GYÖKERES VÁLTOZÁS

(Visszatérés a gyökerekhez.)

„Íme, én, nevesembiztos ősök tudásának őre, szólok BOLDOGASSZONY nevében”:

A „változás” (emelkedés) életszükséglet és parancs. Az egyénnek is és az emberiségnek is.

„Megváltás a tudatlanságból, érzéketlenségből csak önmagunk szellemi csiszolódása révén lehetséges, mely kinek-kinek saját magaslatán megvilágosodáshoz vezet.”

Az elkerülhetetlen „változás” iránya pedig a Hagyomány és az Ős Tudás.

A Hagyomány a gyökér, ami megtart. Az Ős Tudás a szárny, ami a Ménúrságba repít.

Gyökereket és szárnyakat kell adnunk a Magyarságnak, a gyermekeinknek.

A gyökérben van az élet. S akinek nincs gyökere, az elvész.
Sok magyar veszett el így, nagyon sok.
Gondolj a gyökérre!

A magyar nép az idők kezdetétől létező ősnép, melynek története sokkal csodálatosabb, mint azt gondolnánk. Annál pedig főleg csodálatosabb, mint amit el akarnak hitetni velünk! Múltunk a mítoszok homályából is fénylően ragyog. A fény mindig a magyarok kísérője volt. Ezért voltunk, vagyunk és leszünk mi a tudás népe!

Nap Atyánk és Isten Anyánk óvó szeretetében alakult ki már az ősi időkben a kultúránk, nyelvünk, írásunk, népművészetünk, hitvilágunk, mondáink, meséink, az egész lelkiségünk. Tudásunk ennek a ragyogó örökségnek a bizonyítéka. Ez a páratlan és dicső örökség a mi gyökerünk, melyből táplálkozhatunk, erőt meríthetünk és felébredhetünk.

A tudás pedig szárnyakat ad. Sólyomszárnyakat.

Kapaszkodjunk hát bátran a gyökereinkbe, és erősítsük meg tudással a szárnyainkat, mert a magyar nép jövője legalább annyira csodálatos lesz, mint amilyen dicső a múltja volt, bármilyen ármány is fojtogatja a jelenünket!

„Káros, avagy bűnös erkölcsi felfogás csak ott keletkezhet, ahol az erkölcsi alapokat már nem a lelkiismeret, hanem csakis bizonyos írott törvények, megcsontosodott vagy elavult hagyományok, tanok képezik, amelyek még hozzá gyakran önző érdekek által hozathattak létre. Ahol tehát az élő, tiszta lelkiismeret kultusza lehanyatlott, avagy meg is szűnt, illetve ahol az abszolút lelkiismeretet az érdekek elhallgattatták, elnyomták.”

A „feketefejűek” évszázadok óta, vak gyűlölettel pusztítják a gyökereinket és vagdossák a szárnyainkat.

“Aztán a „döglesők” szétrágtak bennünket, maradtunk is, nem is. Nahát, a döglesőknek szállást adtak őseink, aztán ki is verték őket házaikból!”

A magyar kereszténység első századaiban az új vallást terjeszteni bejött nagyszámú idegen volt az, aki vak fanatizmussal és gyűlölettel irtott mindent, ami a népet saját ősvallására emlékeztette s ez az oka annak, hogy ősvallásunk ma magyarok előtt is úgyszólván ismeretlen, és hogy a legtöbben, bár alaptalanul, azt elveszettnek, mások pedig kezdetleges népekéhez hasonló babonákból állott valaminek tartják.

Őseink táltosai erkölcsi tanítása egyik sarkalatos pontja, sőt legfőbb alapja tehát ez volt: Aki lelkiismerete szavára hallgat, azt soha el nem némítja, az soha az igaz útról le nem tér. Az ember tévedhet, lehet önző, pártos, részrehajló; az írott malaszt, a szabályok lehetnek tévesek és a változó viszonyok, körülmények folytán elavulhatnak. Ami néhány századdal, avagy ezredévvel ezelőtt helyes és szükséges volt, az ma lehet helytelen és káros. Egyetlen tanítás, egyetlen törvény van, amely örökké igaz marad, amely az adott körülményekhez alkalmazkodik: az élő lelkiismeret, amely sohasem avul el, mint az írás és sohasem téved, sohasem pártos, mint az ember. A lelkiismeret, isteni szózat, és aki erre hallgat, bűnös sohasem lesz.

---

A kerek aranytükör a Napra hasonlít, amiért őseink a Nap jelképének is tekintették, de mivel a tükör nekünk arcunkat megmutatja s ezért a tükröt arcunk, hajunk, külsőnk, azaz testünk gondozásához használjuk, ugyanúgy a nem anyagi, hanem lelki tükröt, azaz a lelkiismeretet, lelkünk gondozásához kell használnunk. A Nap, azaz a Napisten, és a lelki tükör, egymással a legszorosabb eszmei összefüggésben vannak, mivel a lelkiismeret szava nem más, mint a Napisten szava. Vagyis: amit a Lelkiismeret Aranytükre mond: az Édesatyánk, a Napisten tanítása. Ha szavát követjük: a helyes útról le sohasem térendünk, nem „tévedünk el” s az életben boldogok, nyugodtak és megelégedettek leszünk. Ez volt magyar őseink erkölcsi és vallási fölfogásának legfőbb alapja. Amely oly nemes és fennkölt fölfogás, hogy megismerése őseink iránt nem csupán a legmélyebb tiszteletet kell ébresszen, de amit ma is követendő példának kell tekintenünk.

---

A legegyszerűbb ősmagyar is tudta, látta, hogy a Napnak nincsen keze, lába, nem ül aranyszőrű lovon, mint a jelképes hitregékben (mythoszokban), valamint teljesen tisztában voltak azzal, hogy a Föld sem hasonlít emberi nőhöz, akinek szeme, szája, keze, lába volna, hogy a Föld gyermekeit nem emlőkkel, hanem terményeivel, a vízzel és a levegővel táplálja. Mindez pedig azt is jelenti, hogy őseink a mai, csodákban és ember alakú istenségekben hívő vallásos embereknek szellemileg magasan fölötte állottak, azaz hogy ők még tudtak jelképekben gondolkodni, ami a mai gondolkodásban mindinkább már kivesz. A hiba tehát bennünk, de nem őseink felfogásában van.

Amilyen a lelkiség, olyan az Istenkép.
Amilyen az Istenkép, olyan a világ, amit felépítünk.

Ha a nép elfordul saját Védelmező Istenétől és ahelyett más nép védelmező istenét imádja, aláveti magát ama népnek is, melynek istenét elfogadta.

---

A régi istenek mind élnek, csak szunnyadnak, mert a lelkeket béolták ellenük sivatagos babonával. Az emberek vakságukban hamis istent imádnak, valójában ÁRMÁNY-t.

---

„Az igazi Jó Isten nevét a sátánra ruházták.”
„Csak „UKKÓ” szent nevét hagyták békén, mert azt „annak a pap-seggnyaló rohadéknak a korában (István), aki mindent az uraknak, papoknak adott” már általában Boldogasszony néven tisztölték. Őt egyesítették Máriával, Jézus anyjával. Ő a Mennyekben persze erről nem tehet, mert nem kérdezték. UKKÓ nevéért a gulások, kanászok, kaszás parasztok közé köllett volna menniök, azok meg agyonverték volna őket.”

(„Minden Isten eleven isten, akiben hisznek. Mentül többen hisznek benne, antul erősebb.”)

„A régiek hallották az Ég szavát.
Hallották, mert ügyeltek rá.
Ezért voltak erősek, hatalmasok,
nem ilyen beszari nyomorultak, mint a mostaniak”.

Égi szüleink tanítása egyszerű, tiszta.
(Szkíta értékrend, magyar szokásjog.)

Mindenkire egyformán vonatkozik, de nem olyan „demokratikus, ahol két hülye bármikor leszavazhat egy zsenit, és amiben egy érdemtelenségen és jellemtelenségen alapuló beteg hierarchia irányít, hanem érdem és jellem alapján felépülő szakrális hierarchia, ami a Hagyományra és az Ős Tudásra épül.

Mit ér az a gyertya, amelyik meggyújtatlanul áll a sötétben?

Lehet, hogy így soha nem olvad el, de nem is azt teszi, amire született.

A meggyújtott gyertya azonnal elűzi a sötétséget, bár közben olvad…
Azonban meg lehet róla gyújtani más gyertyákat, azokkal pedig újabbakat.
A Fény-lánc így terjed és fennmarad, egyre nagyobb világosságot teremtve.

A robotika és a test örök életén dolgozó eszmék bezárnák a lelket (tiszta tudatot) egy számítógépbe, egy robotba, halhatatlan mű testbe. A lélek rabságba esne a Földön. Pedig belőlünk csak a lélek (tiszta tudat) a halhatatlan. A halhatatlan lélek számára a pokol lenne, ha örökre a Földhöz láncolnák, és nem tudna visszajutni az Ős-eredeti állapotába, Istenhez, a Ménúrságba.

A test elpusztul, hogy a lélek járhassa az útját életeken át, ameddig meg nem tisztul, önmagára nem ismer. Aztán segít ebben a többi léleknek… a földi lét titka és rendje ez.

A sötét erők meggyújtatlan gyertyákká akarnak bennünket átalakítani. De mi EMBEREK szeretnénk maradni, nem bogarakon és kukacokon tengődő agyatlan zombik.

Ebből a mára már tisztán látható és érezhető, a mindennapjaink valóságává vált őrületből egyetlen kiút van: visszatérés a gyökereinkhez, Hagyomány és Ős Tudás.

A magot kérdezed, hogy milyen világ várja majd odafent, ha kibújik a föld alól?

Ő csak egyet tudhat: növekszik arra, ahonnan a Nap fénye árad. Nő, ahogyan a talaj engedi, ahogyan fényt, meleget, vizet kap.

Egyet tesz: mindent elkövet, hogy élhessen és szépségében kiteljesedhessen.
A „változás” (emelkedés) életszükséglet és parancs.

MAG-ok vagyunk.
Tudjuk, hogy mit kell tennünk, hogyan növekedjünk felfelé, és hogyan kapaszkodjunk meg a gyökereinkkel.

Egy szem búza nem tud életben tartani még egy embert sem.
Egy búzamező viszont éltetni tud egy nagyobb közösséget.
Több búzamező pedig egy nemzetet.

Ha sok MAG éled, éled a nemzet.

Ahogy egyre többen lesznek, úgy egyre kevésbé tudja a gyom elnyomni őket. Ahogyan erősödnek, úgy változnak a gazdasági, társadalmi lehetőségek, és a szellemi- és spirituális lehetőségek.
De a változás mindenkiben belül kell, hogy kezdődjön: válj MAG-gá.

A mag nem várakozik a végtelenségig arra, hogy mikor lesznek ideálisak a lehetőségek. Amint lehet, teszi a dolgát. Nem mérlegel, bízik az Égi gondviselésben, amit meg is kap.

Az ÉRMELLÉK teszi a dolgát.

Égi Szüleink áldásával felépítjük a Magyar Turul Iskolát, hogy gyökereket és szárnyakat adjunk az utódainknak, hogy teljességében megélhessék a magyarságukat, amit a liberális gettó-iskolákban a „kockás inges-oltáspárti-digitalizációs-kukacevést reklámozó-parancskövetők „elfeledtetnek velük. Tisztelet a nem ilyen, Magyar Pedagógusoknak, akikkel szívesen dolgozunk majd együtt.

A „feketefejű elit” magániskolákba járatja a gyerekeit, hogy a társadalomban és a gazdaságban a kulcspozíciókat kaphassák (pl. waldorf-iskola), a magyar gyerekeknek meg jut a gettó, ahol minden „cigányútra” megy.

Magyar Iskolát építünk (kollégiummal) hogy a „normál” tantárgyak mellett a MAGYAR Hagyomány és Ős Tudás, a testi-szellemi- és lelki fejlődés is szerepet kaphasson.

A kötelező tantárgyak mellett lenne sok egyéb: lovaglás, íjászat (lovas íjászat), puszta kezes harc, fokos, kard, karikás ostor, kelevéz… (HUNOR)

Szellemi ismeretek, rovás, citera, furulya, dob, néptánc, népdal, népzene, népművészet, népszokások, fafaragás, istenkép, világkép, legendák, népmesék, meditáció, gyógynövények, gyógyítás, szakralitás… (MAGOR)

Közben szervezzük a II. Turul Találkozót, gyűjtjük a MAG-okat. Nem az ocsút, csak a tiszta búzát.

Fogadósként, ebben az életemben ezt teszem a társaim segítségével a Magyarságért.

Teszem, amit tehetek, adom, amit kapok, hogy „gyökeres változás” lehessen Hazánk áldott földjén.

„Világok születnek, világok halnak.”

“Az elfelejtettet, a kiirtottat újra meg kell tanulni.”

„A jót addig hisszük jónak, amíg még jobba nem botlunk.“