VISZÁLY ÉS ASZÁLY

/ „Garázda Lófő” gondolatok /

„Olyan sötét vagy: hasztalan világlok –
fényem kudarc és győznek árnyaid.”

Lassan hetek telnek el a „műértő közönség kiszavazó show” -ja óta, de a felborzolt kedélyek nehezen csillapodnak. „Csapásokat adunk és csapásokat kapunk.” Az élet nem habostorta, a nemzetközi helyzet fokozódik, és a nemzeti helyzet sem akar lenyugodni.

Pedig egyértelmű döntés született. Sokan mégis vitatják a vitathatatlant. Relativizálják a vereséget. Nyalogatják a sebeiket és mint az ovisok a homokozóban, azon vitatkoznak, hogy kinek az apukája az erősebb… ”Az én apukám akkor is legyőzi a te apukádat!” Persze… főleg, ha ő a párviadalban a kezétől, lábától megfosztott „gyaloggaloppos Fekete lovag”, aki a totális vereség után kegyesen felajánlja a döntetlent… Értjük.

A nemzet nagyobbik része viszont tizenhat év után joggal ünnepel: „Meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály, országunk élni fog, mert van új nagy király!” Vagy éppen azon elmélkedik, hogy: „Él még a Cselszövő és dúl a rút viszály! Falat emel a Cselszövő közénk, és halált hoz a rút viszály. Eladnak mindent, földönfutó leszel és elnyel a homály. Mindig a „majd”, de hazug a szó, sót hint a sebekbe egy vadidegen kéz. Kifoszt és lakóparkot nem neked épít az, aki itt megnyomorít. Több már a bank, mint tegnap a tank, golyó ma nem süvít, de ugyanaz a cél… Óóóó, lejárt lemez!”

Azt hiszem, ez még eltart egy darabig.

„Erisz (vagy Eris) a görög mitológiában a viszály, a veszekedés és a káosz istennője, Nüx (az Éjszaka) leánya. Leginkább arról ismert, hogy az aranyalma eldobásával kezdeményezte a trójai háborút, mivel nem hívták meg Péleusz és Thetisz esküvőjére. Arész hadisten kísérőjeként viszályt szított istenek és emberek között.”

Hol az igazság, hol az érvelés?
Hol az álmodás, hol az ébredés?

Azt hiszem, hogy a szavannán a viszály akkor kezdődött, amikor a fekete csíkos zebrák elkezdték a fehér csíkos zebrákat utálni. (A két zebra-csapat alapvetően ugyanaz a faj, ugyanazokkal a szükségletekkel, mégis egy apró, külsőleges eltérés -„fekete csík a fehéren” vagy „fehér csík a feketén” – okot ad a gyűlölködésre. A metafora arra utal, hogy a konfliktusok nem a létező különbségekből adódnak, hanem abból, ahogy ezekhez a különbségekhez hozzáállunk, és arra figyelmeztet, hogy a mesterségesen generált megosztottság a saját közösségünk működését teszi tönkre.)

Mivel a „zebra” kérdés egy sarkalatos pontja a „hungaro-konfliktusnak”, azt is írhattam volna, hogy a vörös hangyák és a fekete hangyák harcolnak, miközben a hangyász sün a száját nyalogatja…

De, visszatérve a zebrákhoz, akikkel nem a csíkozás megítélése a gond, hiszen ugyanolyanok, ott van feketén-fehéren, hanem az, hogy például a magukat fehér alapon fekete csíkozásúaknak tartók szeretik a narancsot, míg a fekete alapon fehér csíkosaknak mondottak inkább banánt ennének. Gusztus és étvágy dolga, gondolhatnánk, de amikor a narancsevők azt akarják, hogy a másik csapat is csak narancsot egyen, akkor az már viszályforrás. Tizenhat év narancskoktél után sokan banánturmixra vágynak. Már nagyon unják a banánt, vagyis a narancsot, meg a sok rizsát. Nem is értem, hogy egy „banán-köztársaságban” miért a narancsot erőltették…

Aztán idővel, ahogy a klímaváltozás aszályt hoz a szavannára, a narancsevők rászoknak majd a körtére. De bizony, lesznek zebrák, akik meg inkább majd almásak lesznek. Körte, vagy alma? Végtelen történet ez…

Közben a zebracsordák egyre kétségbeesettebben kószálnak a nagy pannon- akkumulátor sivatag kiszáradt folyómedreiben, ahol évek óta nem esik egy csepp eső sem a chemtrail (kémiai csík) által megmérgezett égboltból.

A viszály miatt nem figyeltek az aszályra (sem).

És amikor majd az elsivatagosodott, kiszáradt szavannán nem terem sem narancs, sem banán, sem alma, sem körte, de még parlagfű sem, már semmit nem fog számítani a fekete, vagy fehér csík.

Csak az egy szál zöld fű, csak az egy csepp ivóvíz… Annak, aki túléli…

Sajnos nem hánthatjuk le a zebrák csíkjait, hogy fehér paripákat faragjunk belőlük, mert egyszerűen nem tudnak kibújni a bőrükből. Vannak olyan zebrák, akik a rács mögé is beállnak, hogy fehér lónak lássák őket… De kilóg a lóláb… főleg, ha zebra-láb, vagy pata…

Ugocsa nem koronáz!”

– a „fogadós” –

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.