„Anti-lop”-éknál nagyon elgurult a narancs. Falun lassan nincs orvos, nincs posta.
De van hárommillió forint kocsmára. Nagy (fejű) Márton szerint a „kocsma a falu lelke”, ezért kell a kocsma-program. Szerinte „kulturális találkozási pont” a kocsma…
Rejtő Jenő meg forog a sírjában…
Bindzsisztáni kultúrprogram falun:
Nézeteltérés egy falusi csapszékben.
„A kocsmáros megmenti a whiskyt, de nem csináltatja meg az ablakot. A táncoló úri közönség nagy része munkanélküli díjbirkózókból és szórakozni vágyó csarnoki árusokból, valamint a társaságukat képező, vegyes fajtájú (néger, maláj, fehér) hölgyek csoportjából állott. A hölgyek igen kivágott és feltűnően rövid ruhában voltak, valamennyien nagyon részegek…”
Az alkohol nem segít megtalálni a választ, de legalább segít elfelejteni a kérdést. Meg az inflációt, meg a korrupciót, meg a lopást, meg az elnyomást és a nyomort…
Másik hír, hogy a fő-narancs betiltotta az évértékelő szeánszon a „pride „meleg-felvonulást.
Ma már bejelentették, hogy „lesz pride, csak máshogy”… „Nagy” győzelmet arattunk újra a „mások” felett…
Mi jön még az erjedő narancsbirodalom lángelméitől?
Gondolom, hogy az új, nemzeti átverés valami olyasmi lesz, hogy
„minden hetven év feletti nyugdíjas, aki gyereket szül, élete végéig ingyen juthat az első lakáshoz, feltéve, ha nő az illető”…
De inkább beugrok a falu „kulturális találkozási pontjába” egy narancslére, amitől vígan éneklem majd a repülőrajtos nótát:
„Fut, robog a kicsi kocsi,
rajta ül a Haragosi,
din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
leröpül a Haragosi,
din don diridongó.”
Csak repülne már végre…
-a „fogadós”-