/”Garázda Lófő” gondolatok/
Az entrópia egy rendszer rendezetlenségi fokát jellemzi. Ellentétben a negentrópiával, ami a rend (szisztematikusság) fogalma, amely a rendezettség növekedését jelenti. Míg az entrópia a rendezetlenség és a káosz mértéke, addig a negentrópia a rendezettebb állapotok felé mutató törekvést írja le. A szingularitás egy olyan pont, vagy esemény, ahol a szabályok, vagy a törvényszerűségek nem érvényesülnek. A fekete lyukak olyan szingularitások, amelyek elnyelik az anyagot úgy, hogy onnan még a fény sem tud kiszabadulni.
Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent…
Káosz, vagy rend?
A káosz gyermekei vagyunk, és a változás mélystruktúrája a felbomlás. Lényegében nincs semmi más, csak a bomlás és a káosz feltartóztathatatlan áradata.
(”Árad a káosz.” Még szerencse, hogy nem a Tisza…)
Célnak nyoma sincs; semmi nem maradt ezen az irányultságon kívül. Ha tárgyilagosan pillantunk az univerzum mélyébe, kénytelenek vagyunk elfogadni ezt a kilátástalanságot.
Az élet nem más, mint harc.
(De nem egy „harcosok klubja”-féle dolog…)
Olyan harc, amelyet végső soron nem cél, hanem a széthullás vezérel. Ennek során gyenge minőségű energiát ürítünk környezetünkbe, belőle pedig jó minőségű energiát gyűjtünk magunkba. Bizonyos értelemben elrontjuk a külső világot, hogy rendben tarthassuk belső világunkat.
A termodinamika második főtétele szerint minden zárt rendszerben növekszik a rendezetlenség mértéke, vagyis az entrópia. Ez azt jelenti, hogy az energiaátalakulási folyamatok során a rendszer egyre rendezetlenebbé válik, és ez jelenti a globális tendenciát a világban, kivéve az élő rendszereket, amelyek képesek helyi szinten növelni a rendet. Az univerzum is a káosz és entrópia felé hajlik. A világegyetem a pusztulás irányába halad. Néha úgy tűnik, mintha az entrópia megfékezése lenne az univerzumban eleve kudarcra ítélt legfőbb célunk.
Minden, ami körülvesz minket, nem más, mint gyűlölet és halál: a világegyetem egy ragadozó. Csupán egyetlen dolog van az őrületben, ami sikerrel harcol ezzel az entrópiával: az élet, az emberi szellem, amely képes mindvégig felfelé fejlődni, és lépcsőként elvezetni bennünket a teljesség felé, a hitelességhez és bölcsességhez. A legnagyobb káoszban is az élet alaptörvénye az entrópia ellen küzdeni.
Az emberiség az őrület irányába halad.
Ez törvényszerűség. Zárt rendszer. Az energia nő, a hőmérséklet emelkedik.
Az emberiség egyik része annyira szabad akar lenni, hogy a „szélsőséges liberalizmus” útján sodródva az anarchia felé halad, az egyre nagyobb abnormális őrületbe (baloldal).
(„Kell egy kis anarchia, mert a káoszban van igazság.”)
Az emberek másik fele pedig annyira rendet szeretne, hogy a digitális kontroll útján halad a totális, abnormális diktatúrába (jobboldal).
Mindkettő (vörös terror, fehérterror) vége őrület és szenvedés. Már sokszor próbáltuk mindkettőt a történelmünk során. A trón és oltár (politika és vallás) zárt rendszerében nincs más végkifejlet, csak a káosz.
Az élet alaptörvénye az entrópia ellen küzdeni. Az entrópia alaptörvénye az élet ellen küzdeni.
Ezért van a mesterséges intelligencia
(ha már a természetes intelligencia kihalófélben van…)
a transzhumanizmus, gépek az emberek helyett, halál az élet helyett.
Ez nem a rend. De ez a trend…
„Tudja, Virág elvtárs, én ideológiailag nem vagyok elég képzett”, biztos ezért nem értem ezt az Orbán Péter és Magyar Viktor helyzetet, meg a „majdnem szent semmilyen Zsolti bácsis” dolgot, meg a háborús vészhelyzetben áradó Tisza vizéről repülőrajtot vett „lézerjanis” szuverén űrprogram keretében, trottyos munkásőrökből verbuvált, „Jézus Szíve” ketrecharcos béketerroristák által a poloskáknak szánt, zebrabőrre rótt konzultációs kérdőíveket, ajándék vakcinákkal felturbózva.
A kelet legvidámabb barakkjából lettünk a nyugat legőrültebb „félkész mezőgazdasági épülete”.
Azt hiszem, talán az őrület szintje miatt, hogy ez lassan egy zárt osztályhoz hasonlít, tele bolondokkal. Zárt rendszerben pedig törvényszerű, hogy fogy a pia és nő az entrópia. Szerencsére van „nemzeti kocsmaprogram”, mert Nagy (fejű) Márton szerint a „kocsma a falu lelke” és „kulturális találkozási pont”. Az alkohol ugyan nem segít megtalálni a választ, de legalább segít elfelejteni a kérdést. Meg az entrópiát…
Más magyarázatot nem tudok, most hirtelen minderre.
Nincs itt semmi látnivaló! Ez még a Holdról is látszik…
„A lázadás az esztelenség láttán születik meg, igazságtalan vagy érthetetlen helyzetben. Vak lendülete rendet követel a káoszban, egységet a tovaillanó, az eltűnő mélyén. Kiált, követel, azt akarja, szűnjön meg a botrány, és kőbe íródjék, ami eddig szüntelenül a homokba íródott.”
„És ebben a káoszban, mikor mind az öt érzék megbomlik, elszilajodik, egymás tetejére ágaskodik, előjön fenséges ködben, a csodálat foszlányaiban a hatodik érzék, mely mindent tud, mindent lát, mindent megérez…”
– a „fogadós”-