„Mert az a Magyarország, amit én megismertem, ezer kis hibája mellett is magában hordozta a nagyság és méltóság minden jelét. Az egyéniség országa volt, az egyéniség szabadságának országa, mely szabadság tisztelete mélyen gyökerezett mind a rendszerben, mind az emberek lelkében.” De milyen Magyarország az, ahol politikai nézetei miatt üldöznek, a… tovább olvasom …
káderek a rendszer(=módszer)váltás előtt/alatt Amikor 1990. január 18-án Horváth István belügyminiszter parancsára jogutód nélkül megszűnik a III/III, s szerveződik a III/II helyett az új kémelhárítás: a február 14-én megalakuló Nemzetbiztonsági Hivatal, annak emberei Nagy Lajos ezredes vezetésével nemcsak a III/II-ből vesznek át hálózati személyeket, hanem a III/III-ból is azokat, akik… tovább olvasom …
Mondja-e, ki jól végezte dolgát, hogy dicsőítsetek? A jó bornak nem kell cégér. Ha már dicsérni kell a dicstelent, akkor nagy a baj. Ahol a humort, verset, szatírát – és nem a szatírt – üldözik, ott nagyon nincs rendben semmi. (A szatíra egy olyan műfaj, amely gúnyos, ironikus, vagy nevetségessé… tovább olvasom …
Volt ügynökök, titkos megbízottak, munkatársak mint az új rend képviselői 1990. május 2-án délelőtt 10 órakor a BM III. Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége III/III-as csoportfőnökségének – a belső reakciót és szabotázst elhárító politikai rendőrség – volt vezetői elégedetten tekintettek végig az első szabadon választott magyar országgyűlés képviselőinek padsorain. Igyekezetük nem volt hiábavaló:… tovább olvasom …
Amerre mentek, megyek veletek,A rossz úton is, mi mást tehetek?A keresztet egyedül cipelem értetekIgaznak lenni ti mindig féltetek. Fejemre tüskés koronát tettetek,Kenyeret Júdás pénzért vettetek.Szívből soha nem szerettetek,Igaznak lenni ti mindig féltetek. Bármerre mentek, megyek veletek,Megteszem, amit csak tehetek.Ha kell, meg is halok, hogy éljetek,Csak igaznak lenni ne féljetek! Sötét… tovább olvasom …
Bámulj világ, ki látott még ekkora csodát!Nézzétek a magyarok új Paradicsomát!Jön a Föld ura, s nálunk fényes trónra ül,És az értelem sikítva, fejvesztve menekül. Itt a fény már régen sötétségbe merült,Az egykori szkíta lovas a lován fordítva ül.A bölcsesség és erkölcs sutba dobva rég,Amerre a szemünk ellát, a pokol tüze… tovább olvasom …
Fecskemadár, elmúlt a nyár,Hideg az ősz, menned kell már!Szeretném még, ha maradnál,De a télen, jaj, megfagynál. Szárnyad törne, megfognának,Egy szűk kalitkába zárnának.Többé már nem énekelnél,Szabad többé nem lehetnél. Fecskemadár, repülj gyorsan,Oda, ahol Napsütés van!Tavasszal majd visszatérhetsz,S megtalálod régi fészked.
ez az út, ez a feladat tovább olvasom …
/”Garázda Lófő” gondolatok/ „Egyszer, minap az irkámon,Született egy ákombákom. Hát egyszer csak látom, látom:Életre kelt az ákombákom,S ellopta a nagykabátom,Meg a gyémánt félkrajcáromÍgy lett övé az országom… Szólok hozzá: Ákombákom,Mért loptad el az országom?Vészhelyzetben nagyon fázom.Add vissza az én országom! Képzeljétek, tavasz után, jövő nyáron,Azt ígérte ákombákom:Visszaadja az országom!” Képzeljétek… tovább olvasom …
/”Garázda Lófő” gondolatok/ Képzelt riport egy amerikai munkaebéd utáni frontról: Hősies, soha véget nem érő, védekező, szuverén békeharcunk tizenötödik évének egyik szomorú őszi éjjelén, a rezsicsökkentett tábortüzünk mellett írom ezt a levelet. Sanyarú könnyem az arcomat mossa, miközben a használt amerikai fűtőelemek zöldesen foszforeszkálva pattognak a rozsdás bográcsunk alatt. De… tovább olvasom …
„Ez a világ amilyen nagy, te, (béke)galambom, oly kicsiny vagy…” tovább olvasom …