Magyar vagyok, büszke „pogány”
Egy élő szittya „eretnek-etalon”.
Gerincemet nem törte még meg
A világot taposó sötét hatalom.
Bűntelennek születtem a Földre,
Ám szerintetek bűnös vagyok.
Hát ti tettetek azzá engem,
Álszent, istentelen, sátánpapok!
Istent nem félem, hisz bennem él.
Ha Ő jó, akkor én is az vagyok.
Szkíta vagyok, úgy, mint Jézus,
És a kereszten vele együtt halok!
Sumer pusztulása óta népemet
Feketefejű fénytelen férgek falják.
A Marduk-papok térden csúsznak,
Isten szent szavát mégsem hallják.
Ők gyengék, én az őserő vagyok.
„Pogány” hitem és tudásom régi.
Évezredes üldöztetés után sem
Népemnek kell az Istentől félni!
Párducbőrös Nimród, Inanna…
Őseimről már mindent tudok.
Sólyomról, szarvasról meséltek
Szkíta mágusok és harcos hunok!
A Habsburg hóhér, nem sógor!
Vajk számomra népem árulója!
„Pogány” magyarként, így lettem
Koppány és Vata büszke utódja!
Tűzzel-vassal irtották hitünket
A szeretet nevében álnok pápák.
Táltosok vére tapad a kezükhöz,
Nem kerülhetik el tetteik átkát!
Vétkeikért ők elkárhozva halnak
Hazánk testébe viszont élet árad,
„Pogány” magyar testvéreimmel
A MAGYAR NÉP végre feltámad!