/”Ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág…” – „Garázda Lófő” gondolatok/
Hamarosan eljön az idő, amikor végleg darabokra törik majd szét egy hazug világ szép ígérete, és a reménytelinek hitt jövőnkre legyőzhetetlennek tűnő, lelkünket megrontó, komor, emberölő árnyak telepednek pökhendi gőggel. Magabiztos lassúsággal, öntelt mosollyal az arcán sétál felénk e világ fejedelme (akinek nincs bennem semmije), mert el kell jönnie, hisz nincs erő és hit már, ami ebben megakadályozhatná. De így van ez jól. Mindenkinek át kell mennie a sötétségen, mindenki megmérettetik. Nem azért, mert megjósolták előre, hanem azért, mert gyengék és ostobák voltunk, hogy kiálljunk az igazság mellett, és kényelemből, érdekből, vagy félelemből inkább elfogadtuk a hazugságot, amibe végül, jól bele is őrültünk. Az őrültek nem születnek, a bolondokat az intézményrendszerek, pártok, egyházak, propaganda, ideológiák öntözik és nevelgetik. A világot ma, az őrület korában, bolondok és ostobák töltik meg, akik lehajtott fővel mindig ugyanazon csapdába kerülnek, s mindig ugyanazon köveken zúzzák össze magukat.
(Bal, vagy jobb? Zebra, vagy poloska? Diktatúra, vagy demokrácia? Békés harc, vagy harcos béke? Áradás, vagy poloskairtás? AI, vagy IA? Brüsszel, vagy Moszkva? Habsburg, vagy török? „Trampli”, vagy „Bidé”? Héber, vagy muszlim?
Ugyanannak a gonosz entitásnak a látszólag ellentétes, két oldala. Bármelyiket választod, a végén ugyanazt kapod! Hányszor dőlsz még be a felkínált tévutaknak? Majd valahány nap múlva talán „szabadon” választhatsz (áraszthatsz, vagy apaszthatsz), hogy ki lopjon meg, ki hazudjon, és ki kényszerítsen digitális rabszolgaságba 2030-ra a vakcina-terror megkoronázásaként… Biztosan jobb lesz… Hajrá magyarok! Hajrá, sok bégető birka, „Sehallselát Dömötör”! Üsd-vágd, nem apád! Vagy, de… Mindegy.)
Meg tudod-e magyarázni, hogy miért keresi az ember állandóan a boldogságot, s az általa és neki berendezett társadalom miért szül mégis annyi szerencsétlenséget? Mintha valami rossz démon taszítaná az emberiséget folyton ellentmondásokkal megátkozott utakra és lehetetlen helyzetekbe. Ezt mi magunk csináljuk, mi engedjük, nem a „balsors, ami régen tép”… A mi bűnünk, mert tűrtük és támogattuk mindezt a hazug világot, és nem a lelkiismeretünk arany tükre szerint tettük a dolgunkat, bátran felvállalva mindent, ami ezzel jár. Így lett ez a világ a „lehetséges világok legjobbika” helyett a lehetséges világok legrosszabbika, ahol az igazak veszítenek megint…
Jogos hát a kérdés a „Tudás” egykori, szabad népének megfogyatkozott örököseitől:
„Mivé lettél Hazám? Fentről, ha lenéznek ránk, mit látnak az ősök? Egy szétszéledt nemzetet, egy romlott országot, bármerre is nézünk egy mocskos világot. Egy züllött világot, hol vallják az emberek, hogy boldognak lenni csakis pénzzel lehet. Hol eltűnt a hagyomány, eltűnt a tisztelet, s utolsóként kullog az igazi hazaszeretet. Hol akkor vagyok jó, ha fennen hirdetem, taposs át mindenkin, tiporj át mindenen.”
Meddig lehet élni még egy ilyen világban, ahol a szuverenitás-védelem harsogása közben veszítjük el a függetlenségünket és leszünk pár ezer suttyó jöttment megtűrt cselédje a saját hazánkban? Ahol a „nemzeti” jelszó mindenre ráragasztása közben veszítjük el az identitásunkat, miközben a „Haza” és „Nemzet” pár ezer nemzetidegen, gátlástalan bűnöző túszává és magántulajdonává válva, lassan szennyes szitokszóvá züllik.
Meddig lehet élni még ott, ahol az „orvosi kamara”, ANTSZ, WHO és egyéb maffia-gittegyletek, ávós módszerekkel veszik el az egészségünket és a saját testünk, illetve életünk (és halálunk) feletti szabad döntési jogunkat? Ahol a „közszolgák” dölyfös kiskirályokként (pedig csak szolgalelkű, parancskövető hűbéresek…), lélektelen és ostoba despotizmussal hajtanak végre minden fentről jövő parancsot. Ahol a törvényt és a jogot a legerkölcstelenebbül és legpofátlanabbul azok forgatják ki és kínálják fel tálcán gengsztereknek, akiknek őrködniük kellene a tisztesség és igazság felett. Ahol a meghasonlott „rendőr” és a „katona” a saját vérei helyett a népét elnyomó rezsimet és a bűnöző elitet védi, ha kell fegyverrel is, mert ezt parancsolják nekik a törvényeket legpofátlanabbul megszegő „érinthetetlenek”.
Hogy élhetsz Igaz Magyarként ott, ahol a hazugságok elfogadására, parancskövetésre, karámban együtt bégetésre, szolgaságra idomítanak mindenkit a propagandista párt-prostituáltak (jobbról, balról egyaránt)?
Hogy lehetnél őseidhez hű, Igaz Magyar, amikor hamis és hazug „istent” imádtatnak velünk évszázadok óta, idegen érdekek hűséges talpnyalóiként álszent, istentelen, hataloméhes és pénzsóvár, beteg és sunyi papok, miközben Boldogasszonyunkról, Reginánkról, Patrónánkról csak néhány igaz magyar suttog a sötétségben, gyertyalángként?
Mivé lettél Hazám? Fentről, ha lenéznek ránk, azt látják az ősök, hogy a középszintet alig elérő, túlmisztifikált botlábúak focimeccsén a nemzeti öntudatod fokmérője attól függ, hogy éppen betalálnak-e a hálóba egy labdával, miközben a szüleid csirke- farhátot szopogatva várják a repülőrajtot elhozó harcos klubdélutánt, de te a jelenléteddel legitimálod a VIP páholyban pöffeszkedő és szotyolát köpködő legbutább gázszerelő lopott milliárdjait.
Vagy, amikor a gyermekáldást az életed végéig SZJA- mentességgel megvásároló hatalmat választod, pedig tudod, hogy ezt a „kegyet” a nemzet más tagjain behajtva tudja csak biztosítani neked a számító „politikai elit”, kizárólag a saját hatalmon maradása érdekében, és háromszor veri majd még le rajtad az „ingyen” lakást is. Mégis, érdekből támogatsz valamit. Nem baj, ha diktatúra lesz az ára, nem baj, ha digitális rabszolgaság a vége… Hol a lelkiismeret arany tükre? Hol van belőletek ilyenkor a „MAGYAR”?
Érdek, kényelem, olcsó hazugságok, pillanatnyi eufória, gyávaság…
Morál? Gerinc? Ész? Lelkiismeret?
Mitől is lenne, hisz ezeket bámulod naphosszat: gypo circus, nyerő páros, ázsia expressz, észbontók, lángelmék, sztárban sztár, megasztár, kísértés, főző-műsorok, propaganda, agymosás…
Ostoba celebek, pojáca ripacsok, testi-, lelki-, szellemi prostituáltak az őrült kor „etalon-tanítómesterei”. Az elbutulás megállíthatatlannak tűnik, és talán már visszafordíthatatlan is.
Azt látják az ősök, hogy dicső múltunkat megtagadtad, lelkedet a sátánnak adtad. Elfeledted Nimród ősapánkat, idegeneknek adtad a hazánkat. Boldogasszony Anyánkat elcserélted Rómára, a párducbőr kacagányt meg kipára, tórára.
„Jézus tenyerébe szeget vertél,
Dózsa György húsából ebédeltél,
Hitlernek, Sztálinnak meneteltél,
vakcinákért sírva esdekeltél,
de nemet mondani sose mertél.”
„Minden eszme megteremti saját bábjait, majd kakukktojásként behelyettesíti az őslakost saját bábjaival. Ez a népességcsere már évszázadok óta zajlik. Mind a mai napig a rendszerrel szembeni önvédelem gonosz szándékúnak számít. Amíg meg nem szűnik az a bizonyos rendszer…”
Amikor csak két rossz közül választhatunk, akkor bölcsnek tűnik a kisebbik rosszat választani. Azonban, ha egy rendszeren belül nincs jó választási lehetőségünk, akkor azt a rendszeren kívül kell keresnünk. Az Igaz Magyar Út jelenleg is a rendszeren kívül található. A „báb- emberek” ezután is az uraikat fogják szolgálni, mint mindig.
A világ olyan, amilyen, soha nem volt tökéletes. De, hogy részt veszünk-e a létrontásban, vagy nem, az már teljesen tőlünk függ. Mindig akad majd, aki úgy gondolja, hogy „a királyé nem leszek”!
A „világban lévő sárkányt” viszont csak az győzheti le, aki önmagában is legyőzte…
– a „fogadós”-