Tétlenül néztük, ahogy sír a népünk,
De most kezünk lassan ökölbe szorul.
Szelíd szótlanok dühe izzik bennünk,
Míg árva népünk némán utcára vonul.
A ti bűnötök ez is, gőgös nagyurak!
Fordítva ültök egy ideje már a lovon.
Szolgálni esküdtetek, nem uralkodni,
Kijár nektek a néptől egy nagy pofon.
Tűrtük, hogy loptok, hazudtok évekig,
De ne feszítsétek a húrt, ti senki-urak!
Ha cserébe pórázt adtok és szájkosarat
Megérzitek, milyen az, ha a nép mulat!
Pénzünket osztjátok, hazánkat lopjátok,
Munkánkat veszitek, élni sem tudunk!
Oltott, oltatlannak nem lesz hóhéra,
Magyar testvért bántani nem fogunk!
Ha veszni egy magyart sem hagyunk,
Amikor testvér a testvért megtalálja,
Érezni fogjuk, hogy mi egyek vagyunk.
És akkor lesz újra a Magyarnak Hazája!
