Magyar Táltosok

Az Isten szolgálatára rendelt nagy tekintélyű táltosok atyáik évezredes tapasztalatai, szokásai szerint igazították el a hozzájuk fordulókat. Tanácsadással, füvek ismeretével, orvoslással, jövendöléssel foglalkoztak Testet-lelket gyógyítottak. A szavaikban nyoma sem volt az ezer év alatt elburjánzott hamisságnak, álságos számításnak. Kötelességük volt a néppel együtt fohászkodni az Istenhez, a népet megáldani, a vallási szokásokban útmutatást adni. A mai önjelölt, kicicomázott, elmebeteg módjára rángatózó táltos nem táltos. A magyar táltos nem hivalkodó, hanem csendes, szerény, segítőkész.

Hallgatja a szellővel, a szállingózó hópihékkel, a csillagok fényével üzenő Teremtő szavát. A kerek tisztáson feltekint az égre, nézi a futó felhőket, az éji homályában a csillagos éget. A magányosnak tűnő embert megcsapja, magával ragadja a végeláthatatlan Mindenség. Keveseknek adatik meg manapság a beszédes csöndben való elmélkedés. Az ember óvakodik a csendtől, mintha félne szembenézni a gondolataival. A környezet, a társadalom arra törekszik, hogy zajjal, harsány zenével, ostoba filmekkel, vetélkedőkkel stb. elvegye az embertől a gondolkodás, az elmélkedés, a Teremtőhöz való fordulásnak még a lehetőségét is. Nehogy véletlenül ráébredjen, lehetne másképp, szebben, jobban, boldogabban élni.

Táltosnak születni kell, kiképeztetés által táltos senki nem lehet. Az Isten az anyja méhében formálja táltosnak a hatujjú gyermekecskéket. Manapság egyre gyakrabban. Ám a kórházban az orvosok észrevéve az újszülöttön a hatodik ujjacskát, a táltosságot megelőzendő, kötelezően lecsípik. Könnyen gyógyul a seb, nagyobb korra nyoma sem marad. ( Pl.: Ady Endre)

Göncöl táltos, ki a kocsit feltalálta, igen tudákos ember volt, mindennemű dolgokról tudott, beszélt a madarakkal, fákkal, növényekkel, értette a csillagok jelentését, sok csudákat tett, halálát nem látták, úgy vélték, hogy az égbe tűnt el; valamint a földön mindig görbe rúdú kocsin járt, úgy most az égen utaz éjenként a csillagzatban.

(Marton Veronika)

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Nap Fia mondta:

    1) A pénz önmagában is már egy fekete mágia. Csak az érintése is már egy szerződés … (Rendben, ez nehezen kerülhető el ma még, a mindennapokban.)

    2) Táltos-ember magát nem reklámozza, főleg nem a „fosban” (fosbúkon). Nem terjeszti magáról semmiképpen, hogy ő egy táltos, napláne nem, hogy ő pl. táltosokat képez…

    3) Na pediglen azt nyilvánosan „magyarázni” próbálni, hogy a mai világban miért kell a táltosnak pénzt kérnie a „beavatkozásáért” (már ha ilyen ténylegesen történt is) nos az már tényleg egy szóval írható le: szánalmas.

    4) Ha valaki (táltos-ember) ilyeneket tenne mégis, nyilván nem törölné le a kritikus felhangokként hozzászólók írásait a magyarázkodási próbálkozásai alól.

    5) A táltos nem kér semmit, nemhogy pénzt!!! Teszi a dolgát. Csendben. Hátul. Nem a fosbúkon. Azt sem mondja magáról, hogy táltos…

    Nagy a szándékos megzavarodás-keltés. Sok az önjelölt király, vagy táltos. Mindegy ki, vagy ki volt a mestere (mert azért ez is számít, ugye?)

    Van-e már tisztulás? Szemmel láthatóan van. A fent írtak mozgástere is érezhetően szűkül.

    (mai fosbúk bejegyzésem másolata)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .