„Népem egykor nyilazva jött ide –
és máig sem szokott le róla,
Bár a lovat már rég eladták alóla…”
„Ki vette el dalos kedvét e népnek?
Ki tette, hogy elnémult benne minden,
mi arra volt jó, hogy aszályos évek
vihar előtti csendjén átsegítsen?”
„Nem bölcsebbek, nem tehetségesebbek,
és főképpen nem tisztességesebbek
nálunk a minket halkra szégyenítők,
kiknek szavától úgy megcsöndesedtünk.”
„Akit egyszer porig aláztak:
porig kell azért lehajolni…”
„Most itt állok az ország ajtajában,
állok a küszöbön, semmit sem érzek,
mert elfeledtették velem, hogyan kell
megörülni a hazaérkezésnek.”
