„Tulipános virág, amire egy arany madár száll
És sok hófehér angyal kacagva a csodájára jár
Könnyével öntözi majd Boldogasszony Anyánk
Fényével élteti a mi szerető, mennyei Atyánk.”

Meddig vezeti még az őrületAz egykor büszke Tudás Népét,Mely félve és ostobán elfeledteRégi fényét és dicsőségét? Meddig tűri térdepelve e nép,Hogy kufárok lopják el Hazánkat?Árulók lengetnek hamis zászlókat,Latrok lakatja zárja némára szánkat. Meddig fekszünk még élve a sírban,Szégyent hozva őseink fejére?Kastélyban dőzsöl a hibbant kanász,Sorsunkat mi adtuk tolvajok kezébe. „Rabok… tovább olvasom …
Kürt harsan, szólnak a dobok,Egy a zászló, mit nektek hozok.Egy az Isten is, fent az égben,Egy a nemzet, úgy, mint régen! Mi ketté vált, egy lesz újra!Harcosnak, táltosnak egy az útja.Magyarok egykor szabad népe!Kiben él még a Turul vére? Nimród álmát hegy vigyázza,Kilenc holló szállt le rája.Hunos Éren, mocsár partján,Öreg… tovább olvasom …
Meseszép színesGyönyörű e bolygóMint napfényben fürdőzőErdő, s folyó. Mint kivilágított városokLámpák s neonok fényeVagy mint sarkvidékenÉgi Színes kígyó léte A Szín-falak mögöttZajlik a szorgos munkaMint a Szín-házakbanA hát-térben sok statiszta Beállítják, IGAZítjákmegvilágitják mindaztA TERV szerint melyetA RENDEZ-Ő megírat Ebben a darabbanitt mindenkikivétel nélküliEGY-ÉN-IS-ÉG Bár együtt lesz belőlükKözösség, s Egy-s-égHogy rájuk… tovább olvasom …
„Tulipános virág, amire egy arany madár száll
És sok hófehér angyal kacagva a csodájára jár
Könnyével öntözi majd Boldogasszony Anyánk
Fényével élteti a mi szerető, mennyei Atyánk.”
Fényes éjjel összegyűlünk,Testvérekként körbeülünk.Tiszta szívvel emlékezünk.Fényes éjjel összegyűlünk. Kis tüzünket a Hold nézi,Múltat jöttünk megidézni,Régi mesét elbeszélni.Kis tüzünket a Hold nézi. Szól egy öreg: regét mondok.Tanúim rá e szent dombok,Lelkemben egy titkot hordok.Szól egy öreg: regét mondok. Kezdi halkan, ahogyan kell,Hallgatjuk könnyes szemmel,Mit hallott csak kevés ember.Kezdi halkan, ahogyan kell:… tovább olvasom …
Nem tudom, miért száműztek és zártak ebbe a világbaMelyben az Isten csak egy üldözött pária, halandó árvaAhol remegve botorkál a lélek, míg végül megöli az életÉs a legszebb álmok is csupán csalóka kis lidércfények Ez itt az őrület zárt világa, elmúlt időknek silány másaGyökerestől kitépett, hazug remények földi királyságaÁtok ül… tovább olvasom …
Sírok fölött bolyongok, kárhozott holtak közöttVégtelen temetőben, ahova népem költözöttNyugodni nem tudnak, sem maradni magyarnakEgyedül kóborlok, mert már élni sem akarnak Szemükön szemfedő, szájukban föld, fülük süketMegtörte az új idő lélek-vesztett, szép testüketBárgyú tétlenséggel mind a feltámadást várjákA hazugság szolgái szívüket hét lakattal zárták Ha a magyar nemzet halott, én… tovább olvasom …
Ősi tájon árva bolond bolyongott búsan,Bőrig ázva, szakadt koldusként, feldúltan.Akik látták, elkerülték őt a sáros határban,Nem hallották, mit motyogott magában. Egyedül kószált itt, már ki tudja, hogy mióta.Hol aludt? Mit evett? Nem tudott senki róla.Csak a Nap és a Hold ismerték szegény párát,Aki vadkörtefa alól nézte a csillagok jártát. Kinevették,… tovább olvasom …
(A Béke itt kezdődik.) Valami furcsa összehangolódás,Valami ritka csend –Széthúzó erők erős egyensúlya,Mély belső bizonyosság idebent –Bizonyosság arról, hogy élni jó,Szenvedni elkerülhetetlen,Szeretni tisztán: megistenülés,Meghalni szép –S a Kifejezést meglelni mindezekhez,Megtalálni a felséges Igét:Az Igét mindezekhez:A Béke ez.Orkán ordíthat aztán odakünt,Robbanhat ezer bomba: kárbament,De kárt nem okozott.Bent:Csend.A Béke itt kezdődik.Bent:Csend.Isten hozott.
1.Kedves ismeretlen, ki látod versemet,Engedd, hogy mondandóm érintse lelkedet!Mert a magyar lélek oly fájóan árva,Fényre vágyik, ha sötétségbe van zárva.Leástam ezért a gyászos múlt mélyére,Tűzön át, vízen át, Mohács mezejére.E szörnyű bukással a nemzet mit tehet?Ily veszteséget feldolgozni, hogy lehet? 2.Jó-e, ha feltépjük ezt a fájó sebet,Vagy inkább feledjük e… tovább olvasom …