Disztópia
az önzés, a kapzsiság, és a hatalomvágy egyre gyorsuló parazita üzemmódba hajszolta az emberiséget tovább olvasom …
az önzés, a kapzsiság, és a hatalomvágy egyre gyorsuló parazita üzemmódba hajszolta az emberiséget tovább olvasom …
„Tudom, honnan jöttem, és hova megyek…” A suttogást először senki sem hallotta, mert a fülek számára túl halk volt, és túl sok volt már a teljesen süket. Csak kevesek szíve érzékelte, ahogyan az éjszaka sötétjében átsuhanva a züllött város komor házfalai és a sáros utcákon zombikként vánszorgó, szürke alakok között,… tovább olvasom …
Vörös átok hasít húsunkba újra és újraA balsors véres korbácsa tépi testünketBambán bégetve bámulunk a karámon túlraÉs boldogan várjuk közelgő vesztünket Nem mi voltunk, nem mi tettük,Vakon tapsolva észre sem vettük!Nem mi szültük, nem mi hagytuk ott őket,Az ártatlan, árva csecsemőket!Nem mi voltunk, sorsuk volt mostoha!Csak tükörbe néznünk ne kelljen… tovább olvasom …
Római császárok romlott ágyékából született ő:A híres Néró, a véreskezű, babérkoszorús költő,Ki lantját pengetve, vígan ontott tengernyi vért,S a züllött Róma népe tapsolt és még többet kért.A cirkuszban szórt nekik pénzt, kenyeret és halált,Miközben elméjében az őrület új otthonra talált.Az állam egyedül ő volt, végül ő lett az isten maga,Uralmát… tovább olvasom …
„Mert az a Magyarország, amit én megismertem, ezer kis hibája mellett is magában hordozta a nagyság és méltóság minden jelét. Az egyéniség országa volt, az egyéniség szabadságának országa, mely szabadság tisztelete mélyen gyökerezett mind a rendszerben, mind az emberek lelkében.” De milyen Magyarország az, ahol politikai nézetei miatt üldöznek, a… tovább olvasom …
Mondja-e, ki jól végezte dolgát, hogy dicsőítsetek? A jó bornak nem kell cégér. Ha már dicsérni kell a dicstelent, akkor nagy a baj. Ahol a humort, verset, szatírát – és nem a szatírt – üldözik, ott nagyon nincs rendben semmi. (A szatíra egy olyan műfaj, amely gúnyos, ironikus, vagy nevetségessé… tovább olvasom …
Amerre mentek, megyek veletek,A rossz úton is, mi mást tehetek?A keresztet egyedül cipelem értetekIgaznak lenni ti mindig féltetek. Fejemre tüskés koronát tettetek,Kenyeret Júdás pénzért vettetek.Szívből soha nem szerettetek,Igaznak lenni ti mindig féltetek. Bármerre mentek, megyek veletek,Megteszem, amit csak tehetek.Ha kell, meg is halok, hogy éljetek,Csak igaznak lenni ne féljetek! Sötét… tovább olvasom …
Bámulj világ, ki látott még ekkora csodát!Nézzétek a magyarok új Paradicsomát!Jön a Föld ura, s nálunk fényes trónra ül,És az értelem sikítva, fejvesztve menekül. Itt a fény már régen sötétségbe merült,Az egykori szkíta lovas a lován fordítva ül.A bölcsesség és erkölcs sutba dobva rég,Amerre a szemünk ellát, a pokol tüze… tovább olvasom …
Fecskemadár, elmúlt a nyár,Hideg az ősz, menned kell már!Szeretném még, ha maradnál,De a télen, jaj, megfagynál. Szárnyad törne, megfognának,Egy szűk kalitkába zárnának.Többé már nem énekelnél,Szabad többé nem lehetnél. Fecskemadár, repülj gyorsan,Oda, ahol Napsütés van!Tavasszal majd visszatérhetsz,S megtalálod régi fészked.
ez az út, ez a feladat tovább olvasom …
/”Garázda Lófő” gondolatok/ „Egyszer, minap az irkámon,Született egy ákombákom. Hát egyszer csak látom, látom:Életre kelt az ákombákom,S ellopta a nagykabátom,Meg a gyémánt félkrajcáromÍgy lett övé az országom… Szólok hozzá: Ákombákom,Mért loptad el az országom?Vészhelyzetben nagyon fázom.Add vissza az én országom! Képzeljétek, tavasz után, jövő nyáron,Azt ígérte ákombákom:Visszaadja az országom!” Képzeljétek… tovább olvasom …