/”Garázda Lófő” gondolatok/
„Vártál, ha magadról szép éneket, dicsérő éneked én nem leszek, mi más is lehetnék”:
vastaps helyett csak csönd neked.
A magyar lélek mindig csodát vár. Annyira megérdemelnénk már, hogy végre valódi és megérdemelt nemzeti büszkeség tölthesse be a szívünket. Ez a felemelő érzés azonban sehogyan sem akar ránk találni. Persze, tudjuk a pártállam (állampárt) idejéből, hogy „az élet nem habostorta”, főleg ilyenkor, amikor a „nemzetközi (vész) helyzet egyre fokozódik”.
Mégis úgy vagyunk ezzel a film-készítéssel, mint a focival:
tudjuk, hogy bármennyi pénzt is ölünk a stadionokba, szegény botlábú ficsúrok soha nem jutnak ki a világbajnokságra. A „Veréb F. C.” nem egy Barcelona… Az „Aranybulla” pedig nem a „Trónok harca”. De az Aranycsapat óta szurkolunk és várunk.
Az aktuális elit pedig folyamatosan politikailag korrekt, jó káder Mekk Elekekre bízza a csodateremtést. „Kiadtuk a jelszót: legyen magyar narancs! És lett magyar narancs. Mi nem ígérgetünk a levegőbe.” A pénz nem számít. „Pénz, pénz, pénzecske…” Kiadtuk a jelszót: legyen „repülőrajt” a hollónak! Nem gondoltak a híres dakota közmondásra, mely szerint „egy holló nem csinál nyarat, még 16 milliárdból sem”.
„- Azért van egy kis rossz érzésem. Miért kell ekkora felhajtást csinálni?” Hónapok óta mantrázzák, hogy világszínvonalú, fantasztikus, rendkívüli… talán így még saját maguk is elhiszik. A néző meg örüljön, hogy nézhet egy újabb nemzeti filmet.
„Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.”
Elrendelték, hogy tizenöt malacot kell a disznónak fialnia, és kész. Csak a disznónak erről az elvárásról egy szót sem szóltak. De, annyit fog fialni. Még akkor is, ha ez egy kan disznó… Mert, „aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.” Vagy ukrán ügynök…
A mi fényes jövőnkben bíznunk kell, hiszen annyi világsiker és díjözön fémjelezte a NER –filmek felemelkedését. Ott volt nemrég a világhírű, ősmagyar Philip Rákay, akinek sikerült milliárdokért „arany bulát” alkotnia az Aranybullából. Hasonló műremek lett a „Tündérkert”, és a „Hadik” is. Kasszasiker, itthon vörös és narancssárga szőnyeg. Elnyerték hazánkban az összes aranyozott gyémánt Narancs díjat, élethossziglan tartó SZJA-mentességgel, külföldön pedig elnyertek minden Citrom-díjat (Razzie Award) és Arany Málna díjat (Golden Raspberry Award). Fantasztikus sikersorozat, alig pár tízmilliárdért. Van mire büszkének lennünk.
És most itt az újabb nemzeti jó hír!
Elkezdődött végre a 16 milliárdos állami támogatásból készült Hunyadi-sorozat vetítése „Hunyadi – A holló felemelkedése (Rise of the Raven)” címmel.
Tényleg vártuk. Bár tudjuk, hogy az ízlések és pofonok különbözőek, mi lélekemelő csodát vártunk. De „a tények makacs dolgok”!
Látszik, hogy azért az alkotók igyekeztek, de ennyi állami pénzből ez a minimum. A látvány, a jelmezek, díszlet, harci jelenetek szinte teljesen rendben voltak, bár meg sem közelítették a beharangozott „Trónok harca” minőséget. Annak csupán giccses utánzatai lettek. Sok gagyiság is belerondít a hullámzó színvonalba és az elhibázott „villámtempóba”, amit ágyjelenetekkel igyekeztek továbblendíteni. Talán jobb lett volna, ha „hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának”. A nemzeti, szuverén, családmegmentő, „pride – betiltó” menetelésünk botlató – kövének szánhatták a leszbikus ágyjelenetet, de az is lehet, hogy a nemrég Budapestre látogató Alice Weidel, AfD társelnök előtti tiszteletünk jeléül készültek ezek a képsorok. Ki tudhatja a szándékokat?
Szex és kocsma a magyar lélek és szellem katedrálisai… mi is kellene ezeknek más?
A szexualitás ópiumával ellentétben, szakralitás, szellemiség, lelki tartalom semmi. Olcsó hatásvadászat annál több. Sőt, még Jankó, a kis fajankó le is nyilazza a csőrében gyűrűt lopó (!) hollót. (A Holló nem szarka!) Ekkora szentségtörő baromságot! Egy jelenettel kiherélték a Hunyadiak és a Holló misztériumot!
Szokás szerint sikerült a legközépszerűbb színészeket kiválasztani a legbugyutább karakterekhez, melyek egyike-másika már a karikatúra szintjét súrolta. A kedves színésznők, bár középszerűek, de ezt a hiányosságot a vetkőzéssel, pucérkodással sikeresen pótolták. Büszke, női minőség helyett olcsó prosti szint (ficsúron „lovagló” királyné). A férfi alakítások sem jobbak: árulók, töketlen ostobák, pitiáner strómanok, koronára áhítozó stricik („Kisujj” utánzat), utcai harcost játszó bádogember: Aquaman páncélban… Leharcolt ripacsok. „Világszínvonal”, made in Hungary.
Ezeknek a „színművészeknek” a többsége csak másodsorban filmszínész, elsődlegesen viszont színházi előadók, a színház falai között elsajátított tapasztalattal, legfeljebb a „Mi kis falunk” filmes képességekkel. A filmvásznon nem működik a túlhangsúlyozás és túlartikulálás, amitől az egész film mesterkéltnek és hiteltelennek érződik. Ostoba és gagyi párbeszédek vinnék tovább a történetet, de ez inkább szánalmas erőlködés. Rémes művi beszéd. Szégyen.
Nincsenek igazán jó magyar színészek és emiatt – bárhogyan is erőlködnek – épp a lelke hiányzik ennek a sorozatnak is. Szánalmas ripacskodás, legfeljebb középszerű színészekkel, és akkor még finoman fogalmaztam. A Szilágyi Erzsébetet „alakító” Rujder Vivien mi a fenét keres ott? Amiben láthattuk eddig, mindenben csak ripacskodott, akár élőben a színpadon, akár valamelyik gagyi filmben, vagy sorozatban. De a többi karakter is szánalmas. Sok hűhó semmiért, illetve, 16 milliárdért…
Nincs csoda, nincs katarzis, csak megint bosszantó kiábrándulás. Most sem sikerült elérniük, hogy nemzeti büszkeséggel nézhessek végig egy alkotást az egyik legnagyobb történelmi hősünkről, mert nem sikerül úgy méltón megmutatni, hogy érdemes legyen rá odafigyelni. Ez végtelenül elszomorító. De, sajnos már hozzászoktunk…
Mindezt az a film felénél negyed óráig ránk zúdított kormánypropaganda reklám sem tudta orvosolni, amelyik harsogta a „jó hírt”, hogy milyen sokat tesz értünk a NER. Elég lett volna egy jó filmet készíteni Hunyadiról. Ám ez sem sikerült, megint…
Ezért: „Ugocsa nem koronáz!”
De úgy is mondhattam volna, hogy: „Fuck NER!”
– a „fogadós”-