Április, április, szeszélyes és kedves
Magyarország választ, örömében repdes
Fészkében egy fecskepár felriad a szélben
Az ereszen át valaki most csúszik le éppen
Nézz az égre,
Mondd, hogy fura,
Fejünk felett vaskupola…
Feküdj hanyatt, egyszer élünk
Erről többet nem beszélünk.
Április közepén várlak, s ha majd négy év múlva látlak,
Lehet, hogy megint ugyanúgy megkívánlak,
Mint április közepén…
Április, április, bolondok hónapja
Választani megy a nép apraja és nagyja
Nyuszi fut a réten át, dongó száll az égen
Az áradó Tiszában zebra úszik szépen
Körbe-körbe, egyre lejjebb
Veled menni, vagy elengedni?
Vén az arcod, mély a ráncod,
Már meguntuk a rabláncod
Fényes jövőd csak te látod…
Április közepén várlak, s ha majd négy év múlva látlak,
Lehet, hogy megint ugyanúgy megkívánlak,
Mint április közepén…
Április, április, nem vagyok én szenilis!
El kell menni szavazni, tudja ezt a hülye is
Brüsszel legyen, vagy Moszkva?
Eldönti sok ostoba, ki lesz az új mostoha…
Lassan lépkedj, utolérlek,
Melletted én már nem félek.
Te vagy a hős terminátor,
Arcod fénylik, szíved bátor
Ragyogsz, mint egy akkumulátor.
Április közepén várlak, s ha majd négy év múlva látlak,
Lehet, hogy megint ugyanúgy megkívánlak,
Mint április közepén…
Ó.J.