/”Garázda Lófő” gondolatok/
Nos, kérem, nincs itt semmi látnivaló, csak jó hírek, folyamatosan. Indul a magyar, szuverén, nemzeti „zűrprogram”. Nincs itt semmi hiba, de ha van is, az az ön készülékében van.
Mertünk nagyot álmodni, csak hunyd le két szemed, te kis Sehallselát Dömötör. Apuék megcsinálják. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk. Ez az előnye a kínai akkumulátor gyárnak. Megszűnik miatta a vasúti pálya, csinálunk a zűrben modernet, hogy ti is elmehessetek vele a Holdra, mert onnan jobban látszik a magyar csoda. Gondolom, nem gyalog. Zűr-állomás. Zűr van, állomás is. Csak okosan össze kell rakni. Persze a Strabag nem építheti, de ott van nekünk a mindenhez is értő, géniusz üzletember-fenoménunk, a Lölő, akire még ez a fél-amatőr Elon Musk is csodálattal nézhet. Mert hát ő nem is konyít a rezsicsökkentett gázzal hajtott Komondor nevű, Mátészalkán gyártott, kínai akkumulátorral felturbózott nemzeti rakétánkhoz. Hol van bárkinek is két olyan lángelméje, mint nekünk a batidai mávos Lézerjanink, meg a gázos Lölőnk? Kettő az egyben és kész a zűrrepülőrajt. Micsoda szellemi tobzódás van itt, kérem! Persze, tudjuk, hogy a kis lángok kioltják egymást, de a nagyok az égig érnek. Ahogy a híres festőnk, József Attila is dúdolgatta tapétázás közben: „Elindulunk, elindulunk, az éjbe megy a vonatunk”… „A vonatunk nekilódul, újra száguld, régi láz, hajtja az a régi láz, tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én…” aztán a hosszú vonatsíneken kóborolt tovább… De hamarosan kilépünk a zűrbe. Elég nagy zűrben leszünk… A világon csak mi. Mi vagyunk a világ leghatalmasabb nemzete, és, ha Zsolti bácsi velünk, akkor ki ellenünk? Az ukránok? A hülye kis drónjaikkal? Kína? A TEMU-s kacatjaikkal? Nevetséges. A megmaradt Bizmutokat átszereljük az USA-tól kapott, leselejtezett űrsiklókra, amiket ingyen szereztünk Trumpli barátunktól, csak pár tízezer tonna atomhulladékot kell elásnunk valahol a Tisza partján. Innovácició. Ez a titkunk. Meg a smartyty, vagy mi… Majd Tompika lefordítja angolról kínaira… Részletkérdés.
Szóval, miután sikeresen embert juttattunk Cibakházáról Hencidán keresztül Bonchidára a felcsúti kisvasúton már bizonyított interpicivel, kiterjesztjük a vármegyebérletet a Holdra is. 64+1 vármegye.
A Hold sikeres meghódítása csak az első állomás lesz. A következő megálló a Vénuszdombi narancsültetvényeken lesz majd, aztán mars, a Marsra! Jegyek, bérletek elővételben a „zügyfélkapuk” melletti kulturális kocsmapultok programigazgatóinál vásárolhatóak rubelért, az érvényes oltási papírokkal rendelkezőknek. Retúrjegy nincs. Csak oda út, egyelőre, a háborús vészhelyzet miatt.
Beszállás a 9. és 10. vágány közötti falon keresztül, csak jól neki kell szaladni, de ott lesz a kapunál Kapu Tibi is, Pataki Attila gyakorlott zűrutazó társaságában. Indulás előtt felcsendül majd a régi MÁV szignál digitalizált változata, amit a mesterséges intelligenciával rendelkező Kósa Lajos – Német Szilárd duó ad elő gitáron, majd Mága Zoltán a 101 tagú cigányzenekarral kíséri Tóth Gabi csalogány-primadonnánkat, aki elénekli – ha sikerül – az új zűrprogram himnuszát:
Innen lentről semmi sem szép, mert
Kitudódnak a titkolt részletek.
A láncok erősek, ébred a nemzet
Elhazudni mindent nem lehet.
Sajnálnálak szárnyaszegetten,
Földhöz kötne a megszokás.
Ha tényleg félsz a kíváncsi szemektől
Várd meg velem az éjszakát.
Hiába minden, nincs maradásunk
Szívünk egyre az égbe húz.
Széttárt karral szállni lebegve,
A „zűrprogramtól” majd megtanulsz.
Szállj velünk, bár még nem repültünk senkivel!
Szállj velünk, csak húzzál innen gyorsan el!
Szállj Velünk, elviszünk, amerre mész.
Szállj velünk, ha nincsen benned semmi ész!
Szállj Velem, Szállj Velem,
Fentről hidd el minden szép!
Aztán elindulnak a „zűrszekerek”.
És megy a Jani-vonat, kattognak a kerekek. Vígan integetnek a „zűrben” az emberek.
Repül a „zűrszekér” ki tudja hol áll meg?
Pattognak a kerekek.
Beülök az ablak mellé, mert bámulni szeretek!
A propaganda türelmesen lyukasztja ki a fejemet,
Miközben az ablakon át én zebrákat figyelek.
Vészhelyzetben rohanunk mi, a végállomás közeleg,
Azonban mi nem szállunk ki, de visszamenni se lehet!
További jó „zűrutazást” kívánok mindenkinek!
Legyenek fényesek a nappalaitok és csendesek az éjszakáitok!
– a „fogadós”-