarnációik tapasztalatait és életfeladatukat hozzák magukkal. A modern korban különösen sok olyan gyermek születik, akik fokozott szellemi érzékenységgel rendelkeznek, és akiknek fejlesztése integratív, védett környezetet igényel. A Waldorf-iskolákban a természetközeli tapasztalatok, kézműves tevékenységek, zene, ritmus és rendszeres ünnepek biztosítják a gyermekek pszichoszociális és szellemi fejlődését, miközben minimalizálják a digitális és intellektuális túlterhelés hatásait. (mélyebben kifejtem a ki és be légző iskola cikkben nem sokára jön, nézzétek el itt ezt összecsapom)
Nagyon fontos rész ami minket már közvetlenül érint:
Dr Steiner pedagógiai koncepciója a Michael-impulzus integrálására épült:
Mihály arkangyal korszakának (1879-től kezdődően) jelentősége az emberiség tudatos szellemi kapcsolódásának idejét jelzi. Az ebben a korszakban születő lelkek – úgynevezett „Michael-lelkek” – fokozott érzékenységgel és belső küldetéstudattal rendelkeznek, és az iskola feladata ezen lelkek támogatása, hogy potenciáljuk kibontakozhasson, és aktívan részt vehessenek a társadalom szellemi és erkölcsi fejlődésében.
Steiner az „éterikus Krisztus” pedagógiai jelentőségét is hangsúlyozta, amely a gyermekek spirituális impulzusainak tudatos integrálását célozza. A Waldorf-iskolák a mai napig ezen elvek mentén működnek: céljuk a gyermek teljes lényének tudományosan megalapozott, holisztikus fejlesztése, a szellemi érzékenység megőrzése, és olyan nevelési környezet biztosítása, amelyben a tanulók bátorsággal, tudatossággal és felelősséggel alakíthatják életüket.
Az első Waldorf-iskola megalapítása tehát nem pusztán egy pedagógiai kísérlet, hanem radikális társadalmi és szellemi innováció, amely máig releváns a pedagógiai kutatásban és a gyakorlatban és amely továbbgondolást, tovább érzést – tovább akarást követel, mindazon által, hogy megérti és megtartja Steiner mindenkorra érvényes kijelentéseit.
Közöttük azt, hogy: a jó és a rossz időben érzékelhetőek – a rossz ugyanis nem más mint idejét múlt jó.
forrás: Donnert Anna