HŰSÉG

Nemrégen beszélgettem egy „tűzhöz közel álló” emberrel, akinek szkíta módon felsoroltam az utóbbi idők szerintem ostoba és nemzetromboló folyamatait, amiket ő úgy próbált védeni, hogy mindez csak nekünk lesz jó… Aztán, megnyugtatásképpen hozzátette, hogy aki hűséges marad a hatalomhoz, annak jó dolga lesz ezután is…

Ez már azért az agyhalál állapota.

Kedves „elit”!

Már egy jó ideje fordítva ültök a lovon.

Nem az embereknek kell hűségesnek lenni hozzátok, hanem nektek kellett volna hűségesnek lenni a nemzethez, a hazátokhoz.

Jöttetek a homályból, a különböző idegen érdekek, szabadkőműves sunyi páholyok hű kutyáiként, ígérve fűt-fát, miközben már a kezdetekkor megvolt a mestertervetek, amit szolgai hűséggel véghez is vittetek. Ti nem a nemzethez és a hazához vagytok hűek. Legalábbis nem a mienkhez..

Bitoroljátok a hatalmat, kifosztjátok a hazánkat, és gyűlölettel vegyes élvezettel pusztítjátok a magyar nemzetünket.

Uralkodtok, parancsoltok, és lassan az életünk minden részét kontroll alatt akarjátok tartani.

Terv szerint, tudatosan vezetitek a nemzetünket és a hazánkat egy olyan sötét jövőbe, amire semmiféle felhatalmazásotok nincs. Egyedül a hazugságaitok, a népbutítás és megtévesztés az, ami miatt még mindig sokan nem látják azt, hogy valójában mit tesztek és kik vagytok.

A törvényeket magatokhoz igazítjátok, az általatok képviselt „jog”-nak semmi köze lassan az Igazsághoz. Magatokat érinthetetlenekként a törvények fölé helyezitek, minden intézményt, erőforrást és erőszakszervezetet, aminek az országot kellene szolgálnia pont az olyanokkal szemben, mint ti, elsorvasztottatok, vagy a saját magatok védelmére kisajátítottatok.

Már annyira önteltek és arrogánsak lettetek, hogy nyíltan loptok, csaltok, hazudtok, fenyegettek és zsaroltok. Nincs bennetek sem tisztesség, sem szégyenérzet. Gerinctelen hazaárulók vagytok mindannyian.

Amit műveltek, az a magyar nép elleni súlyos népirtás.

Minden intézkedésetek és mesterkedésetek két célt szolgál: az egyik, hogy lecseréljétek a magyar embereket idegenekre. A szülészeteken jól látszik, hogy mi lesz itt egy generáción belül. Erre még rásegít a titokban ránk vándoroltatott, vendégmunkásnak álcázott migránscsürhe. A politikai-, gazdasági-, kulturális-, és vallási kulcspozíciókban már héberek, az utcákon meg négerek…

A másik cél pedig, hogy a nemzettől, közpénzből összelopott mérhetetlen vagyonból magatokat és családjaitokat (fajtátokat) tegyétek meg egy új, ország-vezető, örökös arisztokrata rétegnek.

Mivel a hazugságaitokat már nem nagyon tudjátok fesztiválok, focimeccsek és egyéb álcák mögé bújtatni, ahogyan a valódi szándékaitokat sem, ezért egyre arrogánsabbak, diktatórikusabbak, fenyegetőbbek vagytok. Az igazság hiányát erőszakkal pótoljátok. A hazug mézes-máz lehullik és jön a korbács.

Elraboljátok, tönkreteszitek a munkahelyeinket, majd annak adtok lehetőséget, akik hűséget fogadnak és parancskövetőkké válnak.

Elloptátok a megtakarításokat, majd kegyeskedtek fillérekkel emelni a nyugdíjakat, hogy az idősek hálásak legyenek, amiért engeditek még pár évig csirke-farháton vegetálni őket.

Törvényekről beszéltek, miközben ti forgatjátok ki, züllesztitek szét a jogrendet.

Földesurakként ispánkodtok a nemzettől rabolt földbirtokaitokon, a lopott kastélyaitokban pöffeszkedve, miközben a néppé züllesztett nemzet áram-kvótát, tüzelő-kvótát, víz-kvótát kap, Európa legalacsonyabb fizetéseihez Európa legmagasabb árait és adóit kapjuk tőletek.

A magyar nép azért robotol, nélkülöz és szenved, mert egyre nagyobb és egyre telhetetlenebb parazita réteget kell eltartania. Végül is ez a dolog lényege.

Sajnos, közben egyre nagyobb terheket kell cipelnünk, mert az „elit” a végsőkig kizsigerel mindenkit, elveszi mindenüket apránként. Teljes rabszolgaság ennek a vége, de ha nem, akkor sincs gond, mert mire a birka magyar felébred a narancsködös „nemzeti” bálványimádatból, és ezredszer törölgeti meg a „Nélküled” eléneklése utáni meghatottságtól könnyes szemeit, és körülnéz végre, hamarosan nem lát fehér magyar embert maga körül, csak fura magyar állampolgárokat (olcsó és primitív munkaerőt): feketéket, sárgákat, pakisztániakat, filippínókat, cigányokat, zsidókat… Hajrá magyarok!

Aztán énekelhetjük, egyre fogyatkozva és egyre reményvesztettebben, hogy:

„Ment a hűtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserű könnye arcát mossa.”

Ezért nem mindegy, hogy kihez, mihez vagyunk hűségesek.

Nem a hatalomé, nem pártoké, nem politikusoké, és nem a sátánt szolgáló feketefejűeké a hűségünk, hanem a szeretteinké, nemzetünké, hazánké és a Teremtőnké. Ideje lenne ezen elgondolkodni, mielőtt a paraziták mindent elpusztítanak, amihez még hűek lehetnénk.

Az identitásunkat, lelkünket rabolják, a testünk megtörése után, hogy a végén ne jelentsen már semmit a számunkra sem, hogy „MAGYAR”.

De egy igazi hazafi „amíg él, el nem felejti, hogy a múltat ki nem tépheti szívéből”.

A múltunk pedig hűségre kötelez. Csak az nem mindegy, hogy kihez…

Nem a patkány-kormányokhoz kell hűségesnek lenni, hanem az unokáinkhoz!

Nem az embereknek kell hűségesnek lenniük a választott „vezetőkhöz” hanem az „elitnek” kellene hűségesnek lennie a nemzethez, a hazához.

A hazaárulás és nemzet-árulás pedig nem hűség, bármilyen nemzeti csomagolású hazug maszlaggal is próbálják elhitetni velünk!

– a”fogadós”-