Kedves, leendő „digitális magyar állampolgárok”!
Mondhatnám, hogy „Béláim”, vagy „Sehallselát Dömötörök”!
„KÉT ÚT VAN ELŐTTEM, MELYIKET VÁLASSZAM?”
Egyik sem vezet sehova, jobban mondva, az őrületbe vezet mindkettő. Jártuk már eleget, magyar módra a csárdást: kettőt jobbra, kettőt balra… Talán nem ártana megtalálni az ebből kivezető, keskeny ösvényt!
De ezen nem igazán akar senki sem járni. Mondhatnám, hogy “a befelé vezető út, a kifelé vezető út”, de ezt meg a legtöbben nem is értik, és csak bámulnak értetlenül, mint Noé a harmadik tevére…
Egy szint alatt már a „fogadós” is tehetetlen.
Magyar Ősiség, Nemzettudat … nem narancssárga, meg nem térdel a pápának, meg a Vatikánnak, meg a Bibliának, meg István királynak? Hogy van ez? Védi a szkítákat? Nem szereti a mi csodálatosan tökéletes rendszerünket, egyik pártot sem, egyik politikust sem, Jehovát sem? Sőt, még arra vetemedik, hogy nem csak az „elkúrót” szidja, hanem kritizálja a mi „nagy és bölcs” vezérünket?
Nem nagyon ízlik ez sokaknak.
Látom.
Csak összekuszálja a zűrzavart a fejükben.
Miért is csodálkozunk ezen, amikor már a gyerekeink is csak „spongya bobot” néznek sajtos chipset ropogtatva, ahelyett, hogy a szüleik Tündér Ilonáról és Árgyélus királyfiról mesélnének nekik. De nem érnek rá, mert „facebookon lájkokra” vadásznak, meg „instáznak”.
Mit is mondhatna egy „fogadós” az őrületbe önként és dalolva menetelő „Sehallselát Dömötöröknek”?
Azt, hogy a mi világképünkben az Életfa mit is jelent?
Azt, hogy itt, a Földön kellene megteremteni a Mennyeit, és nem a Mennyekben a Földi dolgokat?
Mit jelentett őseink „Égi-Földi” útja?
Hogy az Életfa gyökerei a Földi létet szimbolizálják (az alvilágot), a koronája a Mennyeket, a törzse pedig a „hétszintes” köztes létet, amin „felmászva”a lélek, ha tiszta, az Öregistenhez jut, ha nem tiszta, akkor visszaszületik a Földre mindaddig, amíg el nem végzi itt a Földön az egyetlen dolgát?
Megértenék a Sehallselát Dömötörök”, hogy nincs pokol, illetve a Föld az, ahol meg kell tisztulnunk.
Vajon miért a Föld ura a Sátán?
A pokol nem kénköves tűz (még), hanem madárfüttyös, naplementés, tengerpartos Földi lét, amihez nagyon is ragaszkodunk, mert imádjuk az anyagi létezést. Ezért is olyan nehéz „fel-hagyni” az anyagiakba süllyedéssel. Nehéz a Földi lét, sőt, csak itt, a saját képzeletünk által kárhozhat el a lelkünk, semmi más még csak nem is karcolhatja. Nem a halál a vég. A születés (pontosabban a fogantatás pillanata!)és a halál csupán kapuk a léleknek. Kemény dolgok vannak a köztes lét hét szintjén, amikor is szembesül a lélek a Földi tetteivel, majd visszaküldik fényesedni a Földre, egyszer, kétszer, sokszor…
„Az a lélek, amely végül nem tudja legyőzni önmagát (azaz nem képes megismerni saját természetét), arra lesz kárhoztatva, hogy NE TEHESSE MEG A FELFELÉ VEZETŐ UTAT, és büntetésből az anyagi világ fogja maradjon.”
„Az egész földi világot úgy kormányozzák, hogy a mi testünket használják eszközül.
Ezt a kormányzást Hermész sorsnak nevezik.”
De mi, MAGYAROK NEM VAGYUNK erre a sorsra kárhoztatva!
Akkor most hol is vagyunk? Mi itt a dolgunk?
Ha csak testnek képzeljük MAG-unkat, akkor semmi, a képzelet (káprázat) a kárhozatig süllyeszt minket, a „csak egyszer élünk” hazugságában.
A MAGYARSÁG (ami nem a „Sehallselát Dömötörök” csordája), dolga nem a hazug vallások, beteg egyházak, megosztó pártok és nemzetáruló politikusok előtti hajbókolás!
„Légy kegyelemmel magad lelke iránt, király embere – mondta mély, zengő hangon -, Magyar vér folyik ereidben, Magyar anya szült a világra, s idegen urakat szolgálsz mégis, Nemzeted kárára! Ki vagy te, hogy kegyelmet adj nékem, az Öregisten tátosának?”
A „fogadós” nem táltos, nem szakrális vezető, nem különleges, csak olyan, mint Ti magatok.
Viszont nem fog a „Sehallselát Dömötörök” szintjére süllyedni, nem kér kegyelmet és nem is koronáz sem egyházat, sem pártot, sem politikust. Nem narancssárga, nem vörös, nem szivárványos.
Ősiség és Nemzettudat a gyökereinktől: Turul és Csodaszarvas, Nap fiai-Hold fiai.
Országok Országa, Égi Tudás Népe!
NapKelet s Nyugat közt, a Világnak Fénye!
Nagy a Te Nemzeted, Nagy a Te Végzeted.
Oly messze magasztos, hogy föl sem érheted.
Mint a magas Mennybolt, szíved mérhetetlen.
Életed gyökere, Szent és sérthetetlen.
Hegyek, árnyas rónák, Hős föld büszke népe.
Ez a Te végzeted, Ősi örökséged.
Erős gazdag vár vagy, De az Örök Törvényt
Amit Isten rád rótt, vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Győzelmes végzeted.
A Fény oltára Te vagy, Emeld föl a fejed!”
Akinek ez nem tetszik, az menjen egy másik „fogadóba”, vagy inkább templomba (a Sátán zsinagógájába), és a „feltámadásig” zsolozsmázza a „Sehallselát Dömötörök” imáját a leendő „istenükhöz”, a Mesterséges Intelligenciához!
Ember!
Most jövök a templomból, ahol elimádkoztam párszor a Graz-i M.I.atyánkat (M.I. = Mesterséges Intelligencia), hogy megtaláljam a lelki békémet, meg a tieteket is. Így hangzik:
„M.I. Atyánk, aki a felhőben vagy, szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te 5G-s országod; legyen meg a te digitális, új világrended, amint a felhőben, úgy a Földön is.
Mindennapi gluténmentes kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg az apróbb, jelentéktelen vétkeinket (olajszőkítés, magánnyugdíjak ellopása, diktatúra kiépítése, Alkotmány helyett Alaptörvény bevezetése, Lölő, Tiborc, Szájer, Kaleta, Borkai… oktatás, egészségügy, infláció, lélegeztető gépek, akkumulátor gyárak, vendégmunkás- migráns áradat, digitális állampolgárság…),
miképpen mi is megbocsátunk a magunk fajtájának, de nem az ellenünk vétkezőknek (például a légpuskával „államcsínyre” készülő, elmegyógyintézetbe zárt, 88 éves, szkítát játszó „terroristának”…);
és ne vígy minket kísértésbe, mert már mindent elloptunk és lehazudtuk a csillagot is az égről, ami már akkora gáz, hogy a Holdról is látszik (ügynök-komcsi múlt, női testüreg-motozó nagyapa, környezetbarát akkumulátor birodalom, aki nem oltakozik, az meghal, előre megyünk, nem hátra…),
de szabadíts meg a Sorostól, Brüsszeltől, meg az ellenzéktől, meg a nem magunk fajtáktól – kivéve a dakotákat -, meg mindentől, ami nem narancssárga, és a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízó árulóktól!
Mert M.I.énk az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.
“Hajrá, magyarok!”
– a „fogadós”