NEVESEMBIZTOS

Valamit tudok, ez már szinte bizonyos, valamit tudok, amit ma kevés ember tud: szomorú és félelmetes állapot ez.

Ady Endre

Sokan megkeresnek, hívnak, vagy kérdeznek. Mások szeretnének irányítani, kijavítani, terelgetni, esetleg csatlakozásra bírni. Én csak egy „fogadós” vagyok. Néha csak egy „nevesembiztos”.

Reményik Sándort idézve, sokszor inkább arra vágynék, hogy:

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem.

De, mivel ember vagyok én is egy egyre inkább őrült világban, csak annyit tehetek, hogy megpróbálok a „keskeny úton” maradni. Nekem sem megy ez valami fényesen. Több-kevesebb sikerrel megvívom a mindennapos „harcaimat”, éppúgy, mint bárki. Ezért születtem erre a Földre, emberként.

Igyekszem tanulni a hibáimból.

Talán a koromnál fogva, vagy más miatt („Az életednek van egy titkos csúcsa”, – vagy mélypontja- Vezetnek hozzá szent véletlenek”…), pár éve, hajnalonként, álmomban (vagy csak a képzeletemben) versek, gondolatok érkeznek, amiket megosztok veletek, mert ez a dolgom. Csak bízni tudok abban, hogy ez a helyes. Nem okoskodni szeretnék ezekkel az írásokkal, nem vitaindítónak szánom őket és nem futok felesleges köröket, hogy a tartalmuk igazságát, vagy a mondanivalójuk helyességét bizonygassam. Adom, amit kapok. Pedig tölthetném mással is az időmet, de bizonyára ennek is oka van. Nem én kértem, de elfogadom a „fogadósságot”:

Már megtanulok én is síkraszállni,
S nem hajigálni kő helyett kenyeret,
S lenni kőszirt, mely int és fenyeget,
Kőszikla, mit meg nem ingat semmi.
Kőszikla, min a csákány eltörik.

Reményik Sándor

Akik szeretnének mostanában az „ügyük”, mozgalmuk mellé beszervezni, azoknak azt tudom mondani, hogy sok sikert és Áldást rájuk, ha valóban a Szakralitást és Nagyboldogasszonyt szolgálják, de én nem térdelek senki előtt, és nem teszek senkinek „hűségesküt” szívre tett kézzel, csak Napatyánknak (jelképe a Turul) és Napbaöltözött Nagyboldogasszonyunknak(jelképe a Csodaszarvas, Esthajnalcsillag).

S én majd megnyugszom, ha lábához tettem
Kopott lantom és kopott csatabárdom.

„Lant és csatabárd”:

Napisten havában, az ikrek jegyében születtem, magyarként Harcosnak és Táltosnak együtt. Hunor és Magor vére egyszerre folyik az ereimben. A Turul Nemzetség zászlaját hordozom és Nimród az Ősapám. (A görögök szerint: „E király: Scythes utódai közt két erénye által kiváló fivér volt. Az egyiküket Palosnak, a másikat Napusnak nevezték. Dicső tetteket vittek véghez, s a királyi hatalmat megosztva népeiket nevükről részint palosoknak, részint napusoknak hívták.”)

A magyar utat járom. Ha megdobnak kővel, nem kenyérrel dobok vissza, és nem tartom oda a másik orcámat (sem). Jézus is korbáccsal verte ki a kufárokat…

És hiába fanyalognak az „ezoteria-bizniszelő„ „spirituális kufárok”, mondván, hogy „Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen”. Azok a rómaiak voltak…

A „Tanító” a tanításért NEM kér pénzt. „Mágus Mesterek”, el kellene olvasni a „táltos-perek” korhű dokumentumait!

Íme, én, „nevesembiztos”, az ősök titkos tudásának őre szólok:

Mielőtt fölmennék az égbe,
A látásaim hetedik egébe:
Először poklokra kell szállanom.
Ez az én sötét, sötét korszakom
Minduntalan megújul.

Néha csak órák, néha csak napok,
Néha hetek, – és néha hónapok…
Testvéreim, lelkek, közeliek,
Ilyenkor hagyjatok:

Kietlen és idegen lényemen
Ne csodálkozzatok.
Érettetek vívok, miattatok,
S a Szépségért – a hétfejű sárkánnyal,
Mennyországért – az egész alvilággal.”

Reményik Sándor

Az „Ádám teremtése” Michelangelo Buonarroti 1509–1510-ben készült, 280×570 centiméteres freskója, a vatikáni Sixtus-kápolna mennyezeti freskóciklusának részlete, az itáliai érett reneszánsz festészet kiemelkedő alkotása.

Ha jobban megnézzük a képet, nagyon fontos tanítást kaphatunk, nem is annyira kódoltan.

Hogyan kapcsolódhat össze a Földről az ember (Ádám) az Égben lakozó Istennel, az őket elválasztó köztes téren keresztül? Az „érintés” ebben a „köztes” térben történik a freskón (is). Hol lehet ez a hely, a Föld és az Ég között?

Figyelmesebben megvizsgálva a jelenetet, láthatjuk, hogy Isten keze teljesen kinyúlik az ember felé, az ujjai is kinyújtottak. Az ember az (Ádám), akinek egy apró csukló-mozdulatot kellene tennie, illetve az utolsó ujjpercét kinyújtania, hogy összeérjen az ujja Isten ujjával, hogy meglegyen az „összeköttetés” az Éggel.

Az embernek kell megtennie ezt a mozdulatot.

Arról is beszélhetnénk, hogy az Isteni (Égi) világ ábrázolása miért is olyan furcsa. Miért pontos másolata az emberi agy azon részének, ahol a tobozmirigy (harmadik szem, „arany sólyom”) található? Így érthető a „látók” számára az üzenet, az út (a hétfokú létra, a „tetejetlen fa „megmászása…), amivel az ember megismerheti az „Égi Rendet”, „összekapcsolódhat” Istennel. Ehhez nem kell egyház, vallás, sem papok.

Alattad a föld, feletted az ég, benned a létra.

Weöres Sándor

Az ember, ettől a „kis mozdulattól” válhat Emberré.

Magyarként, meg kell tennünk ezt a mozdulatot, meg kell érintenünk az Isten felénk mindig is kinyújtva tartott ujját!

És, ha „Isten ujja megérintett”, jöhet bármi.

Éjszaka jön, százötven éves éj.
S ki éjben születik majd, mit csináljon?
Dolgozzék, imádkozzék, tűrjön, várjon,
S a sírba is reménysugárral szálljon,
Ha könnyel sózott kenyerét megette.
MERT VÁLTOZNAK A CSILLAGOK FELETTE.

Reményik Sándor

„Beszéltem, Testvéreim – most a szívemben újra csend és béke honol!”

Ne legyen nyugtalan a szívetek!

Legyenek fényesek a nappalaitok és csendesek az éjszakáitok!

-a „fogadós”-

Címke , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Nap Fia mondta:

    Az elmúlt 7 évben – életem folyását jól elkülönülő 7 éves szakaszok kísérik, ez már a 3. szakasz, amit fel is ismeretem – amikor is a magyarság, a MAG Népe felemelkedésének segítése az egyetlen feladatom és célom, és eközben sok (nem! rengeteg) magyarkodót, “nagymagyart” ismertem meg, személyesen is, vagy akikkel nem éreztem fontosnak még a személyes találkozót, annak az útját figyelemmel kísértem.

    NINCS
    értsd szó szerint: nincs még egy olyan tiszta, őszinte, igaz Ember, mint “a fogadós”. (Pl. évekig szinte “együtt éltem” egy olyannal is a fent említettek közül, akiben 2016-ban még igencsak hittem, de mára már ő is levetkőzött…)

    Nyilván nem véletlen a személyes találkozónk ideje és a találkozó elnevezése sem.
    Nagyjából akkor lépett az életembe, amikor úgy láttam, hogy az egyébként nekem csöppet sem hiteles jóslatok egyik mondatát kezdtem volna elhinni: “nagyjából egy diófa elég lesz, hogy elférjünk alatta” . nem szó szerint idézve…

    Hálásan köszönöm, hogy itt vagy és teszed a dolgod, FOGADÓS!
    Ébredező magyarok figyeljetek a szavára…

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .