A magyarság már egy ideje nem a saját útját járja.
Másokén kullogunk szolgaként.
Útvesztőben bolyongunk.
Út-vesztők lettünk.
Ideje lenne rátalálnunk ismét a mi, magyar utunkra…
Változást szeretnétek,
de Ti nem akartok változni sem tudásban, sem lélekben.
Az igazságot szeretnétek hallani,
de az ne sértse meg a belétek táplált, gyermekkorotok óta rögzült téves világképet (istenképet), és fundamentumoknak tartott, bebetonozódott dogmákat.
Az ősiséget szeretnétek, igaz magyarként,
de visítva menekültök előle, ha az nem egyezik a politikai nézeteitekkel, vélt történelmi ismereteitekkel, védőbástyának tartott hitbéli meggyőződésetekkel.
Magyar egységről, összefogásról áradoztok,
de az inkvizíciót megszégyenítő gyűlölettel rontotok azokra, akik nem a kedvelt pártotokat, politikusotokat ajnározzák, vagy esetleg nem tartják sokra a ti „Szent” Istvánotokat, pláne meg, ha a Bibliával kapcsolatban mondják el nektek, hogy kit is imádtok általa a Magyarok Istene és Nagyboldogasszonyunk helyett.
Pedig nincs más út, mint visszatérni a Hagyományhoz és az Ős Tudáshoz,
ha magyarként szeretnénk megmaradni a továbbiakban.
Ehhez viszont – bármilyen fájdalmas és rémisztő is ez egyeseknek – vissza kell találnunk a valódi gyökereinkhez. Ez bizony komoly érdekeket sért, évezredes tabukat dönt, amihez nem kis bátorság kell. Talán kifogyott már ebből az egykor nagy Nemzetből az ehhez szükséges bölcsesség és bátorság…
Már attól inatokba száll a bátorságotok, ha ezt a rendszert kritizáljuk, mert hazug és tolvaj, amit ti is tudtok nagyon jól, de mégis elfogadjátok és szolgáljátok.
Hány igaz, bátor magyar van még, akit egyáltalán érdekel egy „orbán-gyurcsán” és bandájuk nélküli világnak csak a lehetősége is, vagy egy István király előtti magyar világkép, a valódi Nimródi hagyományról nem is beszélve. Ezek veszélyes dolgok ám, mert évezredekkel régebbiek (és fényévekkel igazabbak), mint a zsidóság Jehova-kultuszából lett Biblia.
Ebben a csoportban (Magyar Ősiség és Nemzettudat) több, mint két éve stabil 12.000 fő körül van a tagság, ahányan távoznak a kényes témák után, és ahányat tiltok, mert nincs időm narancshívők és Vatikán (vadkan) szolgák agonizálására, annyian mindig jelentkeznek is. De minek? Nincs 1% sem, akit komolyan érdekelne mindez, talán lájkolásra futja vagy száz főnek olykor… Őszinte tiszteletem annak a pár tucat kivételnek, aki még aktív a csoportban. A mai magyarságban kb. ugyanez az aránya az igaz magyaroknak: 1%. Talán… A többiek alszanak, félnek, vagy nem ezt az utat tekintik helyesnek.
A múltunk „kényes” kérdései elől nem lehet homokba dugni a fejünket csak azért, hogy ne legyen belőle konfliktus, vagy, hogy ne sértsük meg az évezrede rajtunk élősködő, hazug elnyomóinkat. De előbb magunkban kell tisztáznunk, hogy akarjuk-e tudni az igazat, és akarjuk-e járni ezt a rögös utat, minden következményével együtt. Ez még nehezen megy. Nem elég csak a komfortzónánkból kilépni – pedig a legtöbbünknek még ez sem megy -, hanem komoly erőfeszítéseket is kell(ene) tennünk.
A Magyar Szakralitást csak és kizárólag a Turulmadárhoz és a Csodaszarvashoz való visszatalálásunk révén állíthatjuk vissza. (A többit hagyjuk meg a történelmünk, kultúránk részének, amiből tanultunk.) Napatyánk és Nagyboldogasszonyunk. Minden egyéb idegen, nem a mienk, hiába az aranyozott templomok, a képmutató hamis papok és az általuk ránk erőszakolt Jehova.
Hamis istent imádtok, és ezért szolgái lettetek a hamis isten népének. Ma szolga és árva a magyar.
Szemetek vak, fületek süket, szavaitok hazugak, mert a ti atyátok az ördög, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Ő emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug, és hazugság atyja.
„Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét?
Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!
Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.
Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.”
A magyar ősiség és nemzettudat szellemiségében pedig kérjük a mi Égi Királynőnk és Oltalmazónk hathatós segítségét, magyar módon:
„Boldogasszony Anyánk, Reginánk, Patrónánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Áldott magyarokról!”
Talán nem ártana mindennapi imáinkban is kérni a védelmünket:
„Oltalmazónk!
Minden titok dicső Nagyasszonya!
Vigyázó két szemed óvjon minket, Napatyánk fényében!”
Régen, amikor még iskola volt az iskola, minden nap többször is elmondták a gyerekek is:
„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!”
Ehhez meg kell találnunk a valódi gyökereinket.
Ha kell, porig rombolva ehhez a hazugságok évezredes falát…
Előbb önmagunkban, aztán Nemzetként.
„Nincs az a tűzkerék, ami eltapossa,
Amikor egy nemzet a szívét kéri vissza!”
-a „fogadós”-