Jegenyefa legtetején ül a tolvaj szarka,
Verébalkatú, silány varjúféle-fajta.
Kétszínű egy madár, enné meg a fene!
Feketének fehér, fehérnek fekete…
Odafentről figyel minket ez a szarka,
Hazug cserregésén ámul a sok marha.
Saját fészekalját mindig becsben tartja,
A másokét viszont nagy ívben leszarja.
Hatvanpusztán rakott új szarka fészket,
A bamba birkák meg bégetve néznek.
Ámulva tapsolnak a szarka-vezérnek,
Ki élvezi a hasznát az ellopott pénznek.
Kötekedő madár ez a tolvaj szarka,
Vagyonát féltve, még a rókát is elzavarja.
Lopott kincseit okosan a fészkébe rejti,
Ám a sors kegyetlen, a szarka nem is sejti!
Lehet, hogy még királyként élhet a szarka,
Mert pár madár őt a szarka-trónon tartja,
De nem lát mindent a tolvaj szarka szeme:
Fölötte egy sólyom már köröz egy ideje!
Ó.J.
