Bendes József (1902-1992) felismerte, hogy „veszőben a hagyomány”.
Azt is fölismerte, hogy a rábaközi tudók szellemi hagyatéka – mint szellemi erő – zárt kultúrában akkor sem hatna, ha a „szerzet” létszáma megnőne. Időtlen érvényű eszmeiségüket a nagy nyilvánosság elé köll vinni: „az igazság és értelmes lelkiség áhítói elé köll mennünk, hogy ne keresgéljenek tűt a szalmakazalban”.
Máté Imre
1984 és 1990 között leírta visszaemlékezéseit falujáról, Acsalagról, szokásokról, öregekkel kapcsolatos történetekről egyrészt az öregeknek, hogy tudják, az életük nem volt értelmetlen, másrészt a mai és jövendő utódoknak, hogy emlékezzenek… Őrizzék e páratlan gazdagságú múltat, mert csak hagyományaiban erős népnek lehet értelmes jövője.
Idős Bendes József, acsalagi tudó, élete során nagyon sokat tett azért, hogy az őseitől örökölt hagyomány tovább öröklődjék. A krónikás üzenete alapvetően fontos számunkra. Olyan életet villant elénk, amelyben voltak boldog emberek is. Volt társadalmi értékrend, működtek a családok.
Manapság, amikor az emberek nem tudnak betelni javakkal, s ettől egyáltalán nem boldogok, bizony érdemes felidézni, hogyan tudtak maguknak eleink oly kevés anyagi eszközzel is érzelemgazdag, emberhez méltó környezetet teremteni, amely erőt adott, és reményt arra, hogy érdemes élni.
forrás: Adalékok Acsalag történetéhez
Régi imáinkban az embert három szellemi lény, három angyal őrzi
(a hunoknál az emberi lelket segítő, valamint a lelkeket kísérő Három szent Asszony):
„Engem őriz három angyal,
Egyik őrzi testemet,
Másik őrzi lelkemet,
Harmadik őrzi végórámat.
Szent keresztek, forogjatok,
Szent kerekek áramljatok…”
Valódi természetünk a teremtéskori szeretetenergiából szövődött és ez tartja össze ma is a világot. Ez az alaplétezés és annak megfelelő háromszögű fraktál időn és téren túl található meg.
„Nyitva látom mennyország ajtaját,
Kívül aranyos, belül irgalmas,
Ott van hét szent oltár,
A hetediknél Szent Ilona.”
A tűz-elem az őserők egyike. Hozzátartozik a szakrális fény is, a szellem fénye. Az éginek tartott szellemi régióból származik. Jellege szerint a tűz-elem az aktív apai jellegű erőkhöz sorolható. Az égből ered, akár az ókor napistene.
A bronzkor előtti időben a szellemi fény az istenanyához kapcsolódott, aki a Napot és a világot szülte.
A tűz az istennő fennhatósága alá tartozott.
A hun rovásos történetírás szerint a tűz adója és őrzője maga a Boldogasszony. A hun hagyományban a Boldogasszony a „tüzek őre”. Így található meg a rábaközi tudók hagyatékában is. A tűz felhasználása is hozzá kötődik: „Boldogasszony tűzhelyemen”, mondja egyik régi imánk. A hun tanításban a Tűz Angyala nem más, mint a Föld-anya szent hírvivője. (A római mitológiában a tűz őrzői a Vesta-szüzek voltak.)
Az ókori Mezopotámiában a fényháromszög a szeretetet, azaz a kozmikus rendet képjelezte. A tűz-elem a fényhez kapcsolódik. Fényből teremtődtünk. A fénytermészeten keresztül minden egységben létezik, és egységes szerkezettel kapcsolódik egymáshoz.
Világunk a fényből ered, tehát fénytermészetű. Fényszerű szellemanyagból jött létre minden. A fizikából ismeretes, hogy a fény és az anyag is hullámtermészetű. A fény és az anyag az energia egy-egy formája. A fényhez az őserők közül a tűz-elem tartozik.
Az ember, mint az égi szellemi erő gyermeke a tűz-elemhez hasonló.
(A Nap a tűz-elem égi képviselője.)
A tűz több kultúrában igen nagy hatalommal bíró jelkép. A mítoszok szerint Isten ajándéka az embereknek. Ez az isteni energia. Minden szent rítus velejárója a tűz.
A népi hagyományokban a hajnal-istennő hozza el a napot, illetve a világosságot. A Nap-anya legszebb lánya a Nap, aki a Hajnal kertjében lakik. A Nap-anya aranyházban lakik, és fia aranyhídon jár le az égből a Földre. Az ókori ábrázolásokon Inanna istennő tűznyalábot tart a kezében.
A tűz-elem égtája a déli irány. A dél a fény teljességének ideje, a nappal közepe. A tűz-elem, illetve a fény a déli irányhoz rendelődik. A déli szél izgató és élénkítő hatású, meleget hoz magával. Színe a sárga, vagy az aranyszín. Éghajlata a nyár. A nyári napforduló archaikus ünnepe a Sarlós Boldogasszony. Ilyenkor ugrálnak át a szent tűzön megtisztulásért. A tűz és a nap mind meleget hordoz magában. Ő a Napbaöltözött Istenanya. Ugyancsak a nyár és az aranyszín kapcsolódik össze az augusztus régi jelzőjeként értelmezhető aranyasszony hónapjában.
A királyi hónapban, augusztusban van az Ég Királynőjének, Nagyboldogasszonynak az ünnepe. Augusztus az oroszlán hónapja. A gótikus templomokban az égtájak ábrázolásainál a déli irányt rendszerint az oroszlános mintázatok jelzik.
A meleg fényben jelenik meg a délibáb. Ez maga a Déli Babba, a mi Istenanyánk déli megjelenése.
Jelképesen a fényes mozdulatlanságot is jelöli, a belső harmónia elérését. Az Aranyhajú királyfiak című mesénkben a Nap kapuja csak délben nyílik meg. Dél szigetét „csendes nyugovásban” délben találják meg.
A hun rovásos történetírás szerint egy déli, meleg égövi óceáni szigetről jöttünk vissza a Kárpát-medencébe. Meséinkben a boldogság szigete jelenik meg délen, mint a világ közepe. Ott csak öröm és boldogság van. Nincs halál, nincs betegség.
A tűzjegyű Oroszlán hónapjában van a Nagyboldogasszony. A hunok hagyományában augusztusban kapta az ember az Istennőtől a tüzet több mint 13 000 évvel ezelőtt.
A rovásírásos hun történelem szerint az ember az Istenanyától kapta a tüzet. A hun bölcselet úgy tanítja, hogy a tűz adója és őrzője maga a teremtő szeretet anyagba ágyazva, maga a Boldogasszony. A tűz jele a négylevelű lóherére hasonlító négyes szerkezetű keresztmotívum. Ennek a négyes jelnek gyökerei nagyon régi időkbe nyúlnak vissza. A szimbolikájából el kell fogadnunk azt a tényt, hogy az anyagba ágyazott fény négyes szerkezetű kell hogy legyen.
A hunok Föld-anyjának a mindentudó fi a Ruda vagy Tupa kovács. Ő tanította meg az embereket a földön való megélhetéshez szükséges munkálatok elvégzésére, fémek előállítására, orvoslásra.
A tűz-elem jelentésköre magába zár olyan emberi tulajdonságokat, melyek a látható fényen túl vannak.
„Első Egyesülés a Nap Angyalával.
Általad nyílik ki a virág a szívem közepében…
Napnak édes Angyala,
A Föld Anya szent hírvivője,
Lépj be testem szent templomába,
És add nekem az Élet Tüzét.”
A teremtő fény ereje nyáron érvényesül legjobban. A nyár a tűz-elem évszaka. A tűz ünnepe a legnagyobb naperőhöz kötődik, a nyári napfordulóhoz és a napszakok közül a délhez.
A nyári napfordulókor délben van a Nap a zeniten a legnagyobb ragyogásában.
Ilyenkor a legerősebb a fény világunkban, nyáron a leghosszabb a nappal.
„Szent ősatyák nagy Istene,
Magasztal minden nemzedék.
Zarándok létünk útjain
Vedd most a haza énekét.”
A település környéki szakrális helyeket az elemi őserőknek megfelelően képezték ki őseink, ahová ajándékot visznek:
„Magaslatok, Völgyek,
Források, Folyók Őrszellemeinek
Ilyenkor ajándékot visznek.”
A tűz-elem a déli irányhoz rendelődik, és oroszlánnal szokták ábrázolni. Az északi irányt a víz-elem jegyében holdsarlóval vagy bikaszarvval képezik le. A keleti és nyugati irányt madárral, illetve szárnyakkal jelképezik.
Láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva
„Az én szobám négy sarkában
Négy szép őrzőangyal,
Kiben Mária születik,
Nap tüle származik…”
A Napot az anyai szeretet szülte.
Az eget is a Föld szülte.
Ég szülte Annát, Mária édesanyját:
„Fehér rózsa Mária,
Gyönggyel bimbózik,
Arannyal gyökerezik.
Föld szülte eget,
Az ég szülte Szent Annát…”
Forrás: SZŐCS KATALIN: A FÉNY KÖREI