Az ecce homo latin kifejezés (jelentése: „íme az ember”), mely János evangéliumából származik. János evangélista szerint Pilátus ezekkel a szavakkal mutatott a tövissel koronázott, bíborszínű köpenybe öltöztetett Jézusra. Ma a tágabb értelemben minden olyan emberre használjuk, aki megtépázott, szánalmas helyzetben van.
„Ember! Most jövök ki a templomból.” – mondta Orbán Viktor, miután egy újságíró vélhetően „megzavarta az imádság utáni elmélkedésében”.
Isten országa bennetek van s körülöttetek. Nem fából és kőből épült házakban. Hasítsd szét a fát és ott leszek, emeld fel követ és megtalálsz.
„Ember! Most jövök ki a templomból.”
S ahogy ott állt a sötétben, a sötétnél is sötétebb kétségbeeséssel és haraggal a szívében, egyszerre mintha fényt látott volna: fényt az agyában, kezdetben szinte elviselhetetlenül ragyogó fényt, olyat, mint amilyennek a napsugarat látja, aki hosszú ideig bujkált ablaktalan zugban.
„Ember! Most jövök ki a templomból.”
Éomer: – Théodredet tőrbe csalták az orkok. Ha nem védjük meg a hazánkat, Szarumán erővel elveszi.
Gríma, a kígyónyelv: – Ez hazugság. Szarumán mindig hű szövetségesünk és barátunk volt.
Éomer: – Orkok kószálnak szabadon Lovasvégben és kényükre, kedvükre gyilkolnak. Mind Szarumán kézjegyét viselik.
„Ember! Most jövök ki a templomból.”
Gríma, a kígyónyelv: – Minek terheled ilyen gondokkal ezt az amúgy is gondterhelt elmét? Hát nem látod? A király belefáradt a zúgolódásodba. A háborús uszításba.
Éomer: – Mióta állsz Szarumán szolgálatában? Milyen jutalmat ígért neked? A holtak után a kincsből megkapod a részed?
Gríma, a kígyónyelv: – TÚL sokat látsz Éomer! Túl sokat! Lovasvég területéről, halálbüntetés terhe mellett, haladéktalanul száműzlek!
„Ember! Most jövök ki a templomból.”
Látom a szemetekben ugyanazt a félelmet, ami engem is környékez. Eljöhet az az idő, amikor cserben hagyjuk barátainkat, felbontjuk szövetségeinket, de ennek nem ma jön el a napja. Mert ma harcolni fogunk, mindazért, ami számotokra kedves ezen a földön.
Gríma, a kígyónyelv: – Uram, a szürke Gandalf jött el hozzád. Rossz hírek hozója.
Gandalf: – Az utóbbi időkben csarnokodban alábbhagyott az udvariasság, Théoden király.
„Ember! Most jövök ki a templomból.”
Gríma, a kígyónyelv: – Nem örülünk.
Théoden király: – Miért mondjam, hogy szívesen látlak vészmadár Gandalf?
Gríma, a kígyónyelv: – Bizony, jogos a kérdésed, uram. Késői ez az óra, mit e szürke mágus a visszatérésre választott.
Gandalf: – Théoden, túl sokáig ültél a homályban, Figyelj rám! A bűvöletnek vége van.
Szarumán: – Én fölöttem nincs hatalmad, Szürke Gandalf! Ha én elmegyek, Theoden meghal. Rohan az enyém.
FEHÉR Gandalf: – Engem sem tudtál megölni. Távozz!
Van mi arany, bár nem fénylik,
Van, ki vándor, s hazaér,
Régi erő nem enyészik,
Fagyot kibír mély gyökér.
Lángját a tűz visszakapja,
Árnyékból a fény kiszáll,
Összeforr a törött szablya,
S koronás lesz a Király.
Az úton végig kell menni, jóllehet nagyon keserves. És sem erővel, sem bölcsességgel nem jutunk messze rajta. Az utat éppoly reménnyel keresheti a gyönge, mint az erős. Nem ritkaság, hogy ez a tettek sora, amelyek a világ kerekét igazgatják: kis kezek hajtják végre, mert közben a nagyok szeme másfelé tekint.
„Ember! Most jövök ki a templomból.”
Ember! Minek mentél be oda? Hogyan jöttél ki onnan? Melyik urat szolgálod?
„Amilyen az istenkép, olyan a világkép és az emberkép.”
Lehet-e mérgezett kútból tiszta vizet meríteni?
Ha a nép elfordul saját Védelmező Istenétől és ahelyett más nép védelmező istenét imádja, aláveti magát ama népnek is, melynek istenét elfogadta.
Amikor és aki elfogadta egy másik nép istenét a Magyarok Istene helyett, az vetette alá a MAGYARSÁGOT!
A MI ŐSAPÁNK NIMRÓD, és nem Ábrahám, ezért NAPATYÁNK és NAPBAÖLTÖZÖTT NAGYBOLDOGASSZONYUNK van, Jehovához SEMMI KÖZÜNK!
A vezetők és a közösség tagjainak gyengeségeivel a lét rendje megbomlik.
Hol van a ló s a lovasa? Hol van a kürt, amely úgy harsogott?! A dicső napok elmúltak, mint eső a hegyen, vagy mint a szél a mocsár felett! E szép napok nyugaton buktak alá a dombok mögött, és a sötétségbe vesztek! Hogyan jutottunk idáig?
A régiek hallották az Ég szavát.
Hallották, mert ügyeltek rá.
Ezért voltak erősek.
