Íme, a világ leborulva már őt imádja,
Ujjongva tapsol, és gyilkol a szavára.
Trónon a fenevad, az Igazak a porban,
Őrület az úr e gyászos Magyar Honban.
Hamis zászló lobog a víg Budai várban,
A mienk leköpve fekszik régóta a sárban.
Testünk, lelkünk, elménk láncra van verve,
Ez volt velünk végig a sátán gonosz terve.
Isten ostorából lettünk síron kinyílt virág,
Kire fentről most is Boldogasszony vigyáz.
Ha letépnek, csodás madárrá változunk,
És a világba Világosságot újra mi hozunk!
