A Hold egy anyagi Égitest, melynek legszilárdabb anyagait itt is a bukott Szellemek csoportjai alkotják, mélyen az anyagba ragadva, száműztetve.
Ide viszont, nem akármilyen Lelkek kerülnek.
Szabad Szellemi Lények nem lakják, hanem távolról táplálják.
A Hold, a legelbukottabb Lelkek közül is, a leggonoszabbak Szellemi Érlelődésének kiinduló pontja.
Minél makacsabbul ragaszkodik egy Lélek az anyaghoz, annál keményebb anyagba kerül Érlelődésre.
De, minél makacsabbul ragaszkodik a Lélek TUDATOSAN, NEM Téveszméből a gonoszsághoz, melyben még örömét is leli, annál Keményebb, Hidegebb és SÖTÉTEBB helyre száműzteti Szellemét.
A Hold, a Legsötétebb gonosz Elmék, Szellemi Börtöne és Érlelődési Égitestje,
mely a legelvetemültebb Bukott Szellemek lakóhelye, fejlődésük első évezredeiben.
Az itt fejlődő Szellemek, Teljes Tudatukban olyan Élet Ellenes, gonosz tetteket hajtottak végre, melyekkel még Lelkük száműzetése alatti, kezdeti időkre is, egy Élettelen, HOLT, az Élet legkisebb bármely rezdülése nélküli sötét és hideg… környezetet manifesztáltak maguknak.
A Hold sötétsége, az Ott lakók Szellemi mélységeinek feketeségét tükrözi, a kezdeti Jóra való Érzéketlenségük és Szívük jeges ridegsége, még a pokol tűzét is kioltja maguk körül, ezért a hideg sötétség és az Élet legapróbb jelének teljes hiánya körülöttük.
A Föld a Holddal Érzelmileg szorosan összekötve, közös Mátrix rendszeren belül működik,
ahol a Hold az egyazon karantén Világon belüli,
Elkülönített Zárt Osztályt alkotja, ami a legveszedelmesebb Lelkek rehabilitációjának kezdeti állomása.
A Napot alkotó, Világosságot képviselő Szellemi Lények, a Teremtő által meghatározott időközönként és mennyiségben „adagolják” a Világosságot, Égi SZERetet és Igazság formájában a Hold felé (Holdfázisok) melynek a Földön is észlelhető a pozitív és negatív hatása egyaránt.
A Holdra küldött Világosság Földünkön hasonlóképp Érezhető.
Amikor a NAP, Magas MinősÉGű Szabad Szellemei Világossággal árasztják el a Hold sötét felszínét, az ott raboskodó Szellemek kínok közt próbálnak ellenállni az Őket érő Világosságtól, de az anyagba szilárdan megkötözve csak a legmélyebb sötétséget árasztó Érzelmeikkel tudnak védekezni.
Ezen Lelkek, Érzelmi tiltakozása és hisztérikus Tombolása Érződik többek között Teli Holdkor a legjobban, melyeket a Föld Állatvilága Érzékel legerősebben, de az Emberek többsége is gyakran tapasztalta már.
Amely, Holdon érlelődő Lélek már nem harcol és tiltakozik Érzelmeivel, az Őt érő Napból érkező Világosság ellen, hanem magát megadva, befogadja azt, majd idővel vágyódik is rá, az készen áll a fejlődési útjának, földi szakaszai megkezdésében, természetesen kezdetben csak szilárd anyagba zártan.
Azon földi, emberi megtestesülésben Élő Lelkek, akik az Éltető NAP helyett, a sötét Holdhoz vonzódnak, sőt oda is vágyódnak, egész biztosan, egykor onnan is érkeztek és még a legcsekélyebb mértékben sem érték el Szellemük azon fejlődési szintjét, amiért most itt vannak, így Érzelmeik Teremtő Erejének köszönhetően, nagy valószínűséggel hamarosan oda is kerülnek vissza.
Akiknek a szívéhez közel áll a Hold, akik szívesen fürdőznek a Hold fényében, azokról tudhatjuk, hogy a sötét szellemiséggel azonosulva a sötét oldalt Élik, Éltetik…
Léda Cseke és Östen Ostora