„Villanypózna tetején ül a tolvaj szarka,
Verébalkatú, silány, varjúféle-fajta.
Kétszínű egy madár, enné meg a fene!
Feketének fehér, fehérnek fekete…
Odafentről figyel minket ez a szarka,
Hazug cserregésén ámul a sok marha.
Saját fészekalját mindig becsben tartja,
A másokét viszont nagy ívben leszarja.
Lehet, ma még királyként él a kövér szarka,
Mert pár madár őt a szarka-trónon tartja,
De nem lát mindent a tolvaj szarka szeme:
Fölötte egy sólyom már köröz egy ideje!”