Az ember hármasság. Test, szellem, lélek, de inkább anyag, elme (gondolkodás) és lélek. Ebből a lélek halhatatlan, isteni. A keleti gondolkodás inkább Tiszta Tudatról beszél, ha le akarja írni a szavakkal le nem írhatót, a nyugat Tiszta Lélekről szól. Nincs kettősség. A Tiszta Tudat sem az elméről, gondolkodásról, „szellemről” szól. Ez nem zárja ki persze a megtapasztalást megelőző szellemi utat.
Valójában a fogalmak teremtenek – gyakran szándékosan – kettősséget.
Nem véletlen a szív vezérelte elme kifejezés sem…
Ha a tudat tiszta és lelki tartalommal van átitatva, akkor képes érzékelni saját forrását, vagyis a lelket és hídként fog funkcionálni. A lélek, avagy szellemi tudat pedig halhatatlan lehetőségű valóság.
Az pedig, hogy a „spiritusz” latin szót, ki-és hogyan ferdítette, szerintem a bejegyzés lényegét nem igazán érinti. Megint lehet okoskodni, a lényeg helyett részleteken vekengeni.
Tapasztaljuk itt is a dichotómiát (az egész felosztását két részre), a megosztási kísérletet, nem csupán az egyház részéről. (A Hagyomány logikája szerint – nem véletlenül – a kettő kevesebb, mint az egy!)
A „fogadós” dolga nem az eszmecsere és a parttalan csevegés. 11000 emberrel ez nem is lenne lehetséges napi szinten sem. Aki érti, az elfogadja, hogy adom, amit kapok, lehetőleg nem változtatva rajta. A többi nem az én dolgom. Eszi, nem eszi… Ki-mit kezd vele lelkisége szerint. Nem udvariatlanságból nem nagyon merülök itt vitába, főleg nem részletek miatt.
Van erre sok önjelölt „nagy, szakrális vezér”, a mágusoktól kezdve egészen a „repülős Giziig”.
Talán fel kellene építeni mindenkinek egy csoportot, tartalommal meg kellene tölteni és segíteni benne, hogy aki akar, az magában megtalálhassa az utat. Én nem fogom megmondani a tutit.
Csak egy fogadós vagyok, amíg ez a dolgom.
Látom én a zavarodottságot és a dühöt, amit a megjelenésünk, szellemiségünk és tetteink kiváltanak az eddig a „magyar szakralitás mocsarában vígan dagonyázó varangyok” táborában.
„Táltosképzők”, „dimenzióváltók”, „cigány-kártya-vetők”, „a boltból vett dobjukat rommá püfölők”, „begombázott mágusok”… siserahada nemhogy Fényt nem hozott eddigi ténykedésével a Magyarság számára, hanem még a Napot is eltakarták.
A szemükben gerenda a „fogadós”.
(Érezzük „Szauron szemét”, de az Érmellék nem koronáz, nem térdepel, és nem tesz hűségesküt, csak Napatyánknak és Napbaöltözött Nagyboldogasszonyunknak!)
Nem a folyamatosan levitézlő „szakrális megmondó emberek” miatt teszem a dolgomat, hanem a csendben fényesedők, a tiszták és igazak, a még meg nem tévesztett útkeresők miatt.
A gennyes sebet ki kell tisztítani, a gyógyuláshoz vezető úton.
Kútmérgezőket nem fogunk a tiszta forráshoz invitálni. (Pedig most tolonganának, nem szeretnének kimaradni, sőt, szeretnének beleszólást a mi dolgainkba…)
Aki képtelen emelkedni, az ne húzza le azokat, akik a szárnyaikat szeretnék kipróbálni!
Tudom, hogy ez sokaknak fájdalmas hír, de még több embernek öröm.
Ezért tesszük a továbbra is a dolgunkat, amíg a jók ezt igénylik.
Arccal a Nap felé, ahogyan a „Naparcúak”-nak kell!
Legyenek fényesek a nappalaitok és csendesek az éjszakáitok!
-a „fogadós”-