A Nap Gyermekei » írásaink

Isteni ‘Szín-Játék’

Írta: | |
Vélemény?

Meseszép színesGyönyörű e bolygóMint napfényben fürdőzőErdő, s folyó. Mint kivilágított városokLámpák s neonok fényeVagy mint sarkvidékenÉgi Színes kígyó léte A Szín-falak mögöttZajlik a szorgos munkaMint a Szín-házakbanA hát-térben sok statiszta Beállítják, IGAZítjákmegvilágitják mindaztA TERV szerint melyetA RENDEZ-Ő megírat Ebben a darabbanitt mindenkikivétel nélküliEGY-ÉN-IS-ÉG Bár együtt lesz belőlükKözösség, s Egy-s-égHogy rájuk… tovább olvasom … →

Schrödinger macskája / Pavlov kutyája / Bálám szamara

Írta: | |
1 Comment

/”Garázda Lófő” gondolatok/ „Azt hittük, hogy eldőlt a jövőnk, és nem jutott eszünkbe az elutasítás lehetősége. Isten egyszerűen hallgatott, amit mi nem ellenvetésként, hanem hallgatólagos beleegyezésként értelmeztük.” Most pedig „Pavlov kutyája” nyál csorgatva azt figyeli, hogy megdöglött-e „Schrödinger macskája”, míg csak állunk és bámulunk, mint Bálám szamara, miközben egy félelmetes… tovább olvasom … →

IGFON ERDŐ

Írta: | | , ,
1 Comment

Fényes éjjel összegyűlünk,Testvérekként körbeülünk.Tiszta szívvel emlékezünk.Fényes éjjel összegyűlünk. Kis tüzünket a Hold nézi,Múltat jöttünk megidézni,Régi mesét elbeszélni.Kis tüzünket a Hold nézi. Szól egy öreg: regét mondok.Tanúim rá e szent dombok,Lelkemben egy titkot hordok.Szól egy öreg: regét mondok. Kezdi halkan, ahogyan kell,Hallgatjuk könnyes szemmel,Mit hallott csak kevés ember.Kezdi halkan, ahogyan kell:… tovább olvasom … →

„SZELLEMI HARC” – irány a szakrális hierarchia

Írta: | |
1 Comment

/”Garázda Lófő” gondolatok/ Gyengeség az, amikor a ránk zúduló hazugságok súlya alatt kételkedni kezdünk önmagunkban, a világképünkben, az identitásunkban, a legalapvetőbb normáinkban. A kételkedés káoszt szül, a káosz pedig bukáshoz vezet. A legnagyobb bukás pedig a lélek-vesztés. A harc már a kezdetektől fogva a lelkekért zajlik. A káosz és a… tovább olvasom … →

Az őrület világa

Írta: | |
1 Comment

Nem tudom, miért száműztek és zártak ebbe a világbaMelyben az Isten csak egy üldözött pária, halandó árvaAhol remegve botorkál a lélek, míg végül megöli az életÉs a legszebb álmok is csupán csalóka kis lidércfények Ez itt az őrület zárt világa, elmúlt időknek silány másaGyökerestől kitépett, hazug remények földi királyságaÁtok ül… tovább olvasom … →

Odalent a mélyben

Írta: | |
1 Comment

Sírok fölött bolyongok, kárhozott holtak közöttVégtelen temetőben, ahova népem költözöttNyugodni nem tudnak, sem maradni magyarnakEgyedül kóborlok, mert már élni sem akarnak Szemükön szemfedő, szájukban föld, fülük süketMegtörte az új idő lélek-vesztett, szép testüketBárgyú tétlenséggel mind a feltámadást várjákA hazugság szolgái szívüket hét lakattal zárták Ha a magyar nemzet halott, én… tovább olvasom … →

Jó veled, jó melletted

Írta: | | , ,
1 Comment

Keresem hol a cukor,s te elém teszed…amíg a kávémban elkavarod,én ízesítem a tied;jó veled, jó melletted. Sokszor az őrület kerget,és te törődőn végighallgatsz.Amíg a nyugalomig elérek,kérdezem: neked milyen volt a nap?!Jó veled, jó melletted. Van tudod, mikor csak úgy…szúrok és bántok,s te kikötőt adsz e zavart tengernek,míg engem elér a… tovább olvasom … →

A bolond és a király

Írta: | | ,
Vélemény?

Ősi tájon árva bolond bolyongott búsan,Bőrig ázva, szakadt koldusként, feldúltan.Akik látták, elkerülték őt a sáros határban,Nem hallották, mit motyogott magában. Egyedül kószált itt, már ki tudja, hogy mióta.Hol aludt? Mit evett? Nem tudott senki róla.Csak a Nap és a Hold ismerték szegény párát,Aki vadkörtefa alól nézte a csillagok jártát. Kinevették,… tovább olvasom … →