„Olyan sötét vagy: hasztalan világlok – fényem kudarc és győznek árnyaid.”
Írtam már korábban a Magyarság Gyökereinek fontosságáról, a Gyökérről, ami megtart, „mert a gyökérben van az élet”, „s akinek nincs gyökere, az elvész”.
„Gondolj a gyökérre!”, írta Wass Albert.
Most nem erről a „Gyökérről” beszélnék, hanem a pejoratív értelemben gyökérnek nevezettekről, akik bekérezkednek a csoportba, de képtelenek felfogni, hogy itt miről is van szó. Képtelenek az Igazság megértésére, képtelenek a változásra, és még itt is hozzák a mindennapokban kialakult gyökérségüket. Ők a jelen rendszer, a jelen világrend gyökér gyökerei, akik által ez a világ minden erejével sikeresen kapaszkodhat az ostobaság mocsárba.
Tudom én, hogy a bármelyik párt szimpatizánsait zavarják azok a dolgok, amiket írok. Ez a saját problémájuk. Mi a fenéért jelentkeznek ebbe a csoportba? Tudjuk, hogy miért. Szánalmasok.
Az összes párt-gyökeret sérti bármelyik írásom. Sérti a balosokat, a jobbosokat, az ellenzékieket, a kormánypártiakat, sérti az etnikumokat, sérti a vallási fanatikusokat, sérti a szektásokat, sérti az ál-szakrálisokat, az ál-nemzetieket, az oltottakat, az akkumulátor gyárak híveit, a demokrácia szerelmeseit éppúgy, mint a zsarnokság szolgáit.
A gyökér a földbe kapaszkodik, a föld alatt érzi jól magát, mert ez a dolga. Hogyan is érthetné a magasban az ágakat, virágokat, leveleket, melyek a fény felé nyúlnak. Lent, nem süt a Nap.
A föld alatt a vakond a király, a lombok fölött viszont a sólyom.
Szóval, kedvesnek nem nevezhető gyökerek, akik ki tudja, hogy milyen szánalmas önkínzásból settenkedtetek ebbe a csoportba:
Ez a „fogadó” nem a gyökerek gyorsbüféje. Itt nem vörös a szőnyeg, nincs szegfű az asztalon, nem narancslevet szolgálunk fel, és nem isszuk disznókörömből a pálinkát. A kapunk székely és nem szarvasagancs-kapu. Mi tiszteljük a Csodaszarvast. A madarunk a Turul, nem a libsik szivárványos madara. A szivárvány hét színe a számunkra egészen mást jelent. A kutyánk puli, vagy komondor, és semmiképpen nem kétfarkú. A mi Hazánk nem az a „Mihazánk”. A mi istenünk nem Jehova, a mi erkölcsünk szkíta, nem római. Ha vendégségbe megyünk, akkor nem tesszük fel a sáros lábunkat a tiszta asztalra, nem beszélünk trágár módon, nem köpünk a földre, vendégként viselkedünk, nem gyökérként. A mi ereszcsatornánkon nem ereszkednek alkotmányt írogató bőrnadrágos „brüsszeli” diplomaták. Kurvázós jachtunk sincs, sem stadionunk, sem kisvasutunk. Nem szeretjük, és nem látjuk szívesen a minket meglopó, becsapó, hazaáruló pártokat, politikusokat és az őket érdekből, Júdásként szolgáló, seggnyaló gyökereket. A „fogadós” nem „Teréz anya”.
Amit írok, azt vállalom. Nem nekem van okom hazudozni.
A komcsik pedig ott vannak, jobbról, balról minden pártban, hisz mindegyik egy kutya kölykei. Nem csak a szegfű vörös, hanem a narancs is „kubai”, tele a volt KISZ-titkárokkal. Sem gyurcsány, sem orbán, hanem a rendszerükön kívüli: MAGYAR! Mit olyan nehéz megérteni ezen?
De a gyökér a föld alatti és a fejében levő sötétségtől nem igazán akar látni, mint például ez a csoportunkban kulturáltan „véleményt-nyilvánító „István Károly Horváth”:
„Ne hazudj! Bár igaz,hogy komcsi vagy! Azok meg éjjel nappal hazudnak! Majd pont neked, és ott szarik be az autójuk! Átlátszó hazugság! De te elektromos autóval voltál pont ott, mert láttalak!”
Nos, számára itt egy idézet:
„Sok Hülye elhiszi, hogy valódi demokráciában él. Pedig ordítóan nyilvánvaló, hogy egy olyan rendszerben, ahol 4 évente 1 nap „demokrácia” van (választások), az nem lehet sem demokratikus, sem szabad. Az egyetlen szabadságunk csak az, hogy mi választhatjuk ki, melyik „politikusnak” hazudott ügynökük foszt ki minket. A Hülye szentül hiszi, hogy azért a rendszer jó, és naivan gondolja, hogy vannak korrupt politikusok, béna kormányok, akik miatt magas az adó, élhetetlen az ország, alacsony a bér, nehéz a megélhetés. Hát őket gyalázza…
A Hülye része a Rendszernek, hiszen az ő butasága nélkül nem lehetne azt működtetni.
A Hülye elhiszi, amit a média közvetít, hiszen látja a tv-ben, amit elé tálalnak, sőt azáltal válik még hülyébbé. Dolgozik, fogyaszt, eladósodik, dolgozik és egyszer elpusztul éppolyan értelmetlenül, mint amilyen az egész élete volt. De mégis ő a legfontosabb eleme a rendszernek, mert ő a tartópillére.”
„Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos.”
(Albert Einstein)
Előfordul még, hogy tiltanom kell az engem rágalmazókat és igaztalanul, aljas módon támadókat.
Sokak szemében szálka, sőt gerenda már a „fogadós”.
„Csak az fél, aki nem akarja, hogy tudj. Annak szemében azonban nem szálka, hanem gerenda a Tanító. Most pedig már a Világosságnak kell következnie. Nem elbizonytalanítva az amúgy is beteg emberiséget.”
„Tudom, hogy ott vagytok.
Már érezlek titeket.
Tudom, hogy féltek.
Féltek tőlünk.
Féltek a változástól.
Nem ismerem a jövőt.
Nem azért jöttem, hogy elmondjam, ez hogyan végződik.
Azért jöttem, hogy elmondjam, hogyan kezdődik.
Megmutatom az embereknek azt, amit eltakartok előlük.
Megmutatok nekik egy világot nélkületek.
Megmutatok nekik egy határok, szabályok és korlátozások nélküli világot.
Egy olyan világot, ahol minden lehetséges.
Hogy utána mi lesz, az már csak rajtatok múlik.”
Végezetül pedig ÜZENEM a szemeknek, füleknek és nyelveknek:
„Egyszer mindenért felelni kell,
Egyszer minden számadásra kerül,
Mert él még bennünk a törhetetlen hit,
Hogy nem mindég a szemét marad felül…
Kérges markunk ököllé duzzad,
Fáradt szemünk mintha villám volna,
S megismeri büszke úrmagunkat,
Kifosztott fajtánk minden árulója.”
-a „fogadós”-