PÁRIZS ÉS A FENEVAD

/” Én pap vagyok, de pogány pap, pogány.”/

Ady Endre, a „nagy Páris nomádja”, a „Szent Napkeletnek mártírja”, a „Táltosok átkos sarja”, aki „enyhülést Nyugaton keresett”, hétszer járt a francia fővárosban, a „pompás, hazug és aljas” Párizsban. Meg is fizette az árát… (Budapestet is hasonló sorsa szánják napjainkban a „tudjuk, kik…”)

„Párisba tegnap beszökött az Ősz”, írta Ady egykor. Tegnap pedig a saját szemünkkel láthattuk, hogy Párizsba beszökött valami, de nem az Ősz. Nem is beszökött, hanem bevágtatott, hivalkodóan bevonult, megmutatva a valódi arcát. Nem a „pride – felvonulás” vonagló giccsparádéjába csomagolt olimpiára gondolok. Az csupán egy alibi, egy eszköz volt arra, hogy a szabadkőműves párizsi Francia Nagypáholy és a Grand Orient Nagypáholy megmutathassa az arcát a patikamérlegen kimért és tálcán elénk kínált szimbólumrendszerén keresztül. A jelképek által, a sátánista szeánszuk mágiájával be is mutatták nekünk, hogy mi is a tervük az emberiséggel. A tapsoló és örömmel éljenző, ostoba tömeg pedig el is fogadta mindezt, mialatt látszólag „csak” a látványnak és az olimpia üzenetének örvendezett. De, hát az ördög a részletekben rejlik…

Párizs fürdik a fertőben, és ez nem csak a fertőzött Szajnára vonatkozik, bár ez is egy jelkép. A víz maga az élet. A Tisztaság. Őselem. A víz elem szimbolizálja a női energiákat, a befogadást.

A Szajna fertőzött… A Szajna jelentése: „szent folyó”!

Az olimpiai megnyitó is hozta a szennyet: volt tűz, lefejezett vörös alak, akinek a kezében a feje beszélt („a fenevad, aki halálos sebet kapott, de nem halt meg”… a vörös fenevad egy időre eltűnt a világ színpadáról, de életben maradt…/, a kastélyát tűzlángok védték, és fekete ördögök (zenészek) lógtak a falain. Volt mesterséges intelligencia imádat (M.I.), transzhumanizált ember (robotizált, digitalizált), de robot lovon vágtató, Jean D’ Arc- nak álcázott apokalipszis lovasa is. Fehér zászlót is hozott. A fehér zászló a megadás jele. Kinek adtuk meg magunkat? Ott volt az arany Bika fej. Véletlenül épp az „ötkarika” közvetlen szomszédságában. Bika kultusz? JAHVE- MARDUK – AHRIMÁN – SÁTÁN …Marduk isten (neve jelentése: Napisten borja) szent állata egy fehér bika! Baál legyőzése után Jahve jele lett a bika! Eredetileg Baál kultikus állata volt a bika. BAÁL A Héber Bibliában YHWH (Jahve) legnagyobb ellenfeleként jelenik meg. NIMRÓDHOZ hasonlóan! Baal: Kánaánban tisztelt pogány isten, amelynek kultusza a bírák és a királyok korában komolyan veszélyeztette Izráel hitét, a Jahve-vallást. Kánaán őslakóinak meggyőződése szerint országuk Baal tulajdona volt. A „honfoglaló” izraelitáknak ki kellett volna irtaniuk az őslakókat, de legalábbis őrizkedniük kellett volna a velük való összekeveredéstől (5Móz 7,1kk). Indokolt volt az aggodalom, hogy a vallási keveredésből majd az a kérdés fog következni, hogy kinek az országa Kánaán, és kit illet meg a tulajdonosnak kijáró istentisztelet: Jahvét vagy Baalt? Akkor a Baal-prófétákat halomra ölték, majd később Jéhú forradalma idején Jezábelt és az egész királyi családot kiirtották. Felszámolták az áldozóhalmokon folyó istentiszteleteket. Baal oltárát lerombolták és az Aséra / ISHARA / INANNA/ ANAHITA napistennő örökzöld szent fáját kivágták. Baalbek város = Heliopolis (NAPISTEN városa)…

Aztán volt blaszfémia, istenkáromlás, amikor az „Utolsó vacsora” és Jézus képét gúnyolták transzvesztitákkal, hupikék törp-papának látszó Bacchust feltálalva ételül…Az egész megnyitó szeánsz csöpögött a homoszexuális, transzvesztita „másságtól”. Miért ők szolgálják ezt az istentelen és morál nélküli, beteg és őrült, sátáni világot?

Egyszerű, ha tudjuk a sátán, ármány jellemzőjét a magyar hagyományt idézve:

„UKKÓ istenanyánk, homlokán Holddal ékes BOLDOGASSZONY-Unk, a Férfi ISTEN-ből kiűzé a Rossz-at, mert amíg GÖNÜZ apánk, a Naporcájú a rosszat is magában hordozá, félresikerült minden teremtésük. „

„Az ártó szellem, UDAG, akit ÁRMÁN-nak is mondanak, ezért ellensége a nősténységnek, az asszonynak azóta is. Ő maga nemtelen, ellensége a nőstény-hím ölelkezésből teremtődő, javuló, szépülő életnek. Éket akar verni férfi és nő közé, bontani akarja egyetértésük alapjait, meg az eleven életet rontja nyavalyákkal, balesetekkel, bajokkal.” A sátán sem hím, sem nőstény!

ARMAN pedig minden ölelkezésből eredő megújhodás, jobbulás, szépülés ellensége. Teremtetvén még szaggatás által, nemtelen. Irigyli a szerelmet, a szerelem örömeit. Leginkább a nősténység, a nőstény vérbuzdulás ellensége. Az Ős-Sejtés láncát akarja elszakítani – éket akar a nemek közé verni és ront, bont hideggel, aszállyal, kórságokkal, hetedhét bajjal.

Legfőbb fegyvere a Halál lett volna, de UKKÓ istenanyánk, a homlokán Holddal ékes Boldogasszony kivevé ARMAN hatalmából a Halál-t. Csak a szeretettek szomorítását tudta megtartani, de az gyógyuló.

UKKÓ istenanyánk kiveté magából a Rossz-at, GÖNUZ istenapánkból pedig kiűzé: Rossz része piros bikává változott, Jó része kékké. Hét kört körözvén bömbölve összecsaptak, kilenc kört körözve ismét összecsaptak, hét éjjen, hét nappalon át szakadatlan, de nem győzték egymást.

UKKÓ anyánk csak nézte, nézte végetnemérő küzdelmüket, férje őrlődését. Szitáló ködnél finomabb szellemanyagából vízirózsa kelyhében leánnyá testesült. Aranyos hajából ostort fonván, csépölte, ütötte, verte a piros bikát, mígnem annak térde megcsuklott.

A küzdelmet föladván, elvágtatott Nyugat felé.

Ez a hetedik nap utolsó órájában volt, Újhold idején.”

A sátán azóta is Nyugaton van, innen uralja a Földet, de csak egy ideig adatik neki hatalom…

Talán ennyit „PÁRIZS SZÖRNYŰ NAPJAIBÓL”, ami nem az olimpiáról szól, hanem a sátán ünnepléséről.

Ez nem az olimpia bűne, de a mi szégyenünk.

Eljön az idő, „mikor az emberek odaállnak a megvadult elemek elé, s azt mondják: nem félünk, fölvesszük a harcot”. Időknek ideje van és az utolsó időknek jelei.

Van-e szemetek a látásra, fületek a hallásra?

-a „fogadós”-