ÉG ÉS FÖLD

Az Egy teremtő természete anyai jellegű. A rábaközi tudók hagyatéka szerint a Kör-Ég-Ős maga volt a szellemanyag, amiből a világ létrejött: „az Ősistenség kezdetben egyedül volt, ki magában hordozá még a férfit is, mint várandós asszony méhében a fiát.


A létben a fényt a Naphoz kapcsoljuk. A Napnak, illetve a tűz-elemnek mint őserőnek az állata az oroszlán. Az oroszlán mint királyi képjel mind az Istenanyához, mind az istenfiúhoz hozzátartozott.

(„Meséinkben a Nap házát öregasszony vigyázza. A Nap-anya legszebb lánya a Nap, aki a Hajnal kertjében lakik. A Nap-anya aranyházban lakik, fia pedig aranyhídon jár le a Földre.”)

Az anyai jelleghez, az élet bölcsőjéhez a víz tartozik. Az istenfiú maga a víz gyermeke. A víz a szeretet nemes érzelmének megfelelő őserő és bolygója a Hold. Az istenfiú pedig maga a szeretet. Az eredeti Egy az Égben volt és láthatatlan. Az Egy fia látható formát ölt. A bennünk lévő fénymag maga a lelkünk, mely a teremtő fényéből származik.

Istenségünk istenséget tépe magából,
Kicsinke istencsírát belénk,
Saját istenorcánkká nevelendő palántát.

Ég és Föld kapcsolódásából keletkezett az élet. Az ókor jelrendszerében a Nap és Hold az élet teremtő erőit képezi. A lét kettősségben a két fél összekapcsolódása révén alakul ki a középrész által biztosított harmónia.


A Nap és Hold viszonyában a Hold maga a fekete Napnak (Santanya) megfelelő anyai fél. A Nap–Hold nászából létrejött harmonikus gyermeki lélekelem a Holdhoz hasonlóan érzelmi töltetű. A lélek az anyai oldalhoz igazodik. A régi bölcselet szerint az ember a Hold gyermeke. A Hold szüli a Napot.


A teremtő Egy úgy osztódik ketté, hogy mégis összekapcsolva marad. Az újonnan kialakult kettős fél között létezik egy kapcsolódást biztosító közös rész. Úgy is lehet értelmezni, hogy a szellemi rész egyik fele az anyagba ágyazódik. Ez geometriai szempontból olyan, mint két kör egymással való metszése. Az átfedési zónában mindkét jelleg megtalálható. Ezt a mandulamag alakú mintázatot nevezik ősmagnak, halnak, mandorlának. A két rész ily módon összekapcsolódva a maga hármasságában létezik. Apai és anyai oldalunk között a gyermeki halhatatlan lelkünk képezi a kapcsolatot.

(Erre mondja a hun bölcselet: „Egy, Egyből Kettő, Kettő meg Egy, ez az élet varázsigéje.”)

A mandorlával képjelezett közös kapcsolódási zónában nagy erő rejlik. Innen indul tovább a teremtés. A világ különböző részein élő népek ezt nevezik istenfiúnak, tűz sárkányának. Ez az istenfiúi minőség. Az istenfiúi minőséghez a fénylő mag, a szeretet, a szív, a fényesség, világosság társul. Ő a szeretet, a Fényes, a tiszta. A mag a mindenek magva, közepe. A harmadik összetevő a tiszta szellemi erő szent közepe, a szeretet fénye. Az égi Mag volt Magor, a csodaszarvas agancsának éke.

A mag a belső lényeget foglalja magában. Az ember gyermeki lelke, azaz a lélekmagja a gyökérközpontból kiindulva a tobozmirigyhez van kapcsolódva. Az ember tobozmirigye méri a bennünk működő erők egyensúlyát, a dualitásunk harmóniáját.

Világunk kettőssége a teremtésmítoszokban olykor ikrekként jelenik meg. A két egyenrangú fél egy olyan küzdelemben vesz részt, amely az egység visszaállítására törekszik. A jó és a rossz vélt harca egy harmóniára törekvő cselekedet, mely fényt, békét, szeretetet von maga után.

(A babiloniak szent képjele a kettős kígyó volt, mely talán Nimródhoz tartozott.)

A hun bölcselet a kettős erőt fényesnek és fénytelennek nevezi. A Nap és a Hold alkotja a díszítőművészetben a kettős alapelv képjelét. A Nap vagy a világos színű állat a fényes oldalt jelöli. A bal oldali elemet holdsarlóval vagy sötét színű állattal jelenítik meg. A Naphoz az aranyszín tartozik, a holdsarlóhoz az ezüst rendelődik.


Mind a sötét, mind a világos oldal ugyanazt az eszközt használja, csak más-más cél érdekében. A sötétség nem egyenlő a gonosszal. A gonosz a sötétség kiegyensúlyozatlan változata. A szeretet hiánya, a harag, a félelem ugyan a sötétséghez sorolandó, de ez egy kiegyensúlyozatlan dualitást eredményez. Bölcsességünk lényünk sötéttel jelzett részében rejtőzik. Az ókorban a sötétséget fekete Napnak nevezték. A Hold valami hasonlósági alapon volt az éjjeli Nap. A kezdetet is feketeségnek nevezték, melyből megszületett az élet. Kiegyensúlyozatlan állapot jön létre a túl sok fény jelenlétében is. Ha egy ember lényében túlteng a fény, akkor lebegővé válik, érzéketlen és tapintatlan lesz. A fény előnnyel bír, mert a sötétség nem más, mint a fény hiánya. Ahol megjelenik a fény, ott nem lehet sötét, de ahol fény van, ott felbukkan az árnyék is. Csakis a tudatos tudat szolgálhatja a Fényt.


A hun eredetmondában az Istenatyának a megtisztulás után szintén harcba kellett bocsátkozzon az ellene fellázadt erőkkel szemben. A „hét csillagból” font ostorával kergette el a bolyongó és ártó szellemeket. Gondolataink tisztítása és jóra használása tudatosodással oldható meg. Ezt mindenkinek magában kell elvégeznie. Gondolataink és érzelmeink tisztasága dönti el a tudatosságunk szintjét. Az erénylétrán, illetve a tudatosság spirálján a szeretetben való feloldásban lehet felfelé haladni.


Az emberben letükröződött lét rendezetlenséget hozott létre. Az ember anyagi és szellemi összetevők összessége. Az emberben találkoznak az ég és a föld erői. A szellemi összetevő is két oldalra oszlik: jobb– bal, illetve anyai és apai oldalra. A jobb félt nevezik apai, illetve ható résznek, a bal félt anyai, illetve befogadó résznek.

(Ebből következik, hogy bármelyikük felülkerekedése esetén az általuk alkotott egyensúly felbomlik, és ez az egészséges, harmonikus élet rovására megy.)

Az ember lelki- szellemi fejlődése a belső harmónia elérésével egy időben történik. Ha testünk-lelkünk a pillanatban együttműködik, akkor békét, örömet érzünk. Harmonikus állapotban a félelem megszűnik, szeretet és életerő tölt be. Ez istenélmény. A lét rend alapú rendszerében az ember saját maga életének alakítója.

(„A vezetők és a közösség tagjainak gyengeségeivel a lét rendje megbomlik.”)

A Nappal és a Holddal jelzett páros energia lényegében az élet teremtő erőit alkotja meg. A kettő nem kétszer egy, hanem az egy fele. Az egységhez a két fél együtt kell működjön. A két félt összekötő elem a Mag, a lélek ereje. Logikus és érzelmi oldalunkat a lélek ereje köti össze. A lélekmagunk a sötéttel jelzett anyai oldalunkhoz kapcsolódik.

A lelkünk fényét – a fények fényét – a saját sötétségünkből kell kibontanunk.

A magunkból kibontott új szeretetcsíra és annak növekedése maga a „világ világossága”. A Nap is azért látható, mert sötétség veszi körül.

SZŐCS KATALIN: A FÉNY KÖREI, részletek

Isten teremtménye, odafenn az Égen!
Fénylő arany korong az Ég kék színében!
Imára kulcsoljuk érted a kezünket,
Napsugarad fénye védje életünket!
Csodálatos vagy Te! Hogyha feltekintek –
A Te világodhoz az angyalok visznek!
Legyen a Csillagég mindörökre áldott,
Tegyétek boldoggá a földi világot!
Adjon békességet sugaradnak fénye!
Hogy nyugodt lélekkel nézhessünk az égre!

Palocsay Erzsébet: Ima a felkelő Naphoz

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .