A történelmünk során, hosszú évezredek óta, folyamatosan ádáz élet-halál harcot kell vívnunk egy olyan erővel, amelyik nem csupán mindenáron megszentségteleníteni akarja a magyarság szakrális örökségét, hanem a teljes és végleges megsemmisítésünkre is törekszik.
Ezzel az erővel harcolt Nagyboldogasszonyunk, amikor aranyhajából font ostorral ütötte, csépelte a vörös bikát. Ezzel a hatalommal harcolt Nimród ősapánk az „égig érő torony hetedik szintjén”. Erről az entitásról mondta a pártus Jézus, hogy a Sátán, „az ördög atya, aki emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja”. Jézusról, a pártus hercegről maguk a zsidók mondják mind a mai napig, hogy ” nem vagy abban a szerencsés helyzetben, hogy Dávid házából származzál, te Nimród vére vagy, Magori Mágus.” Jézust a zsidók az „istentelen” Nimród vérének tartják, ezért mondta azt rettegve Kajafás, hogy „ha az ő emléke megmarad, az Ő NÉPE MAGÁRA TALÁL!” Ez ellen a gonosz ellen érkezett Etele (Atilla) királyunk „Isten kegyelméből Bendegúz fia, a nagy Magyor unokája, ki Engadiban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dánok királya, a földkerekség ijedelme, Isten ostora”, hogy fényt hozzon a sötét római birodalomba.
A Vatikán a „vadkan”. A „vadkan” istene az ótestamentumi „hazugság atyja”, aki emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Amilyen az istenkép, olyan a lelkiség.
A „vadkan” egy meghamisított dogmarendszerrel a Jézusi szeretet nevében hazugsággal, gyilkolással, kínzással, csalással szerzett hatalmat. Számtalan nép elmondhatná, amit a peruiak, amikor II. János Pál pápa fogadta a perui indián őslakók küldöttségét. A perui indiánok – a jelenlevők meglepetésére – egy Bibliát nyújtottak át ajándékul a pápának a következő szöveggel: „Ezt a Bibliát visszaadjuk a római egyház fejének, mert ezzel a könyvvel irtották ki népünket azok, akik ezt a „vallásunknak” hozták.” Mi, magyarok is így jártunk, bár kiirtani nem sikerült bennünket, annak ellenére, hogy nem egyszer megpróbálták: „decretum… Ugros eliminandos esse”, vagyis „elrendeljük… hogy a magyarok kiirtassanak”. A „vadkan” nem válogatott az eszközökben, és ma sem válogat: ha kell tőr, méreg, tatár szövetség, török uszítás…
Maga a Biblia is hazugságon alapul: XXIII. János pápa, az Igazság Bibliájának szerkesztésére hívja össze 1962-ben a II. Ökumenikus Vatikáni Zsinatot, csupán egyetlenegy beszédet tudott elmondani, aztán hirtelen, véletlenül meghalt… a „vadkan” megölte…
Részlet a halálát okozó igazságbeszédéből: „Vagyis hamis és ókori nívón mozgunk ma is, amikor a megtalált sumer első Biblia (Ur, 1954. Dr. N. Kramer: Parallel Biblia, 1956) is mindent világosan feltárt és megmagyarázott. Senki nem érti ezt a maradi és már kimúlt ószövetségi fontosságot, ami nagyrészt egy összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letűnt népnek (sumer, akkád, káld, babiloni) megmásított történelme. Szóval, kötve vagyunk valami ósdi judeizmussal és nekünk nem elég Krisztus, az Isten fia!”
Velünk Istvánt, meg Gézát ünnepeltetik, akik már a „vadkan” hűbéresei lettek, miközben valódi hitünket elvették, kiirtották. Származásunkat, gyökereinket elhazudják, bemocskolják, tagadják.
Ilyeneket írnak a finnugrász (ma meg türk és mongol hívő) „tudósaink” rólunk az utókornak: Bartha Antal a IX-X. századi magyar társadalom című könyvében ezt írja a Kárpát-medencéről: „A magyar hordák megtelepedése ezen az akkor igen ritka népességű, mondhatni teljesen üres területen…” Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke pedig az alábbiakat írta: „Ezek a primitív hordák, akiknél a gyermek- és nőgyilkosság régi tradíció… görbe lábú gyilkosok, nyelvük nem lévén csak makognak, s a sokkal műveltebb szláv törzsek szavait lopták el…”
És mi tűrjük.
„Ha egy nemzetet le akarok bénítani, akkor az elferdített és elhazudott történelme mellett el kell vennem a mitikus történetét – akkor nem tud miből megújulni! „
A „vadkan” ősidők óta profi hazudozó és gyilkos.
Mi pedig mindaddig nem tudunk megújulni, amíg vissza nem vesszük a világ legősibb és legnemesebb mitikus történelmét, ami a mi valódi gyökerünk.
Ehhez vissza kell térnünk a valódi és a nem elhazudott időszámításhoz (Illig), a valódi, és nem meghamisított történelmünkhöz. Ezt nekünk kell megtennünk, mert az ellenségeink soha nem fogják ezt megtenni helyettünk.
A szakrális magyar király csak akkor volt SZAKRÁLIS MAGYAR, ha a Szent Koronát /vagy a Beavató Koronát/ magyar Mágus, Táltos helyezte a fejére, egy 72 órás, szkíta misztériumi beavatás után. Akit viszont a „vadkan” avatott fel, koronázott meg, még akkor is, ha a Szent Koronával, az NEM Magyar Szakrális király volt, mert a „szakralitását” nem a Magyar Szakralitás adta, hanem a „vadkané”! Feudális királyság volt, ami a „vadkan-féle” szakralitáson alapult, hűbéresség a „hazugság atyjának”. Ez óriási különbség a szabad magyar létezéshez viszonyítva. Idegen „isten”-kép, idegen lelkiség ránk erőszakolása. Idegen „szakralitáson” alapuló, tehát NEM MAGYAR! Mágia helyett fekete mágia, beavatás helyett csak cirkuszi ceremónia…
Tehát, amelyik királyunkat táltos avatott be és koronázott meg, az Szakrális Magyar Királyunk volt, akit a „vadkan”, az pedig feudális király, a „vadkan” vazallusa, népével együtt. Ez a lényeg, aztán lehet kutatgatni a sok hazugság, iromány között, amit persze szinte mindet a „vadkan” papjai (hűséges ügynökei) írtak a maguk érdekei szerint!
A „vadkannak”sem tudása, sem felhatalmazása nem volt (és ma sincs), hogy szakrális magyar királlyá koronázhasson. Bármit is hazudnak erről ma is. A „vadkan” egészen másba avat be, tulajdonba vesz, birtokol, deszakralizál. Rátelepedett, megszentségtelenítette a magyar szent helyeket, rombolt, majd saját templomot épített rájuk. ( „minden nép fölött adatott neki felsőbb hatalom”)
De nekünk tudnunk kell, kik vagyunk.
Az első és döntő csatánkat velük a szellemi térben kell megvívnunk, ott a hazugság nem győzhet.
Vissza kell vennünk a mítoszainkat, legendáinkat, meséinket, hőseinket, őseinket. Sokkal ősibb időkből, mint Géza, meg István.
A magyar nép az idők kezdetétől létező ősnép, melynek története sokkal csodálatosabb, mint azt gondolnánk. Annál pedig főleg csodálatosabb, mint amit el akarnak hitetni velünk!
Múltunk a mítoszok homályából is fénylően ragyog. A fény mindig a magyarok kísérője volt. Ezért voltunk, vagyunk és leszünk mi a tudás népe!
Nap atyánk és isten anyánk óvó szeretetében alakult ki már az ősi időkben a kultúránk, nyelvünk, írásunk, népművészetünk, hitvilágunk, mondáink, meséink, az egész lelkiségünk. Tudásunk ennek a ragyogó örökségnek a bizonyítéka.
Ez a páratlan és dicső örökség a mi gyökerünk, melyből táplálkozhatunk, erőt meríthetünk és felébredhetünk.
A magyar nép jövője legalább annyira csodálatos lesz, mint amilyen dicső a múltja volt, bármilyen ármány is fojtogatja a jelenünket!
Talán erre utal egy másik pápa, VI. Pál pápa beszéde:
„A Vatikán szigorúan őrzött iratainak nyilvánosságra hozatala megrendítené a magyarság valós őstörténetét, történelmi küldetését nem ismerő európai és egyetemes közvéleményt és átrendezésre kényszerítené a történelem oktatását. Az iratok titkosságának feloldása ma még nem lenne megalapozott cselekedet, mert az emberiség nem érett az ismeretanyag lojális megértésére. Napjainkban még feszültségeket keltene az iratok közzététele. De el fog jönni, majd azaz idő, amikor őszinte tisztelet és csodálat fogja övezni a magyarságot.”
De addig is, míg a „vadkan” lelkiismeretének felébredésére és megtisztulására várunk, hogy végre legyen mersze elmondani rólunk az igazat, nem árt, ha a saját kezünkbe vesszük ezt a dolgot.
„KÉT DOLGOT ADJON AZ EMBER A GYEREKEINEK ÚTRAVALÓUL: GYÖKEREKET ÉS SZÁRNYAKAT!”
A mítoszainkban, legendáinkban, meséinkben mindkettő ott van!
És hogyha újra elkezdjük mesélni ezeket a magyar gyerekeinknek (és felnőtteinknek is), egyszerűen látni kell, hogy hogyan csillan fel a szemük, hogy nyílik a szellemük, és hogy fényesedik a lelkük!
… és az ősi láng feléled!
-a „fogadós”-