A NAP GYERMEKE

Aranyló sugarak simogatják tested,
Fürdesz a napfényben, ahogy mindig tetted.
Ellazulsz, feltöltődsz, kellemes melegtől,
Nem sajnálja fényét semelyik embertől.

Egyformán süt szegényre, ugyanúgy gazdagra,
Arabra, négerre, Svédre és Magyarra.
Egyformán szereti mindegyik gyermekét,
Ugyanúgy melengeti mindegyikük lelkét.

Izzó vörös labda járja égi útját,
Mosolyogva nézte kék bolygónknak múltját.
Látta, mikor a földön élet született,
Amikor apró élőlények leptek el tengereket.

Majd zöldbe borultak sivár kontinensek,
Megszülettek bogarak, állatok, emberek.
Benépesült a Föld, a legszebb Paradicsom,
Kopár bolygók között, törékeny liliom.

ÁLDJAD a napot, mert neki köszönheted életed,
Neki az italodat és neki az ebéded!
ÁLDJAD a napot, mert neki köszönheted a zenét,
Apró pacsirták dalát, hosszúszárnyú bálna énekét!

BECSÜLD a napot a szépért, neki köszönheted örömöd,
Tőle kaptad a boldogságot, tőle származik gyönyöröd!
BECSÜLD a napot a szélért, tested simogató érintéséért,
Csobogó patakért, zúgó folyóért, tenger hullámveréséért!

SZERESD a napot a szerelemért, mert tőle tanultál szeretni,
Tőle tanultál önzetlenséget, vele tanultál meg nevetni!
SZERESD a napot fényéért, mert neki köszönheted létedet,
Szerető sugarai által, bearanyozza életedet!

DICSÉRD a napot, mert legyőz sötétséget,
Mert nagy sötétségben Ő ad reménységet!
DICSÉRD, amiért vonz, amiért el nem ereszt,
Amiért aranysárga lett Szívedben a kereszt!

TISZTELD a napot, mint Édesapádat,
Érezz még sokáig olthatatlan vágyat!
Tested becsülje meg, mit őtőle kapott,
Barátodnak mond szívből: “JÓ NAPOT!”

Mercz Gyula