vers címkével jelölt bejegyzések

Az őrület tombol, mert gyengePedig már torkán az éles pengeVárából álnok szemmel nézegetRiadtan riogat, folyton fenyeget Elbukott, de ő még nem halottTöbb halálos sebet hiába kapottMost is övé a gyár, iskola, kórházKarmai között korbács és póráz Hazug szavainak rút kígyónyelveÁtokhozó mérgekkel van telveA fülekbe sziszeg, a lelkekbe tépHallatára tapsol a… tovább olvasom … →

Vörös átok hasít húsunkba újra és újraA balsors véres korbácsa tépi testünketBambán bégetve bámulunk a karámon túlraÉs boldogan várjuk közelgő vesztünket Nem mi voltunk, nem mi tettük,Vakon tapsolva észre sem vettük!Nem mi szültük, nem mi hagytuk ott őket,Az ártatlan, árva csecsemőket!Nem mi voltunk, sorsuk volt mostoha!Csak tükörbe néznünk ne kelljen… tovább olvasom … →

Amerre mentek, megyek veletek,A rossz úton is, mi mást tehetek?A keresztet egyedül cipelem értetekIgaznak lenni ti mindig féltetek. Fejemre tüskés koronát tettetek,Kenyeret Júdás pénzért vettetek.Szívből soha nem szerettetek,Igaznak lenni ti mindig féltetek. Bármerre mentek, megyek veletek,Megteszem, amit csak tehetek.Ha kell, meg is halok, hogy éljetek,Csak igaznak lenni ne féljetek! Sötét… tovább olvasom … →

Bámulj világ, ki látott még ekkora csodát!Nézzétek a magyarok új Paradicsomát!Jön a Föld ura, s nálunk fényes trónra ül,És az értelem sikítva, fejvesztve menekül. Itt a fény már régen sötétségbe merült,Az egykori szkíta lovas a lován fordítva ül.A bölcsesség és erkölcs sutba dobva rég,Amerre a szemünk ellát, a pokol tüze… tovább olvasom … →

Fecskemadár, elmúlt a nyár,Hideg az ősz, menned kell már!Szeretném még, ha maradnál,De a télen, jaj, megfagynál. Szárnyad törne, megfognának,Egy szűk kalitkába zárnának.Többé már nem énekelnél,Szabad többé nem lehetnél. Fecskemadár, repülj gyorsan,Oda, ahol Napsütés van!Tavasszal majd visszatérhetsz,S megtalálod régi fészked.

Reggel, mikor kinéztem, még láttam,De sajnos szemembe sütött a Nap. Láttam a békegalambokat szállni az égen,Sajnos szemembe sütött a Nap. Láttam a zebrákat legelni a réten,Sajnos szemembe sütött a Nap. Láttam birkákat úszni narancslében,Sajnos szemembe sütött a Nap. Láttam, hazudnak, ügyesen, serényen,Sajnos szemembe sütött a Nap. Láttam, hogy liliomot tépnek… tovább olvasom … →

Aki nem lép egyszerre („harci induló”- ez csak szarkazmus… inkább „anti-induló”) Aki nem lép egyszerre,Nem kap rétest estére,Mert a rétes igen jó,Katonának az való. Aki nem lép parancsra,„Szégyent” hoz a „narancsra”,Mert a narancs „igen jó”,„Harcost” hív a toborzó. Aki nem lép egyszerre,Nem jogosult fegyverre,Mert a fegyver „igen jó”,„Poloskázni” az való…. tovább olvasom … →

Vad fekete szamár a rétenVágtat égő sörénnyel a szélbenLángol az őrült szúette világVad fekete szamár a rétenVágtat égő sörénnyel a szélben Szelíd szürke szamár a ködbenBallag unottan csöndbenA felperzselt világ összedőlSzelíd szürke szamár a ködbenBallag unottan csöndben Fiatal fehér szamár jön halkanNémán megáll a zűrzavarbanSólyomváros virágba borulEgy fehér szamár jön… tovább olvasom … →

Szépen úszik az ársapka a vízen,Szépen legel a zebra a réten,Szép selyemzsinór feszül a nyakára,Elvisz az árvíz babám nem sokára. Piros-narancs lány, mikor hozzád jártam,Ablakod előtt sok poloskát láttam.Kérdezd meg a kis Tisza- virágot,Ki is adhatna ennél jobb világot? Piros-narancs lány, mikor hozzád jártam,Egy gázszerelőt mindig nálad láttam,De én ezt… tovább olvasom … →