A teremtés torz gyümölcse íme megérett
Lássátok feleim, az Isten képmása mivé lett
Az élet oltárára piszkító ostoba ember-állat
Új Babilont épített: kárhozott kártyavárat
Éden fáiból akasztófát, koporsót faragott
Hazugságot vetett és szenvedést aratott
Sátán-templomot épített, égig érőt, feketét
Hol kéjsóvár papok könyörögnek lelkekért
Neonfényű átkok, olcsó műanyag Isten fia
Balsorsot nem űz el sok sárba taposott ima
Harsogva zúg kövérre hízott ördögök dala
Siratja törött szárnyú, sápadt angyalok hada
Se érték, se mérték, a bölcset kacagja ostoba
Mit tenne, ha itt lenne most az „Isten ostora”
Latrok csókolják tolvaj kufárok véres kezét
Olcsón vette meg Mammon az emberek eszét
Íme, az ember olyanná lett, mint a buta állat
Pedig azt hitte, hogy végül ő is Istenné válhat
Mi bűnt elkövethetett azt önként el is követte
Amivé saját magát tette, az lett a csúf veszte
Háború, gyűlölet, hőségben kiszáradó vizek
Millió ártatlan lény tengernyi könnyel fizet
Mérgezett létünket védik beton börtönfalak
Mindent látó szemmel figyel egy sátáni alak
A teremtés gyümölcsét az ő kezébe adtuk
Pedig, hogy megóvjuk, mi Istentől kaptuk
Megfeszítve haldoklik a Tudás egykori népe
Boldogasszony Anyánk könnye hullik érte
Ó.J.