/”Garázda Lófő” gondolatok/
Az „egyforma” szavunkra számos találó kifejezés van a magyar nyelvben: egy korpán híznak, egy pórázon futnak, egy húron pendülnek, egy bordában szőtték őket, egyfelé kavarják a kását, egyik gubás, másik subás, egyik kutya, másik eb, egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz, egyik kökény, másik galagonya, vagy éppen, hogy az egyik bakot fej, másik a rocskát tartja.
A nagy, feketefejű „szem- fény-vesztésben”, már azt is nehezen ismeri fel az „elhitetett” tömeg, hogy melyik fél a „bakot fejő” és melyik a „rocskát tartó”. Azt meg már végképp kevesen fogják fel, hogy oly mindegy. A birka tömeg egyik ámulatból a másikba esik, főszereplőnek hiszi magát, miközben csupán egy olcsó, lecserélhető statiszta egy szánalmas színjátékban. Orbán, vagy Magyar Péter, vagy bármelyik másik ripacs, egy kutya kölyke mind. Egyik bakot fej, másik a rocskát tartja.
Kitalált eszmék és „izmusok” váltják egymást, elhitetve velünk, hogy fejlődünk, de a valóságban csupán körbe járunk, csak azért, hogy ne találhassuk meg az ebből kivezető utat. Közben az őrület megeszi a maradék eszünket is.
„Az uralom és birtoklás minden fajtája, amely valaha is hatalmában tartotta az embereket, köztársaság vagy egyeduralom volt.” A történelem során /ma is/ hol az egyiket, hol a másikat választottuk. Demokrácia, vagy diktatúra. Egyik bakot fej, másik a rocskát tartja. Csodálkozunk, hogy itt tartunk?
„A diktatúra és a demokrácia között az a különbség, hogy a diktatúrában az egyik ember legyőzi, megalázza és kizsákmányolja a másikat. A demokráciában a másik ember teszi ugyanezt az egyikkel.”
„Diktatúrában csak a diktátornak van joga gazembernek lenni, a demokráciában viszont mindenki szabadon lophat, akinek hivatal adatott.”
A demokráciában két bolond bármikor leszavazhat egy zsenit. A diktatúrában egy bolond százat csinál. A diktatúrában vigyázz, mit beszélsz! A demokráciában mindegy, mit beszélsz. A demokráciában azért egy kicsit ügyelnek a részletekre, a diktatúrában nem vesződnek ilyesmivel.
A kommunista ideológia kulcsszavai ugyanúgy a szabadság, egyenlőség, testvériség, mint a liberalizmusnak. A tervezett „liberális” (kommunista) globalista rendszer is diktatúra. Nem is akármilyen. A jelenlegi rendszerek mindegyike elnyomó rendszer. „Államkapitalizmus”, vagy „kommunista diktatúra”? Egyik bakot fej, másik a rocskát tartja. (Különbség legfeljebb a tálalásban van, illetve az emberek jóléti érzésében, komfortizmusában, szabadság-érzetében mutatkozik.)
„Minden diktatúra beteg, és beteg azok agya is, akik azt kiszolgálják.”
„Soha senki sem ragadja magához a hatalmat azzal a szándékkal, hogy lemondjon róla.
A hatalom nem eszköz; a hatalom cél.”
„Az ember egész életvezetése azon múlik, önmaga mer-e lenni, még akkor is, ha szembekerül a közhangulattal és a tekintélyekkel, vagy behódol ezeknek a konformista („az uralkodó felfogáshoz elvtelenül igazodó”) nyomásoknak. Ha nem hódol be, annak van egy komoly rizikója, ugyanis ezt sem a társadalom, sem a tekintélyek nem szeretik. A terrornak, a diktatúrának és a globalizált társadalomnak ugyanaz az emberideálja, nincs semmi különbség. A diktatúra azokat szereti, akiket jelszavakkal, hamis mítoszokkal, propagandával lehet irányítani. A globalizált társadalom üzleti érdekből ugyanezt preferálja: embereket, akiket propagandával, reklámmal, hamis orientációval tömegesen lehet mozgatni. Mindkét társadalmi berendezkedés irtózik az önállóan gondolkodó, önmagukhoz hű egyéniségektől, akik ennek a kollektív irányításnak nem hajlandók alávetni magukat.„
„Modern diktatúrákban az összeesküvés-elmélet a hatalom részéről mindennapi munkaeszköz. Minél erősebb elnyomást alkalmaz egy rezsim, annál inkább szüksége van a külső-belső ellenségekkel szembeni állandó fellépésre annak érdekében, hogy az általa alkalmazott erőszakos eszközöket és az elnyomás módjait indokolni tudja.”
(Háborús vészhelyzet, migráns-veszély, gazdasági válság, szuverenitás-védelem, Soros-Brüsszel, klímakatasztrófa, nemzetbiztonság…)
A 2030-ra tervezett globalizált társadalom számára a bürokrácia a legális-racionális uralom legtisztább formája. Ehhez kell a digitális állampolgárság, a kreditrendszer, majd a szabadságunk teljes feladása, amit a transz-humanizmus lépésről lépésre való bevezetése követ a mesterséges intelligencia által levezényelve, és felügyelve.
„Nem lesz semmid, és boldog leszel.”
Addig lesz félelem, háború, éhínség, terror, vagy bármi egyéb eszköz, míg ezt el nem érik.
A cél nekik szentesíti az eszközt.
Az emberiség hozzáállását, testi-, lelki-, szellemi állapotát ismerve, ezt véghez is viszik. Az ideális állampolgár számukra a parancskövető birka. Van belőlük bőven.
Az emberiség jelen állapota miatt keresztül kell, hogy menjen a „lélek sötét éjszakáján”. A jelek szerint ez nem lesz elkerülhető.
Az „egyik bakot fej, másik a rocskát tartja” rendszerből kivezető megoldás a szakrális hierarchia. Érdem és jellem alapján felépülő rend. Ehhez egy olyan morálra lenne szükség, mely a lelkiismeret arany tükre szerinti létezésből fakad. Ez a mi gyökerünk. Az égi mintájára felépülő földi lét.
Ezt sem karizmatikus diktátorok, sem idióta, identitás-vesztett „libsik” nem tudják megvalósítani, mert nem vezethetnek ebben a rendszerben ostobák, tolvajok, lelketlen gazemberek. Érdem és jellem. A társadalom élén pedig a legkiválóbbnak kell állnia, Turul Nemzetségből, Nimródi vérvonalból. Talán nem csodálkozunk ezután, hogy a „globál-elit „ miért minket sújt a legkegyetlenebbül.
(Ó, ha Magyarországra, jöttél volna világra, mi nem istállót adtunk volna Neked, és nem kereszt-halált, hanem szeretetet és trónt…)
De még sajnos mi is sokan a világot taposó urat szolgáljuk:
„Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon,
Elfajult testvéridtől csinált áll-útakon,
Kik őseink hamvait rútúl megtapodták,
Arany szabadságunkat aranyon eladták.”
Azonban,
bár „a szabadság elköltözött, sokan vagyunk, még ha nem is látod”…
Mi pedig, őseink jogán és őseinkhez méltó bátorsággal nemet mondunk a sátáni világrendre.
„Már nem sokat beszélek veletek, jön ugyanis e világ fejedelme.
Bennem azonban semmije sincsen.”
Legyenek fényesek a nappalaitok és csendesek az éjszakáitok!
– a „fogadós”-