vers címkével jelölt bejegyzések

Április, április, szeszélyes és kedvesMagyarország választ, örömében repdesFészkében egy fecskepár felriad a szélbenAz ereszen át valaki most csúszik le éppenNézz az égre,Mondd, hogy fura,Fejünk felett vaskupola…Feküdj hanyatt, egyszer élünkErről többet nem beszélünk.Április közepén várlak, s ha majd négy év múlva látlak,Lehet, hogy megint ugyanúgy megkívánlak,Mint április közepén… Április, április, bolondok… tovább olvasom … →

Évezredes feketefejű kórsággal megátkozottanKevert fajú barbárrá züllött királyi szkíta vérünkLélekkufárok zsinagógájában torz tangót táncolÉs fényre sötétedve gyűlölködik rettegő népünk Szitokszó és a térképen szégyenfolt lett a magyarKi mára már önmagát is undorodva köpi szemenMiközben véres torra készül az új bolsevik hordaTrónjáról a sátán kacag a koldus Magyar Istenen Ó.J.

Lángolj fel még egyszer bennünk vad hun vérünkRettegje újra a magyarok nyilait ez a bukott világLánc helyett kardot hordjon minden testvérünkMég egyszer, utoljára nyíljon ki a síron nőtt virág Ha már veszni kell, vesszünk bátran emelt fővelRemegjen bele a kárhozott sötét sátáni új világMég egyszer, utoljára küzdjünk meg a túlerővelEmelje… tovább olvasom … →

Az őrület tombol, mert gyengePedig már torkán az éles pengeVárából álnok szemmel nézegetRiadtan riogat, folyton fenyeget Elbukott, de ő még nem halottTöbb halálos sebet hiába kapottMost is övé a gyár, iskola, kórházKarmai között korbács és póráz Hazug szavainak rút kígyónyelveÁtokhozó mérgekkel van telveA fülekbe sziszeg, a lelkekbe tépHallatára tapsol a… tovább olvasom … →

Vörös átok hasít húsunkba újra és újraA balsors véres korbácsa tépi testünketBambán bégetve bámulunk a karámon túlraÉs boldogan várjuk közelgő vesztünket Nem mi voltunk, nem mi tettük,Vakon tapsolva észre sem vettük!Nem mi szültük, nem mi hagytuk ott őket,Az ártatlan, árva csecsemőket!Nem mi voltunk, sorsuk volt mostoha!Csak tükörbe néznünk ne kelljen… tovább olvasom … →

Amerre mentek, megyek veletek,A rossz úton is, mi mást tehetek?A keresztet egyedül cipelem értetekIgaznak lenni ti mindig féltetek. Fejemre tüskés koronát tettetek,Kenyeret Júdás pénzért vettetek.Szívből soha nem szerettetek,Igaznak lenni ti mindig féltetek. Bármerre mentek, megyek veletek,Megteszem, amit csak tehetek.Ha kell, meg is halok, hogy éljetek,Csak igaznak lenni ne féljetek! Sötét… tovább olvasom … →

Bámulj világ, ki látott még ekkora csodát!Nézzétek a magyarok új Paradicsomát!Jön a Föld ura, s nálunk fényes trónra ül,És az értelem sikítva, fejvesztve menekül. Itt a fény már régen sötétségbe merült,Az egykori szkíta lovas a lován fordítva ül.A bölcsesség és erkölcs sutba dobva rég,Amerre a szemünk ellát, a pokol tüze… tovább olvasom … →

Fecskemadár, elmúlt a nyár,Hideg az ősz, menned kell már!Szeretném még, ha maradnál,De a télen, jaj, megfagynál. Szárnyad törne, megfognának,Egy szűk kalitkába zárnának.Többé már nem énekelnél,Szabad többé nem lehetnél. Fecskemadár, repülj gyorsan,Oda, ahol Napsütés van!Tavasszal majd visszatérhetsz,S megtalálod régi fészked.

Reggel, mikor kinéztem, még láttam,De sajnos szemembe sütött a Nap. Láttam a békegalambokat szállni az égen,Sajnos szemembe sütött a Nap. Láttam a zebrákat legelni a réten,Sajnos szemembe sütött a Nap. Láttam birkákat úszni narancslében,Sajnos szemembe sütött a Nap. Láttam, hazudnak, ügyesen, serényen,Sajnos szemembe sütött a Nap. Láttam, hogy liliomot tépnek… tovább olvasom … →