Egyszer volt, hol nem volt …
… az üveghegyen bőven innen, de még az óperenciás tengeren is innen, volt egyszer egy kiskanász, aki Y2K szilveszteri buliján, kis csoport előtt (akkor úgy hívták még őket, hogy tosszincsok), saját kezével a fejére tette a parlamentben őrzött koronát (aminek súlyát sokan, inkább sokkal többen, mint kellene: erőst félreértelmezik).
… ugyanott, ugyanakkor volt egy sárkányrepülős nénike, akit férfi társai, lévén egyedül szelte a szelet sárkányával, mint nő, az égkirálynőjének neveztek.
Mindketten politikai csatározásokban szerepeltek kicsi, ámde FöldAnya szempontjából annál fontosabb országukban. A kiskanász ekkor már kvázikirályként tündökölt, amikor az égkirálynő meg akarta vón őt dönteni. Ekkor még a kiskanász osztályfőnöknek hívatta magát a tosszincsok körében.
Ámde az égkirálynő bár a savazáshoz szükséges aláírásokat összegyűjtögette, eredményt nem ért el. A karrier és hatalmi vágya annál erősebb volt, ami aztán a kiskanász fülébe is eljutott.
Így aztán – hosszútávra tervezve, titokban magához kérette a kiskanász az égkirálynőt. Hívatott még oda messzi hierosolymából is, az átmenetileg még ott élősködő metélt feketemágusokból is. Tanácskozni kezdtek. A feketemágusok régóta gyűjtögették már a nép közzétett akaratát, vágyait, álmait, hiszen bő ezer éve már elhatározták, hogy végérvényesen el kívánták vón tüntetni e népet ősi földjükről. Nem tudák, hogy ez lehetetlen.
A tanácskozás végére létrehozák aztán a ‘legendát’ mely szerint az égkirálynő valójában már születése óta felkenekedett királynője e népnek és eldugva, messze földön (a pénz közismert fejedelemségében) nevelték őt születési céljára. Használtak olyan szavakat is, melyet a néptől hallottak (loptak) de jelentésével egyáltalán nincsenek tisztában… pl. ilyet, hogy szakrális …
A kiskanász titokban minden segítséget megadat az égkirálynőnek, akinek nagy udvartartása is keletkezett a pókok birodalmából kiszabadított udvarhölgyekkel, kiknek a szájukon kívüli összes nyílásán még ma is ott van a pókok egyetlen terméke. Ők aztán magukat messze magasabbra taksálták, mint az őket megillető valódi helyük.
Kaptak széles média támogatottságot (talán némi pénzt is) és évről-évre egyre nagyobb lett az ismertségük.
Az égkirálynő azonban öreg, mint az országút. Lévén a hierosolymai import-feketemágusok nem fiatalították meg őt, a legendája szerinti minőségre, például aszott és szürkéssárga a bőre, ami önmagában is elárulja hamis voltát. Körmök helyett pedig szinte karmokat visel, jó lesz az úgy is a buta népnek, gondolták még.
Esélyesen hamarosan nagyon beteg is leszen az égkirálynő, hiszen ez is a céljuk volt. A nép, az istenadta nép felismeri az ő szakrális királynőjét, nincs vita, gondolták, és az égkirálynő halálos ágyáról majd, nagy nyilvánosság előtt a kiskanászkirály fejére teszi (végre) a koronát…
Aki nem hiszi, járjon utána!