(Részlet Yoda mester titkos krónikáiból)
Kedves magyar űrutazó, aki az idő és a tér végtelen tengerén hánykódva, Puli nevű űrszekered segítségével eljutottál ebbe a távoli, messzi-messzi Galaxisba, és rátaláltál erre az elrejtett időkapszulába zárt krónikára, amit én, Yoda, az aprócska, szuverén Kleptománia bolygó és a galaxisunk történelmének legerősebb és egyben legalacsonyabb termetű Jedi mestere írtam a magunkfajták alaptörvénye gyanánt, most beavatást nyersz a titkos tudásba, feltéve, hogy el tudod olvasni az ó-Ent nyelven lerótt szöveget. De a mesterséges intelligencia biztosan pótolja majd a hiányos természetes intelligenciád hatalmas sötét foltjait a szövegértő olvasás útvesztőjében.
Ne mondd azt, hogy „sose jutunk ki innen”! Hiába tanítlak téged? El kell felejtened, amit eddig hittél, és ne mondd azt sem, hogy „hát jó, megpróbálhatom”! Nem! Ne próbáld! Tedd, vagy ne tedd! De ne próbáld!
A Birodalom elleni békepárti harcunk során túl sok Jedi lovag adta már így fel a reményt, mert lemerült a fénykardjukban a kínai akkumulátor, de egy utcai harcos, aki épp kijött a templomból, soha nem adja fel. Ezért lettünk akkumulátor nagyhatalom. A fénykard ragyogjon a hüvelyében is! Nem fényesebb még a kézigránát sem a fénykardnál. Az áttelelt birodalmi poloskáknak esélyük sem volt. Pedig jöttek csőstül, szivárványos űrhajóik guruló dollárokkal bombáztak bennünket, de az ársapka védelmi kupolája kitartott. Darth Van der Leyen, a sötét erők vezetője szikrázott a dühtől. Az áruló szenátorok rózsaszín füstbombákkal akartak megfélemlíteni. Hű Jedi lovag társaimmal a szerény várkastélyainkba húzódtunk a Sith bérgyilkosok robotjainak bosszúja elől, de volt, aki a jachtján drogozva-kurvázva vészelte át a háborúpárti birodalom visszavágóját. A felbérelt török szárnyas fejvadászok oda-vissza 6-1-re leiskolázták a válogatott nemzeti, ifjú padawan-jainkat, akik a Jedi Tanács előtt tettek fogadalmat, hogy a legközelebbi csatában bosszút állnak majd, egyszer, valahol, valamikor… Sajnos a törökökkel megint törököt fogtunk.
Fel is vették padawan-jaink a „Huny-ady” nevet, és lett egy indulójuk is, ami valahogy így hangzott: „török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja – de nem az a poloskás „Magyar” gyerek, hanem a mi fajtánk- síppal, dobbal, nádi hegedűvel.” Ennek az elit Jedi béke-kommandónak a címerállata egy zebrán lovagló koronás szarka volt.
Ez idő tájt jelent meg az égen egy kék színű, forgó spirál, amiről azt hittük, hogy birodalmi háborús csillagromboló, de kiderült, hogy békepárti rakétadarab. De azért bezárattuk a vidéki postákat, gyógyszertárakat, evakuáltuk a baráti Csádba az orvosokat, nehogy a birodalmi rohamosztagosok kezére kerüljenek. Viszont, elindítottuk a KKP titkos akciótervet, azaz a Kulturális Kocsma Programot, hiszen a dakota őslakosok közmondása szerint is „a részeg birodalmi lépegetőt jobban nyesi a fénykard”.
Ekkor a harc eldurvult. Szuverén békepárti Jedi-nek álcázott poloska-drónok kirabolták a Nemzeti Szuverén Bankot, ahol a lóvé úgy elvesztette a közpénz jellegét, hogy kézen-közön el is tűnt pár száz milliárd, pedig őrségbe a leghűségesebb négyszemű Jedi mestert állítottuk a fiával. Sajnos kullancsokat dédelgettünk a keblünkön. De a nemzeti aranykészlet nem boldogít, inkább harc, harc, harc!
Az állandósult háborús vészhelyzetben jött el a végső leszámolás ideje. Megjelent az égbolton a halálcsillag és először ragadós száj- és körömfájást terjesztett szét, amitől minden nem Jedi jószágát nekünk kellett lelőni. Szerencsére a mieink vírusállók voltak. A harcban vannak áldozatok, de a lényeg, hogy ne mi legyünk azok. A nemzeti szuverén zebraállomány is átvészelte az agyonlövetést.
A halálcsillag tüzelni készült, de lemerülőben voltak az akkumulátoraik az ostoba birodalmiaknak. Egy lövésre maradt már csupán idejük, de nekünk lövésünk sem volt, hogy mit tegyünk. Ekkor jött a leghűségesebb padawan-om, aki áttelelt gázszerelő poloskának álcázta magát (pedig kullancs volt a lelkem) és így feljutva a halálcsillagra, öngyilkos merénylőként, a kiképzésen tanult módon, egy kézigránáttal belülről felrobbantotta a halálcsillagot. Szép volt, ahogyan égett… Elég nagy gáz volt…
Azonban, a halálcsillag lehulló darabjai felperzselték az egész bolygót. Győztünk. Én legalább életben maradtam, hogy megírjam mindezt. A zebrákat azért sajnálom, de nem fértek be a bunkerbe…
Most új, szuverén Jedi bolygót tervezek, ahol én leszek majd a főisten, mint a görögöknél Zeusz. Magamévá teszem, hisz van benne (jog)gyakorlatom, Métiszt, a bölcsesség istennőjét, majd élve lenyelem a várandós asszonykát, aki ezután élete végéig SZJA –mentes lesz. Aztán, ha megfájdul a fejem miatta, ott lesz a bunkerbarátom, Jedi Tóni, aki kalapácsával olyan ütést mér a fejemre, hogy attól legkedvesebb gyermekem, Ráchel-Athéné kipattan onnan, fénylőn, teljes fegyverzetben. Még Héliosz (nem az a HÉLIOSZ, a másik) is megáll majd a Nap szekerével (arany Lamborghini), hátra megy majd akkor, nem előre, hogy megcsodálja az új istennőt. Ez még a Holdról is látszani fog. Egy isteni „dinasztia” új kezdete lesz ez. Athéné az igazságos háború, a gyülekezési jog, és a pénz istennője lesz az új, szuverén Jedi-kezdet mitológiájában. Jelképe a bagoly helyett a szarka lesz. Fő a hagyomány…
Most befejezem az írást, etetni kell a zebrákat, hozattam párat egy másik galaxisból…
meg két zsiráfot…
U.i.: Az erő legyen veletek! Csurranjon, cseppenjen!
Yoda mester titkos krónikáiból mára legyen elég ennyi, ne legyünk telhetetlenek!
Azonban Kleptománia és államformája, a kleptokrácia kapcsán van itt még pár gondolat:
„A kleptománia magyarul lopási kényszert jelent: az érintett kényszert érez rá, hogy ezt-azt ellopjon. Ez abban különbözik az egyszerű lopástól, hogy a kleptomániás személyek olyan dolgokat is ellopnak, amelyekre nincs szükségük, illetve olyasmiket is, amiket minden további nélkül meg tudnának vásárolni. Vannak például kifejezetten jómódú kleptomániás emberek (főleg Magyarországon szaporodtak el az utóbbi másfél évtizedben…).”
„A kleptománia egy impulzuskontroll-zavar, függőségi állapot. Magát a problémát a kényszerbetegségek spektrumába sorolják, önmagában csak ritkán jelentkezik. A kleptománia a kényszerbetegségek mellett szorongásos és hangulati zavarokhoz, kóros szerhasználathoz, illetve érdekes módon evészavarokhoz csatlakozik (elhízás, „kisgömböc-szindróma”). Magát a lopási kényszert egyfajta szorongás és stressz okozza.”
„A gyógyulási esély mindig attól függ, hogy az érintettnél a zavar milyen szintű, illetve mennyire tartja a terápiát, szükség esetén pedig szedi-e a gyógyszereket (grazi klinika). Sok múlik azon is, hogy az alapbetegség, amelynek része a kleptománia, mennyire változik az idők folyamán, mennyire történnek olyan új életesemények, amelyek esetleg újra felborítják az egyensúlyt. Ha például új stressz-hatás, vagy életesemény történik, és súlyosbodik az alapbetegség, akkor a kleptománia állandósulhat. A szakirodalom leírja azt is, hogy a kleptomániás cselekmények a bűntudaton és az önvádláson keresztül szövődményként depresszióhoz is vezethetnek, ami sűrű szájnyalogatást okoz.”
Ez a betegség jobban fertőz és kártékonyabb ránk nézve, mint a covid, a madárinfluenza, majomhimlő, száj- és körömfájás, sertéspestis együttvéve!
„Én csak azt mondom, Pelikán elvtárs, hogy a „nemzeti helyzet” is egyre fokozódik.”
„A központosított, diktatórikusan vezérelt társadalmak vagy túlnyújtott háborúkban buknak el, vagy belső eredetű gazdasági okok miatt omlanak össze. A sikeres társadalmaknak levegőre és szabadságra van szükségük ahhoz, hogy működőképesek maradjanak.”
„Mi a demokrácia? Kedvezés a durva többségnek. A többségnek kedvezni pedig azt jelenti, hogy a középszerhez igazodunk, egy alacsonyabb szinthez, a magasba szökő törékeny szálakat pedig levágjuk. Száz vagy ezer tökfilkó jelöli ki az utat szavazatával a világos elméknek.” A korlátolt emberek kezébe adott korlátlan hatalom végül mindig kizsákmányoláshoz, jogtipráshoz és kegyetlenséghez vezet.
- Diktatúra: Vigyázz, mit beszélsz!
- Demokrácia: Mindegy, mit beszélsz.
- Magyarország: Jobb, ha nem beszélsz…
„Az egyszerű, hősies embernek csupán egyetlen egyszerű lépést kell tennie: nem szabad részt vennie a hazugságban. Az igazság egyetlen szava az egész világot a maga oldalára húzza.”
A „durva többségnek”, a „középszernek”, az „alacsonyabb szintnek” nem az igazságra van szüksége, hanem a hatalom által biztosított, megnyugtató, kényelmes téveszmékre, melyek a lehető legtökéletesebben illeszkednek a kollektív téveszmékhez. A csorda által nyújtott biztonságnak viszont ára van…
Ahogyan az igazság kimondásának is:
„Dörzsöljétek meg a szemetek, mossátok tisztára szíveteket, s becsüljétek, nagyon becsüljétek meg azokat, akik szeretnek benneteket, akik jó szívvel vannak irántatok. Ne bántsátok, ne szidalmazzátok őket, ne váljatok el tőlük haragban, mert nem tudhatjátok, hogy nem az lesz-e az utolsó cselekedetetek a letartóztatásotok előtt, és így is maradtok meg az ő emlékezetükben!”
Addig is, harsogjuk közösen a szuverén csorda-nótát:
„Előre kurvák, gengszterek,
Szóljanak újra a fegyverek!
Előre elevenek, fél-hullák,
Szóljanak a gránátok, géppuskák!
Előre papok, miniszterek,
Kellenek ördögi, hamis istenek!
Előre sintérek, orvosok,
Legyetek bátran gyilkosok!
Előre rendőrök, katonák,
Ússzanak vérben az uszodák!
Előre kurvák, gengszterek,
Ne legyen nyugalma senkinek!
Előre öregek, fiatalok,
Előre stricik, homokosok!
Előre bolondok, őrültek,
Győzni kellene a népünknek!”
A „nemzeti helyzet” egyre fokozódik: HARC-BÉKE-HARC-BÉKE-HARC-BÉKE-HARC…
– Yoda, az utolsó Jedi, vagy valami hasonló –